Kol Ferenc

Kol Ferenc
Kol Ferenc (1869–1939) okleveles mérnök, postaműszaki főigazgató, helyettes államtitkár
Született	1869. december 4. Radnótfája
Elhunyt	1939. augusztus 11. (69 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Kol Erzsébet
Foglalkozása	helyettes államtitkár főigazgató mérnök
Iskolái	Magyar Királyi József Műegyetem ( – 1894. június 21., oklevél, mérnök)
Sírhelye	Farkasréti temető (28/1-20)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kol Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kol Ferenc (Radnótfája, 1869. december 4. – Budapest, 1939. augusztus 11.) okleveles mérnök, postaműszaki főigazgató, helyettes államtitkár.

Életútja

A kolozsvári Főgimnáziumban letett érettségi vizsga után a budapesti Királyi József Műegyetemen tanult tovább, ahol 1894. június 21-én mérnöki oklevelet szerzett.

Ezt követően két éven át Beszterce-Naszód vármegye mérnöke volt. Postai szolgálatát 1896. november 28-án, Kolozsváron kezdte meg, ahol nemsokára az építési osztály vezetője lett. 1900. október 2-án Kassára helyezték át, ahonnan 1902. szeptember 22-én Budapestre, a posta vezérigazgatóság műszaki osztályához került. 1907. február 28-án főmérnöki kinevezését kapott. 1908. április 13-tól ismét Kolozsváron dolgozott, 10 éven át vezette az ottani műszaki felügyelőséget. 1911. január 30-án műszaki tanácsossá, majd 1918. november 21-én műszaki igazgatóvá léptették elő.

Az 1. Világháborút követően, Erdély román megszállásának következtében otthona elhagyására kényszerült, 1919-ben rövid szegedi kitérő után, augusztus 22-én Budapestre helyezték és megbízták a távíró és távbeszélő igazgatóság vezetésével. 1921. október 1-én a posta műszaki főigazgatója lett, 1924. március 13-án helyettes államtitkárrá nevezték ki.

1932-ben a Postától nyugdíjba vonult, majd 1933-tól haláláig az Magyar Siemens-Schucker Művek Villamossági Rt. (MSSM) igazgatóságának tagja volt.

1939. augusztus 14-én helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben.

Munkássága

Kiemelkedő érdemeket szerzett az 1. Világháború idején az erdélyi hadműveletek következtében megnövekedett távíró és távbeszélő forgalom műszaki feltételeinek megteremtésében, a háborús károk helyreállításában, ezekért a hadiforgalom terén teljesített szolgálataiért a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta meg a kato­nai érdemkereszt szalagján. Pályafutása során irányította a budapesti távbeszélő hálózat rekonstrukcióját, a budapesti és a vidéki nagyvárosok automata központjainak kiépítését, a falurendszerű központok bevezetését, a bérháztelefonok rendszeresítését, a fontos nemzetközi kapcsolatok kiépítését, többek között a Budapest–Bécs távbeszélőkábel megvalósítását. Hivatali működése folyamán a párizsi és brüsszeli nemzetközi távíró- és távbeszélőkonferenciákon, továbbá a Comité Consultatif International Téléphonique et Télégraphique számos ülésén képviselte a magyar királyi Postát állandó tagként. Elérte, hogy a magyar posta is intenzíven bekapcsolódjon a nemzetközi távbeszélő forgalmi- és tarifapolitika irányításába.

A Magyar Rádió hírszolgálatának elindítása előtt Németországban tett tanulmányutat, majd később részt vett a rádió adótársaságok nemzetközi konferenciáján Genfben. A vidéki rádióközvetítő állomások építése, a székesfehérvári rövidhullámú távíró és távbeszélő adóberendezések létesítése és ezáltal a közvetlen magyar–amerikai távíró összeköttetés létrehozása, ezzel kapcsolatosan a tárnoki vevőállomás átépítése és modernizálása, továbbá a budapesti rádióstúdió bővítési munkálatainak irányítása is az ő nevéhez fűződtek. Kezdeményezésére indult el egy 120 kW-os központi műsorszóró adóállomás tervezése, a megvalósult lakihegyi rádióadót 1933. december 1-én helyezték üzembe, antennatornya akkor Európa legmagasabb építménye volt, adóberendezése a világ élvonalába tartozott.

Személyében éveken át a Postás Sport Egyesület társelnökét is tisztelhették.

Elismerései (válogatás)

• Ferenc József-rend lovagkeresztje a katonai érdemkereszt szalagján (1916. február 24.)
• II. osztályú Magyar Érdemkereszt (1928. december 13.)
• Nagy Érdemjelvény csillaggal (1929. október 2.)
• Osztrák Nagy Díszjelvény a csillaggal (elfogadása és viselése 1929. november 8-án engedélyezve)

Hivatkozások (válogatás)

• Pesti Napló, 1896. december 11.
• Budapest Közlöny, 1916. február 23.
• Budapest Közlöny, 1917. augusztus 24.
• A Magyar Posta Hivatalos Lapja, 1919. december 6.
• Magyar Posta és Távirda Rendeletek Tára, 1920. március 15.
• Budapest Közlöny, 1921. október 22.
• Magyar Posta és Távirda Rendeletek Tára, 1923. augusztus 13.
• Kol Ferenc: A m. kir. posta műszaki berendezéseinek felújítása és fejlesztése a világháború után, Technika, 1930/2-3
• Rédl Jenő: A budapesti távbeszélő története és úttörői, Magyar Posta, 1931/5
• Magyar Posta, 1932/9
• A magyar rádióhírszóró első tíz éve, Elektrotechnika, 1935/23-24
• Postamúzeum
• Katolikus Lexikon, 2013
• A Siemens története Magyarországon