Lányi Ernő

Lányi Ernő
Életrajzi adatok
Születési név	Langsfeld Ernő
Született	1861. július 19. Pest
Elhunyt	1923. március 13. (61 évesen) Szabadka
Gyermekei	Lányi Sarolta Lányi Viktor Géza
Tevékenység	zeneiskola-igazgató, karnagy, zeneszerző
A Wikimédia Commons tartalmaz Lányi Ernő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lányi Ernő, születési nevén Langsfeld Ernő (Pest, 1861. július 19. – Szabadka, 1923. március 13.) zsidó származású magyar tanár, karnagy, zeneszerző, a miskolci és a szabadkai Zeneiskola igazgatója, a Szent Teréz székesegyház karnagya, az iparos dalárda vezetője, a szabadkai városi zenekar és a Szabadkai Filharmónia megalapítója.

Victor Basch francia filozófus bátyja.

Élete

Apját korán elveszítette, majd anyjával és annak második férjével Párizsba költözött. Anyjának a tanulást illetően más tervei voltak Ernővel, aki viszont zenélni akart, ezért Bécsbe, a világ akkori zenei központjába szökött zenét tanulni. Ezután egyik helyről a másikra került, többek között Lipcsébe és Stockholmba. Több hangszeren is játszott, neves zeneszerzőkkel találkozott. Anyanyelvét még gyermekkorában elfelejtette, s amikor húszévesen (németül) elolvasta Jókai Mór Az aranyember című könyvét, tudatosodott benne, hogy ő magyar. Elkezdett magyarul tanulni, és eredeti családi nevét Langsfeldről Lányira változtatta, majd visszaköltözött Magyarországra. 1885-ben megnősült, s a 85/86-os idényben színházi karmesterként Szabadkán dolgozott. Fia, ifjabb Lányi Ernő is már Szabadkán született. Családjával együtt szervesen beilleszkedett a szabadkai közéletbe; kisebbik lánya, Hedvig kamaszkorában Kosztolányi Dezső szerelme volt. Nagyobbik lánya, Sarolta később költő és munkásmozgalmi aktivista lett.

Munkássága

Több városban dolgozott Magyarország szerte, legtovább Egerben működött, ahol egyházi karnagy volt. Közben komponált, kórusműveivel pedig mintegy harminc pályadíjat nyert. 1907-ben Miskolcról került újra Szabadkára a Zeneiskola igazgatói székébe. A város zenei életében ekkor pozitív változások következtek be. Megreformálta a zeneiskolai oktatást, a tantervet összeegyeztette a budapestivel, igyekezett zeneakadémiai végzettségű tanárokat foglalkoztatni. Európai rangúvá tette a szabadkai zenedét, a növendékek száma gyarapodott. A szabadkai Dalos Egyesület vezetője lett, és az országos versenyről kétszer is első díjjal tértek haza. A város hatáskörébe helyezte az addig egyházi fennhatóság alatt álló zenekarokat. Lányi lett tehát a szabadkai városi zenekar magalapítója, ahogyan a Szabadkai Filharmóniáé is. Az utóbbiról sajnos nemigen tesznek említést a különböző lexikonok. Szabadkai és vidéken felkutatott zenészekből sikerült egy szimfonikus zenekart alakítania, amely Szabadkai Filharmónia néven 1908. február 12-én megtartotta első koncertjét.

Az első világháború kitöréséig húsz koncertet adtak több mint százötven zenekari művel, az ország leghíresebb szólistáit kísérve. 1911-ben még Bartók Béla is járt Szabadkán, aki közreműködött a Liszt-évfordulóra készített ünnepi hangversenyen. Lányi amellett, hogy igazgató, karnagy, kórusvezető is volt, maga is koncertezett, komponált is, sőt népszerűsítő előadásokat is tartott a Szabad Líceumban. Ezekre a Lányi-estekre tömegesen látogattak el az emberek, de a háború kitörésével megcsappantak a kulturális események. Lányi ekkor már betegeskedett. 1919-ben kérte nyugdíjaztatását, 1919 után még elment Erdélybe, ahol Szatmárnémetiben a Filharmóniai Társaság egyik alapítója és igazgatója volt, 1923-ban halt meg Szabadkán.

A Romániai Magyar Dalosszövetség holta után adta ki Petőfi c. – Pósa Lajos nyomán keletkezett – vegyes karát, valamint Régi nóta, híres nóta c. férfikari népdalegyvelegét (Kolozsvár, 1932).

Források

• Magyar Szó, 2007. április 16.
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 531. o.  Online elérés

Kapcsolódó információk

• Járosy Dezső: Lányi Ernő emlékezete. Nekrológ. Magyar Dal, 1923/11.
• Cz. Lányi Sarolta: A "Melosz" szerelmesei. Magyar Zene, Budapest, 1965/1.

Kapcsolódó szócikkek

• Kottakiadás Erdélyben