Lascaux-i barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vézère-völgyi festett barlangok
Világörökség
Lascaux plan.jpg
A barlang térképe
Adatok
Ország Franciaország
Típus Kulturális helyszín
Felvétel éve 1979
Elhelyezkedése
Lascaux-i barlang (Franciaország)
Lascaux-i barlang
Lascaux-i barlang
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 45° 02′ 57″, k. h. 1° 10′ 34″Koordináták: é. sz. 45° 02′ 57″, k. h. 1° 10′ 34″
Valószínűleg olajmécsesként használt tárgy a barlangból

A Lascaux-barlang (Dordogne, Franciaország) darabszám és a műalkotások értéke szerint egyike a legjelentősebb őskori festett barlangoknak. A festmények és karcolatok nagy része a magdaléni korszakból való, azaz 15-17 ezer éves. Egyike a Vézère-völgyi festett barlangoknak, amelyek a Világörökség részét képezik.

Geológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A barlang egy, a kréta időszakból származó mészkőhegységben helyezkedik el. Mintegy 250 méter hosszú, és 30 méter mély. Ellentétben a környék többi barlangjával a Lascaux-i barlang viszonylag száraz, mivel a felette található márga kőzet vízzáró rétegként viselkedik megakadályozva minden további mészkőképződést.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felfedezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy sövény mögött találta meg 4 gyerek a barlang bejáratát 1940. szeptember 12-én, és rögtön szóltak tanítójuknak (a helyi idegenvezetés szerint a gyerekek megegyeztek, hogy örökre megtartják titkuknak a barlang létét. De mint minden tinédzser titok, ez is csak rövid ideig volt az. A gyerekek 3 nap múlva szóltak tanítójuknak), Léon Lavalnak, aki egyből felhívta az őskorkutató Henri Breuil figyelmét a barlangra. Így elsőként Henri Breuil látogatta meg szakemberként a barlangot, majd később rengeteg tudós és más érdeklődő jött a tehenet, bölényt és lovat ábrázoló falfestmények megtekintésére és kutatására.

Turizmus, állagmegőrzési problémák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Még az évben történelmi műemlékké nyilvánította a francia állam, és 1948-ban turisták számára is látogathatóvá tették. 1955-ben figyelték meg az első változásokat a barlang falán, amely a turisták által kilélegzett szén-dioxidnak volt köszönhető, amely a falon lévő vízpárában feloldódva savas kémhatást kelt. A probléma megszüntetése érdekében 1957-ben egy légcserélő rendszert építettek be, amely a barlang levegőjének és hőmérsékletének helyreállítását volt hivatva szolgálni.

1960-ban megjelent az úgynevezett „zöld betegség”, amely során a látogatók által kilélegzett szén-dioxid, a mesterséges világítás és a viszonylag magas hőmérséklet teremtette ideális feltételek között elszaporodtak az algák a barlang falán. Az 1963-ban üzembe állított ózonszűrő készülék se tudta orvosolni a problémát, ezért André Malraux, francia kulturális miniszter megtiltotta a turisták számára a barlang látogatását.

1965 és 1967 között módosították a barlang szellőztető rendszerét, hogy visszaállítsák az eredeti állapotokat, amelyben a festmények több ezer évig konzerválódtak. Az 1970-es években egy másolat készítését kezdték el, ahol a barlang egy részét reprodukálták. 1983-ban nyitották meg a turisták számára Lascaux II néven.

2000-ben a szellőző berendezést ismét átalakították. 2001 tavaszán a felügyelő személyzet ismét telepeket fedezett fel a barlang bejárati csarnokában. Ezúttal egy kivételesen ellenálló gombafaj (Fusarium solani) jelent meg valószínűleg a szellőző cseréjének rossz tervezése miatt. Ez a gombafaj teljesen ellenáll a formaldehidnek, amellyel korábban fertőtlenítették a barlangba látogatók lábát. Hamarosan nagy felületű fehér telepek jöttek létre, amelyek többek között a festményeket is befedték. A gombafaj szimbiózisban él egy baktériumtörzzsel (Pseudomonas fluorescens), amely lebontja az eddig alkalmazott gombairtószereket. Ezért a gombairtás mellett antibiotikumot is permetezni kell a barlang falára.

2002-ben a francia kulturális miniszter válságstábot (Comité scientifique international de la grotte de Lascaux) hozott létre a barlang megmentésére. Jelenleg a helyzet valamelyest normalizálódott, de továbbra is kéthetente egy kétfős, speciális csoport járja be a barlangot, hogy kézzel eltávolítsa azokat a gombákat, amelyek minden intézkedés ellenére a barlang falán megjelennek.

Barlangfestmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A barlang felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A barlang méreteit tekintve nem túl jelentős, a járatok összesen alig 250 métert tesznek ki. A bejáratot valamelyest kivájták, hogy alkalmassá váljon a turisták számára a látogatásra. Kiépítettek egy három előcsarnokból álló beléptető rendszert is. A barlang további része nagyjából egységes, azonban az egyes részek más-más nevet kaptak.

  • A Bikák terme (Salle des Tauraux) vagy Körcsarnok csak festményeket tartalmaz, mivel kalcit oldalfal nehézkessé teszi a vésést. Az itt található festmények rendkívül látványosak, egyesek akár az ötméteres hosszúságot is elérik. Két őstuloksor (kettő az egyik, három a másik oldalon) látható a egymással szemben a barlang falán. Az északi oldalon található tulkok mellett továbbá mintegy tíz szarvas is található, illetve egy hatalmas állat, amelyet csak egyszarvúnak neveznek a homlokán lévő két egyenes vonás miatt. A déli oldalon három nagy bölény közvetlen szomszédságában három kisebb rajz, ezek közt vörösre festett is van, illetve hat apró szarvas és a barlang egyetlen medveábrázolása.
  • A Központi mélyedés (Diverticule axiale), a Körcsarnok meghosszabbodása, egy szintén festményekkel díszített folyosó. Az itt található alkotások vízibölényt, szarvast és kőszáli kecskét ábrázolnak, és számos jelet (pontokat, vonásokat) tartalmaznak.
  • Az Átjáró (Passage) egy viszonylag alacsony része a barlangnak, ahol a festmények már korábban nagyban lepusztultak a nagyfokú levegőmozgás miatt.
  • A Hajó (Nef) az átjáró meghosszabbításaként lévő magasabb folyosó. Itt négy csoport különböztethető meg: a Vésetek, a Fekete tehén, az Úszó szarvasok és a Keresztezett bölények csoportja figyelhető itt meg nagyszámú jel mellett. A Fekete tehén mellett fáklyákat, festékanyagot és élelmiszermaradékot is találtak.
  • Az Apszis (Abside) egy kör alakú terem a Hajó és az Átjáró találkozásánál. Itt is rengeteg véset, illetve állatfestmény látható, többek között Lascaux egyetlen rénszarvas-ábrázolása. Itt is nagy számban kerültek elő használati tárgyak (fáklyák, vésők, dárda).
  • A Gödör (Puits), 4-5 méteres folyosó az Apszisból, tartalmazza minden bizonnyal a legegyedibb ábrázolást a barlangban. Egy madárfejű ember látható, amint épp elesik talán egy nyíllal sebzett bölény vagy egy távolodó orrszarvú miatt.

Kialakulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Úgy vélik a barlang szakrális funkciókat látott el, veszélyes állatok (pl. medve, bölény) áldozati helye volt. A rajzok mellett nagy számban látni vonásokat is. Ha valószínűleg tényleges jelentésük nem is volt, felfoghatók mint egy őskori írás példája.

A falakon lévő állatok nem a táplálkozási szükségleteket látták el. Keletkezésükkor a környéken nagy számú rénszarvaspopuláció élt, mindennek ellenére mindössze egy ilyen ábrázolás készült. Feltűnő továbbá, hogy a képek se tájat, se növényeket nem ábrázolnak

A barlangrajzok többségének a kora nehezen megállapítható a hagyományos kormeghatározási módszerekkel. Pusztán a szénrajzokat lehetett vizsgálni a 14-es szénizotóp vizsgálattal. Ennek eredményeképp 15-17 000 évesre teszik a festményeket, azaz az alsó magdaléni korból valók.

Lascaux II[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem sokkal a barlang bezárása után – az 1960-as évek végén – a Nemzeti Földtani Intézet a teljes barlangrendszert pontosan és szisztematikusan lefényképeztette.

A Lascaux-barlang tulajdonos cége egy projektet indított el, amelynek során, a fényképfelvételek alapján, elkezdte a Bikák terme és a Központi Mélyedés tökéletes reprodukcióját. A terv finanszírozását elősegítette, amikor 1972-ben eladták az államnak a barlangot. 1980-ban pénzhiány miatt abbamaradtak a munkák, ekkor Dordogne megye önkormányzata folytatta tovább a projekt megvalósítását.

Az 1983-ra elkészült projekt során az eredeti barlangtól mintegy 200 méterre felépített beton épületben alakították ki a két kiállítási egységet, a Földtani Intézet fotói alapján megőrizve a barlang formáját és festményeinek elrendezését is. A barlangban látható néhány további alkotás (szarvas fríz, a Gödör jelenete, bölények és a Fekete tehén a Hajóból) is megtekinthető a Thot parkban, Montignac szomszédságában.

Képcsarnok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lascaux-i barlang témájú médiaállományokat.