Tarutyinói csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tarutyinói csata
Tarutino.jpg
Piter von Hess képe a csatáról

Konfliktus Napóleoni háborúk
Időpont 1812. október 18.
Helyszín Oroszország
Eredmény orosz győzelem
Szemben álló felek
Flag of France.svg Franciaország
Flag of the Napoleonic Kingdom of Italy.svg Itáliai Királyság
Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg Orosz Birodalom
Parancsnokok
Flag of France.svg Joachim Murat Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg Leontyij Leontyjevics Bennigsen
Szemben álló erők
26 000 fő 36 000 fő
Veszteségek
2,500 halott,
2,000 hadifogoly
1,200
é. sz. 55° 10′ 38″, k. h. 37° 00′ 10″Koordináták: é. sz. 55° 10′ 38″, k. h. 37° 00′ 10″


A tarutyinói csata (oroszul: Тарутинский бой) része volt Napóleon Oroszország elleni hadjáratának. Az ütközet ismert még vinkovói csata vagy csernisnyai csata néven is, a helyi folyó neve után. A legtöbb történész a csata helyszínétől 8 km-re lévő Tarutyinóról írta le az eseményt. A csatában az orosz erők Bennigsen vezetésével vereséget mértek a Murat parancsnoksága alatt álló, itáliai katonákat is felvonultató francia seregre.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A borogyinói csata után Kutuzovnak szembe kellett néznie azzal a lehetőséggel, hogy az orosz hadsereg nem élhet túl még egy hasonló ütközetet, ezért a hadsereg feladta Moszkvát és meghátrált. A visszavonulás egyik kelet-nyugati irányú lehetősége a rjazanyi országút volt. A hadsereg elérte Moszkvát, áthaladt és ráfordult a régi kalugai útra és letáborozott a Kaluga folyó mellett, Tarutyinó falu közelében. Kisebb kozák egységek folytatták az utat a rjazanyi országút felé, félrevezetve ezzel a Murat parancsnoksága alatt álló francia erőket. Mikor Murat felfedezte tévedését, nem hátrált vissza, hanem megállította seregét, hogy szemmel tartsa az orosz tábort.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1812. október 18-án a Bennigsen és Miloradovics vezette orosz erők két hadoszloppal éjjel, titokban átkelve az erdőn, megtámadták Murat 26 000 emberét. Az egyik hadoszlopot Benningsen három részre osztotta: Vaszilij Orlov-Gyeniszov, Karl Gusztáv von Baggehufwudt és Alexander Osterman-Tolsztoj hadosztályaira. A másik hadoszlop volt a tartalék. Az éjszakai sötétségben a legtöbb hadosztály eltévedt, és reggelre csak Orlov-Gyeniszov kozákjai értek a kitűzött célterületre. Ők váratlanul megtámadták az ellenséget, elfoglalták a franciák táborát vele annak szállítóeszközeit és ágyúit. Mivel a többi orosz egység késett, a franciák vissza tudták foglalni a tábort. Amikor az orosz erők előbukkantak az erdőből, akkor a franciák gyilkos tüzébe kerültek, ennek esett áldozatul Baggehufwudt orosz tábornok, a 2. hadsereg parancsnoka is. Amikor Murat észrevette a bekerítő hadmozdulatot, meghátrált és kiszökött a kelepcéből. A franciák 2500 halottat és 2000 foglyot vesztettek, az orosz veszteség 1200 fő volt.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az orosz győzelem késztette arra Napóleont, hogy elhagyja Moszkvát. Az összes ágyúját (38 db-t) elzsákmányolták az oroszok, figyelemreméltó volt ez a tény, mert a háborúban eddig egyetlen összecsapásban sem veszítettek ennyit.

Tolsztoj így ír erről a Háború és béke című művében:"A tarutyinói csata nyilvánvalóan nem érte el azt a célt, amelyet Toll a szeme előtt tartott - a csapatokat a hadparancs megállapította rend szerint vezessék a csatába -, sem azt a célt, amelyet Orlov gróf kitűzött - elfogja Murat-t -, sem Bennigsen és más személyek célját: egy pillanat alatt megsemmisítsék az egész hadtestet - sem annak a tisztnek a célját, aki azért akart részt venni a csatában, hogy kitüntesse magát, sem azét a kozákét, aki még több zsákmányra akart szert tenni, mint amennyit szerzett stb.... De ha a csatának az volt a célja, ami meg is valósult, és ami akkoriban minden orosz ember általános kívánsága volt (a franciák kiűzése Oroszországból; hadseregük elpusztítása), akkor világos, hogy a tarutyinói csata, éppen a baklövések sorozata folytán olyan esemény lett, amelyre a hadjárat akkori szakaszában szükség volt. Nehéz, sőt lehetetlen más, célszerűbb kimenetelét elképzelni, mint amilyen a valóságban volt. A legkisebb erőfeszítéssel a legnagyobb zűrzavar közepette, a legcsekélyebb veszteség árán az egész hadjárat során a legnagyobb eredményt érték el: a visszavonulásból átcsaptak támadásba, leleplezték a franciák gyengeségét, és megadták azt a lökést, amely még hiányzott ahhoz, hogy a napóleoni hadsereg megkezdje a menekülést."[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]