Mangó

Mangó
	Rajz egy ágról és gyümölcséről
	Természetvédelmi státusz
	Adathiányos
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superrosidae;
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids II;
Rend:	Szappanfavirágúak (Sapindales);
Család:	Szömörcefélék (Anacardiaceae);
Alcsalád:	Anacardioideae;
Nemzetség:	Mangifera; L.
Faj:	M. indica;
Tudományos név
	Mangifera indica; L.
Szinonimák
	Mangifera austroyunnanensis Hu;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Mangó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mangó témájú médiaállományokat és Mangó témájú kategóriát.

A mangó (Mangifera indica) a szappanfavirágúak (Sapindales) rendjébe sorolt szömörcefélék (Anacardiaceae) családjában a Mangifera nemzetség típusfaja — édes ízű, egzotikus gyümölcsöt termő fa. Mai neve az indiai man-gay portugál formájából (manga) származik. Az indiaiak szent fája.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Őshazája India, ahonnan a portugálok vitték Afrikába. Európa a 18. században angol utazók beszámolóiból értesült létezéséről.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Akár 20 méter magasra is megnőhet. A 20. század vége felé úgy vélték, hogy a világ legnagyobb gyümölcsfája egy, az indiai Csandígarh közelében álló mangófa, amelynek koronáját 2200 m²-re becsülték (törzsének kerülete 9 m, alsó ágainak körmérete 3 m volt). A földre támaszkodó alsó ágak hossza elérte a 20 m-t.^[1]

A ovális, lédús gyümölcs színe többnyire a vörös és sárga között változik.

Termesztése és betakarítása[szerkesztés]

Az ültetés után 4-6 évvel fordul termőre. A századfordulóig magról szaporították, ma már szemzéssel és oltással is.

Csonthéjas gyümölcse nyár végén, ősszel érik.

Felhasználása[szerkesztés]

A gyümölcsöt Európában konzerv, illetve nyers formában lehet megvásárolni; egész évben fogyasztható. Legtöbbször gyümölcssalátába keverik, de kiválóan illik rák- és halételekhez is. Gyakran lekvárt főznek belőle és aszalják is. Virága sűrű, édes mézet ad, amely önmagában is fogyasztható. Világosbarna fájából bútort készítenek.

Élettani hatása[szerkesztés]

Kellemes íze mellett vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, enzime gyomorvédő hatású. Rosttartalma segíti az emésztést, jótékony hatással van a szervezetre. Vitaminok közül megtalálható A-, B₁-, B₂-, C- és E-vitamin, valamint bővelkedik foszforban, kalciumban és nátriumban. Az éretlen gyümölcs C-vitaminban, az érettebb A-vitaminban és béta-karotinban gazdag. Jótékony hatással van a szívre, csökkenti a vér koleszterinszintjét, valamint minimalizálja néhány rákos megbetegedés kockázatát. Mindezek ellenére allergént is tartalmaz.

A hinduk a levelek füstjével légcsőbántalmakat gyógyítottak. A pestis- és kolerajárványok idején az éretlen, megsütött, cukrozott termést fogyasztották, testüket ezzel kenegették.

Kultúra[szerkesztés]

A mangót egyes távol-keleti országokban a szerelem szimbólumának tartják, így nem meglepő, ha sok esküvőn lehet mangóval találkozni, mint a gyermekáldás megsegítőjével.