McMurdo kutatóállomás
| McMurdo kutatóállomás (McMurdo Base) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  USA |
| Alapítás éve | 1956 |
| Népesség | |
| Teljes népesség |
|
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 10 m |
| Időzóna | +12:00/+13:00 (UTC{{{eltérés UTC-től}}}) |
| Elhelyezkedése | |
 McMurdo kutatóállomás
Pozíció az Antarktisz térképén
| |
 d. sz. 77° 50′ 54″, k. h. 166° 40′ 06″Koordináták: d. sz. 77° 50′ 54″, k. h. 166° 40′ 06″ | |
| McMurdo kutatóállomás weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz McMurdo kutatóállomás témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A McMurdo kutatóállomás (eredeti név: McMurdo Station) az Amerikai Egyesült Államok egyik antarktiszi kutatóállomása, amely a Ross-sziget déli csúcsán található. A bázist az Amerikai Egyesült Államok működteti. Az állomás az Antarktisz legnagyobb közössége, amely legfeljebb 1258 lakost képes támogatni, és az Amerikai Egyesült Államok három, egész évben működő antarktiszi tudományos létesítményének egyikeként működik. Az Amundsen–Scott déli-sarki kutatóállomásra tartó vagy onnan érkező személyzet és rakomány először McMurdón halad át. McMurdo 3 kilométerre található Új-Zéland kisebb Scott bázisától.
Történet[szerkesztés]
Az állomás a McMurdo Soundon található földrajzi helyről kapta a nevét, amelyet Archibald McMurdóról, a HMS Terror hadnagyáról neveztek el. James Clark Ross brit felfedező parancsnoksága alatt a Terror 1841-ben térképezte fel először a területet. Robert Falcon Scott brit felfedező 1902-ben ezen a helyen alapított egy alaptábort és épített egy kunyhót, amelyet Discovery Hutnak hívtak. Ez még mindig áll a Hut Point-félszigeten, a vízpart közelében, a McMurdo állomáson mint történelmi emlékmű.
A helyszín vulkanikus kőzete a legdélibb csupasz föld a világon, amely hajóval megközelíthető. Az Amerikai Egyesült Államok hivatalosan 1956. február 16-án nyitotta meg első állomását McMurdón a Deep Freeze művelet részeként. Az amerikai haditengerészet Seabees nevű hajóépítő zászlóalja által épített bázis eredetileg a McMurdo haditengerészeti légi létesítmény nevet kapta. 1957. november 28-án George J. Dufek admirális az Amerikai Egyesült Államok kongresszusi küldöttségével meglátogatta McMurdót egy parancsnokváltási ünnepségen.
A McMurdo állomás a tudományos és logisztikai műveletek központjává vált a Nemzetközi geofizikai évben, amely nemzetközi tudományos erőfeszítés 1957. július 1-jétől 1958. december 31-ig tartott. Az Antarktisz-egyezmény, amelyet később több mint negyvenöt kormány írt alá, szabályozza a kormányközi kapcsolatokat az Antarktisz vonatkozásában, és irányítja a mindennapi életet McMurdón az Amerikai Egyesült Államok Antarktisz Programjának (USAP) résztvevői számára. Az Antarktisz-egyezményt és a kapcsolódó megállapodásokat, amelyeket együttesen Antarktisz-egyezmény Rendszerének (ATS) hívnak, 1959. december 1-jén bocsátották aláírásra, és hivatalosan 1961. június 23-án léptek hatályba. Az első tudományos merülési protokollokat 1960 előtt hozták létre, az első merülési műveleteket pedig 1961 novemberében dokumentálták.
1962. március 3-án az amerikai haditengerészet aktiválta a PM-3A atomerőművet az állomáson. Az egységet modulokban előre gyártották a szállítás és az összeszerelés megkönnyítése érdekében. A mérnökök úgy tervezték az alkatrészeket, hogy egyenként legfeljebb 14 000 kg súlyúak és legfeljebb 2,64–9,1 m méretűek legyenek. Az atomreaktor szíveként egyetlen, olajdobnál nem nagyobb mag szolgált. Ezeknek a méret- és súlykorlátozásoknak az volt a célja, hogy lehetővé tegyék a reaktor szállítását egy LC–130 Hercules repülőgépen. Az alkatrészeket azonban ténylegesen hajóval szállították. A reaktor 1,8 MW villamos energiát termelt, és állítólag napi 1500-5700 liternyi olajat pótolt. A mérnökök a reaktor erejét felhasználva többek között gőzt termeltek a sósvíz-desztillációs üzem számára. A folyamatos biztonsági problémák következtében (hajszálrepedések a reaktorban és a víz szivárgása) az Amerikai Egyesült Államok hadseregének Nukleáris Energia Programja 1972-ben leszerelte az erőművet. Hagyományos dízelgenerátorokra cserélték az atomerőművet. Egy központi erőműben számos 500 kilowattos (670 LE) dízelgenerátor szolgáltatta az elektromos áramot. A hagyományos működésű vízsótalanító üzem friss vizet biztosított.
Funkciók[szerkesztés]
2007-től a McMurdo állomás volt az Antarktisz legnagyobb közössége és egy funkcionális, modern tudományos állomás, beleértve a kikötőt, három repülőteret (ebből kettő szezonális), a helikopterkikötőt és több mint 100 épületet, köztük az Albert P. Crary Tudományos és Mérnöki Központot. Az állomáson található a kontinens két ATM-je is, mindkettőt a Wells Fargo Bank biztosítja.
A McMurdo állomáson végzett munka elsősorban a tudományra összpontosít, de a lakosok többsége (nyáron körülbelül 1000, télen 250) nem tudós, hanem az állomás személyzete, amely támogatást nyújt a műveletekhez, a logisztikához, az informatikához, az építkezéshez és karbantartáshoz. A McMurdo tudósai és egyéb munkatársai részt vesznek az USAP-ban, amely koordinálja a kutatást és az operatív támogatást a régióban.
Werner Herzog 2007-es, Találkozások a világ végén című dokumentumfilmje a McMurdo állomás életéről és kultúrájáról számol be a lakók szemszögéből. Anthony Powell 2013-ban készült Antarktisz: Egy év a jégen című dokumentumfilmje az Antarktiszról készült időzített fényképeket nyújtja, összedolgozva a McMurdo állomás és a szomszédos Scott bázis lakóinak személyes beszámolóival egy év alatt.
A Deep Freeze művelet részeként a teherhajók évente 42 millió liter üzemanyagot és 5 millió kg készletet és felszerelést szállítanak McMurdo lakói számára. Az Egyesült Államok katonai parancsnoksága által üzemeltetett hajókat civil tengerészek látják el. A rakomány a postától, az építőanyagoktól, a teherautóktól, a traktoroktól, a száraz és fagyasztott élelmiszerektől a tudományos műszerekig terjedhet. Az amerikai parti őrség jégtörői a jéggel eltömődött McMurdo Soundon keresztül törnek át egy hajócsatornát annak érdekében, hogy az ellátó hajók elérjék a mcMurdói Winter Quarters Bay-t. További ellátást és személyzetet szállítanak a közeli Williams Fieldre az új-zélandi Christchurch-ből.
1962 és 1963 között 28 Arcas hangjelző rakétát indítottak el a McMurdo állomásról.
A McMurdo állomás körülbelül 3 km-re található a Scott bázistól, az új-zélandi tudományos állomástól, és az egész Ross-sziget egy Új-Zéland által igényelt szektorban fekszik. A bázison kritikát fogalmaztak meg az építési projektekkel kapcsolatban, különös tekintettel a McMurdo – Amundsen–Scott déli-sarki kutatóállomás déli-sarki autópályára. A McMurdo állomás megkísérelte javítani a környezetgazdálkodást és a hulladékeltávolítást annak érdekében, hogy betartsa az Antarktisz-egyezményt, az 1991. október 4-én aláírt, 1998. január 14-én hatályba lépett, a környezetvédelemről szóló jegyzőkönyvet. Ez a megállapodás megakadályozza a fejlesztést, és előírja az antarktiszi környezet védelmét a tengeri szennyezéstől, rendelkezik az állat- és növényvilágról, a környezeti hatásvizsgálatokról, a hulladékgazdálkodásról és a védett területekről szóló öt külön melléklet révén. Megtiltja az ásványkincsekkel kapcsolatos minden tevékenységet, kivéve a tudományos tevékenységet. 2003-ban egy új hulladékkezelő létesítményt építettek McMurdón. 2009-ben három Enercon E-33 (egyenként 330 kW-os) szélturbinát telepítettek a McMurdo és az új-zélandi Scott bázis tápellátására, és ezzel 11%-kal, azaz 463 000 literrel csökkentették évente a gázolajfelhasználást. A McMurdo állomás (lakói becenevén "Mac-Town") továbbra is az amerikai tevékenységek központjaként működik az Antarktisz kontinensen.
A McMurdo állomásra rövid időre világszerte felfigyeltek, amikor háborúellenes tüntetésre került sor 2003. február 15-én. A tüntetés során mintegy 50 tudós és állomásszemélyzet gyűlt össze, hogy tiltakozzon az Egyesült Államok közelgő iraki inváziója ellen. A McMurdo állomás volt az egyetlen antarktiszi helyszín, ahol ilyen gyűlést rendeztek. A tudományos merülési műveletek folytatódnak, és 1989 és 2006 között 10 859 merülést hajtottak végre a jég alatt. A sarki búvárkodások támogatására túlnyomásos kamra áll rendelkezésre.
Éghajlat[szerkesztés]
Mivel az átlagos hőmérséklet fagypont alatt van, McMurdo sarki jégsapkás éghajlattal rendelkezik (Köppen-féle osztályozás). A legmelegebb hónapokban (decemberben és januárban) azonban a havi átlagos max. hőmérséklet néha fagypont fölé emelkedhet. A helyet a Transzantarktiszi-hegység védi az Antarktisz belsejéből érkező hideg hullámoktól, ezért a –40 °C alatti hőmérséklet ritka, szemben a a hidegnek jobban kitett helyekkel, mint például a Neumayer bázis, ahol általában évente néhányszor ilyen hőmérsékleti értékeket mérnek, gyakran már korán májusban, sőt néha akár áprilisban is, és nagyon ritkán van 0 °C felett. A McMurdón valaha regisztrált legmagasabb hőmérséklet 10,8 °C volt 1987. december 21-én. Nyáron annyi hóolvadás van, hogy korlátozott mennyiségű növényzet növekedhet, különösen néhány moha- és zuzmófaj.
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rekord max. hőmérséklet (°C) | 10,2 | 5,9 | −1,1 | 0,0 | −1,3 | 3,3 | −4,4 | −2,0 | −3,7 | −4,5 | 10,0 | 10,8 | 10,8 |
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | −0,6 | −7,3 | −16,2 | −17,3 | −21,0 | −20,4 | −21,7 | −22,7 | −20,8 | −14,3 | −6,5 | −0,4 | −14,1 |
| Átlaghőmérséklet (°C) | −2,8 | −8,8 | −17,3 | −20,9 | −23,3 | −22,9 | −25,8 | −27,4 | −25,7 | −19,4 | −9,7 | −3,5 | −17,3 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | −4,6 | −11,4 | −21,3 | −23,4 | −26,5 | −26,8 | −28,4 | −29,5 | −27,5 | −19,8 | −10,9 | −4,4 | −19,6 |
| Rekord min. hőmérséklet (°C) | −22,1 | −25,0 | −43,3 | −41,9 | −44,8 | −43,9 | −50,6 | −49,4 | −45,1 | −40,0 | −28,5 | −18,0 | −50,6 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 16 | 29 | 15 | 18 | 21 | 28 | 17 | 13 | 10 | 20 | 12 | 14 | 213 |
| Átl. páratartalom (%) | 67 | 65 | 67 | 67 | 64 | 62 | 60 | 63 | 56 | 61 | 65 | 67 | 64 |
Kommunikáció[szerkesztés]
Egy ideig McMurdón volt az Antarktisz egyetlen tévéállomása, az AFAN-TV.
A régi programokat a hadsereg biztosította. Az állomást a TV Guide magazin 1974-es cikkében ismertették. Jelenleg McMurdón az amerikai katonai erők hálózatának három csatornája, egy ausztrál és egy új-zélandi hírcsatorna fogható. A televíziós műsorokat műholdas vevőkkel fogják a Fekete-szigeten, és 40 km-re továbbítják digitális mikrohullámon a McMurdo felé.
McMurdo egy ideig az Antarktisz két rövidhullámú adása egyikének is a házigazdája volt. Az AFAN McMurdo 1 kilowatt teljesítménnyel sugárzott rövidhullámú frekvencián, és ritkasága miatt az amatőr rövidhullámú rádiósok célpontjává vált világszerte. Az állomás rövidhullámú műsorszolgáltatást folytatott az 1980-as évekig, amikor áttértek az FM-adásra.
A McMurdo állomás mind az internetes, mind a hangkommunikációt műholdas kommunikációval fogadja az Optus D1 műholdon keresztül, és továbbítja Sydney-be, Ausztráliába. A Fekete-sziget műholdas antennája 20 Mbit/s-os internetkapcsolatot és hangkommunikációt biztosít. A hangkommunikáció az Egyesült Államok Antarktisz Programjának központjához van kötve (Centennial, Colorado), biztosítva a bejövő és kimenő hívásokat az Amerikai Egyesült Államok és McMurdo között. Az állomáson belüli hangkommunikációt VHF rádión keresztül folytatják.
Szállítás[szerkesztés]
Földön, vízen[szerkesztés]
Terepjárók sokasága szállítja az embereket és a rakományt az állomás környékén, beleértve az Ivan the Terra buszt is. Van egy út McMurdótól az új-zélandi Scott Base és a Déli-sark felé, a Déli-sark átjáró (South Pole Traverse). McMurdo rendelkezik a világ legdélibb kikötőjével.
Levegőben[szerkesztés]
McMurdón három repülőtér működik szezonálisan:
- Phoenix Airfield repülőtér (ICAO:NZFX), egy tömörített hóval borított kifutópályával rendelkezik, amely 2017-ben felváltotta a Pegasus Fieldet (ICAO: NZPG).
- Ice Runway repülőtér (ICAO: NZIR), a McMurdo állomáshoz legközelebbi, tengerjégre épített, egész évben működő reptér.
- Williams Field repülőtér (ICAO: NZWD), egy állandóan havas kifutópálya.
Történelmi helyszínek[szerkesztés]
- A Richard E. Byrd történelmi emlékművet 1965-ben állították fel McMurdón. Bronz mellszobor fekete márványon, 150 cm × 60 cm alapterületen, egy faemelvényen. Felirata Byrd sarkkutatói eredményeit sorolja.
- Az atomerőmű bronz emléktáblája körülbelül 45 cm × 60 cm méretű, és egy nagy függőleges sziklához van rögzítve a Megfigyelő-domb nyugati oldalán félúton, a PM-3A atomerőmű korábbi helyén. Felirata az Antarktisz első atomerőműjének eredményeit részletezi.
Mindkettőt történelmi emlékhelynek vagy emlékműnek (HSM 54) nyilvánították, az Amerikai Egyesült Államoknak az Antarktisz-egyezmény konzultatív ülésén tett javaslata nyomán.
Látványosságok[szerkesztés]
- Albert P. Crary Tudományos és Mérnöki Központ (CSEC)
- Hókápolna: felekezetközi kápolna
- Megfigyelő-domb
- Discovery Hut, Scott 1901–1903-as expedíciója során épült.
- Williams Field repülőtér
- Emléktábla az 1946-ban a terület felmérése során repülőgép-balesetben elhunyt három személy emlékére.
- Ross Island Disc golfpálya
Források[szerkesztés]
Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a McMurdo Station című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.