Henri Breuil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Henri Breuil (1877–1961)

Henri Breuil abbé, teljes nevén Henri Édouard Prosper Breuil (Mortain, Manche megye, Franciaország 1877. február 28.L'Isle-Adam, Seine-et-Oise megye, Franciaország 1961. augusztus 14.), katolikus pap, francia archeológus, a paleolitikus művészet első jelentős kutatója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Henri Breuil másolata egy spanyolországi barlangfestményről

Teológiai stúdiumai után 1900-ban szentelték pappá, ami után Issy-les-Moulineaux-ban a katolikus szeminárium természetrajz tanáraként állt munkába.

Tudományos munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

«Grattoir» - Aurignacien - Muséum de Toulouse

Az őskori művészet akkor kezdte érdekelni, amikor szülőföldjén, illetve Párizs környékén megtekintett néhány rézkori lelőhelyet. Már 1901-ben felfedezte Dordogne megyében Combarelles és Font de Gaume sziklarajzokkal díszített barlangjait, és ezután fő tudományos tevékenységévé a barlangi festmények és a sziklarajzok tanulmányozása vált.

Kiválóan rajzolt; többnyire maga másolta le a barlangokban látott képeket. Több száz sziklarajzot, illetve barlangfestményt másolt, illetve írt le Európa és Afrika különböző tájairól – egyebek között a spanyolországi Altamira-barlang képeit is (1908-ban).

A Lascaux-i barlang fölfedezői 1940-ben őt kérték fel a véletlenül fölfedezett barlangban talált állatrajzok tudományos leírására.

A barlangfestészetet két nagy korszakra:

osztotta fel; ez a beosztása máig érvényes.

Mindig nagy hangsúlyt fektetett mondanivalójának olvasmányos, közérthető kifejtésére, de véletlenül sem próbálta világnézetét a tényekre erőltetni: másolatai, leírásai mindig pontosak, értékelései szabatosak voltak.

Fő műve: A barlangi művészet négyszáz évszázada (1952).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]