Leontyij Leontyjevics Bennigsen
| Leontyij Leontyijevics Bennigsen | |
 | |
| Született | 1745. február 10. Brunswick |
| Meghalt | 1826. december 3. (81 évesen) Banteln |
| Nemzetisége | .svg){kind=small} porosz (német) .svg){kind=small} orosz szolgálatban |
| Fegyvernem | gyalogság, lovasság |
| Rendfokozata | tábornok |
| Csatái | hétéves háború Napóleoni háborúk : Pułtusk, Eylau, Friedland, Tarutino, Borogyino, Bautzen, Lützen, Lipcse |
| Kitüntetései | Szent György érdemrend harmadik, második és első fokozata Szent András érem |
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
| Szülei | Henriette von Rauchhaupt Levin Friedrich von Bennigsen, Herr auf Banteln und Hachenhausen |
| Rokonai | fia: Alexander Levin, Count von Bennigsen (1809–1893) hannoveri államférfi |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Leontyij Leontyijevics Bennigsen témájú médiaállományokat. | |
Levin August Gottlieb Theophil (oroszul: Леонтий Леонтьевич Беннигсен), Bennigsen grófja (1745. február 10. – 1826. december 3.) az Orosz Birodalom szolgálatában álló német tábornok.
A hétéves háborútól az orosz szolgálatig[szerkesztés]
A hannoveri családba született Brunswickban és folyamatosan szolgált a hannoveri udvarban és gyalogsági tisztként végig harcolta a hétéves háborút. 1764-ben nyugállományba vonult a hannoveri hadseregből és belépett az orosz hadseregbe a Vjatka muskétás regimentbe 1773-ban.
Orosz szolgálatban[szerkesztés]
Később a törökök ellen harcolt 1774–1778, alezredesi rangot szerzett. 1787-ben az ő vezetésével rohamozták meg Ocsakovot, így nyert dandártábornoki kinevezést és a Kościuszko felkelés idején valamint az 1796-os perzsa háborúban is kitüntette magát. 1794-ben a Szent György-kereszt harmadik fokozatát kapta, a Minszki kormányzóságot és vezérőrnagyi rangot a korábbi hadi teljesítményeiért.
1798-ban I. Pál orosz cár felmentette a katonai szolgálatból Platon Zubovval való kapcsolatai miatt. Aktívan részt vett a cár elleni összeesküvésben, ami I. Pál meggyilkolásához vezetett. I. Sándor orosz cár 1801-ben kinevezte Litvánia kormányzó-tábornokává, 1802-ben lovassági tábornoknak.
A napóleoni háborúk idején[szerkesztés]
1806-ban az orosz hadsereg az ő parancsnoksága alatt sorakozott fel Napóleon ellen a pułtuski csatában 1806. december 26-án, később az eylau-i véres csatában (1807. február 7–8.) az ő vezetése alatt próbálták megállítani a franciákat. A pułtuski csatában először legyőzte a Jean Lannes vezette francia erőket, de később meghátrált. Ezért a győzelemért kapta a Szent György-kereszt második fokozatát, az eylau-i csatáért pedig a legmagasabb orosz kitüntetést, a Szent András-rendjelet. Megpróbált fájdalmas csapást mérni Napóleonra, de hat hónappal később megsemmisítő vereséget szenvedett a friedlandi csatában 1807. június 14-én, ami a tilsiti békéhez vezetett.
A csata miatt erősen kritizálták, és „haditudásának csökkenése miatt” nyugállományba helyezték néhány évre, de az 1812-es hadjárat idején ismét felelős katonai pozíciókba helyezték. Ott harcolt a borogyinói csatában, a tarutyinói csatában, ahol maga is megsebesült a lábán, legyőzte Murat seregét. De vitába keveredett Kutuzovval, az orosz főparancsnokkal, aki visszavonulásra kényszerítette az aktív katonai szolgálatból. Csak Kutuzov halála után került vissza az orosz katonai vezetésbe. Részt vett a bautzeni és a lützeni csatákban, ő vezette a lipcsei csatában a döntő ütközetben az egyik hadoszlopot 1813. október 19-én. I. Sándor grófi címet adományozott neki. Ezután Észak-Németországban vonult fel Davout marsallal szemben az ostromlott Hamburghoz . A fontainebleau-i béke után megkapta a Szent György-rend első fokozatát.
A háborúk után még 1815–1818 között parancsnokként szolgált, ezután visszatért hazájába, Bantelnbe, és lemondott az aktív katonai szolgálatról. Élete végére teljesen elveszítette a látását. 81 évesen hunyt el.
Művei[szerkesztés]
- Gedanken über einige Kenntnisse, dei einem Offizier der Cavallerie vorzüglich nöthig sind (Riga 1794, új kiadás Vilna, 1801)
- Mémoires. Charles-Lavauzelle, Paris, 1907
Külső hivatkozások[szerkesztés]
| A forradalomtól a konzulátusig (1795–1804) |   | |
|---|---|---|
| A Császárság (1804–1814) | Napóleon koronázása (1804) · Első Francia Császárság (1804–1814) · Németországi hadjárat (1805) · Rajnai Szövetség (1806) · Poroszországi és lengyelországi hadjárat (1806–1807) · Félszigeti háború (1808–1814) · Németországi és ausztriai hadjárat (1809) · Orosz–török háború (1806–12) · Ágyúnaszád-háború (1807–14) · Finn háború (1808–1809) · Oroszországi hadjárat (1812) · Németországi hadjárat (1813) · Észak-franciaországi hadjárat (1814) | |
| Hanyatlás és bukás (1814–1815) | ||
| Koalíciós háborúk (1792–1815) | ||
