Kevély-nyergi-zsomboly

Kevély-nyergi-zsomboly
A Kevély-nyergi-zsomboly bejárata 2020-ban
Hossz	80 m
Mélység	21 m
Magasság	0 m
Függőleges kiterjedés	21 m
Tengerszint feletti magasság	396 m
Ország	Magyarország
Település	Budakalász
Földrajzi táj	Pilis hegység
Típus	hidrotermális eredetű
Barlangkataszteri szám	4820-12
Elhelyezkedése
Kevély-nyergi-zsomboly Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 37′ 46″, k. h. 18° 58′ 53″47.6293, 18.9815
A Wikimédia Commons tartalmaz Kevély-nyergi-zsomboly témájú médiaállományokat.

A Kevély-nyergi-zsomboly megkülönböztetetten védett barlang, amely a Pilis hegységben lévő Duna–Ipoly Nemzeti Park területén található. Turista útikalauzokban is be van mutatva.

Leírás

500 méterre, keletre fekszik az egykori Kevély-nyergi turistaháztól, a Nagy-Kevély oldalában. Ligetes erdőben, nehezen észrevehetően nyílik, bár a bejárata nagy, egy 4–5 méter átmérőjű akna. A turistatérképek is jelölik a helyét. A legkönnyebben a zöld sáv jelzésű turistaútról közelíthető meg.

Felső triász dachsteini mészkőben jött létre. Meleg vizek alakították ki. A bejárati akna Leél-Őssy Sándor szerint hévizes, Haas János szerint beszakadásos eredetű, amelyben gömbüstök és cseppkőlefolyások figyelhetők meg. A bejárati aknával párhuzamos, agyaggal és a felszínről bemosott kőzettörmelékkel feltöltött ikerakna egy terembe vezet, ahol a beszakadás törmelékhalma van. A barlang csak kötéltechnikában jártas, engedéllyel rendelkező személyeknek járható. A bejárati akna feltöltődése gyakran megakadályozza a zsomboly alsó, vízszintes részébe a bejutást. Jelenleg nem járható ez a rész.

Előfordul irodalmában Kevélyi-zsomboly (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Kevély-nyergi Természetbarát-zsomboly (Dely, Mezei 1974), Kevélynyergi-zsomboly (Leél-Őssy 1958), Kevélynyergi zsomboly (Leél-Őssy 1958), Kevélynyergi Zsomboly (Thuróczy 1964), Nagy-kevélyi Természetbarát-zsomboly (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Nagykevélyi-zsomboly (Kordos 1984), Nagykevélyi zsomboly (Kadić 1942), Természetbarát-barlang (Kordos 1984), Természetbarát barlang (Bertalan 1976), Természetbarát-zsomboly (Révai 1941) és Természetbarát zsomboly (Mezei, Páli 1955) neveken is. A Természetbarát-barlang nevet és az ahhoz hasonló neveket az 1940-es években, az alsó teremsorát felfedező Természetbarátok Turista Egyesület neve miatt kapta.

Kutatástörténet

A BETE kutatói 1935-ben kutattak benne. Bertalan Károly 1976-ban befejezett kézirata szerint Schőnviszky László 1937-ben publikált tanulmányában meg van említve, de a 151. oldalon valószínűleg a Gyopáros-barlangra utalt Schőnviszky László. A 151. oldalon az olvasható, hogy van a Nagy-Kevély déli oldalán egy feltárásra váró, kis üreg. 1938-ban bukkantak rá a Természetbarátok Turista Egyesületének a kutatói.

1940-ben, valamint 1941-ben a csoporttagok feltáró munkát végeztek a barlangban. 1941-ben felmérték a TTE barlangkutatói. Az 1940-es években jutottak be a vízszintes részbe a TTE tagok Révai Ernő és Venkovits István által vezetve. A Népszava 1941. április 2-i száma szerint 1941. március 30-án a Természetbarátok barlangkutatói új részt tártak fel a zsombolyban. A 20 méter mély zsomboly alján, a felhalmozódott, nagy mennyiségű sziklatörmelékben, sokáig tartó munka után vasárnap sikerült egy szűk folyosót kibontani, amelyből két nagy méretű terembe jutottak a felfedezők. Az egyik terem egy emelet magas és sok benne a gyönyörű cseppkő, valamint a hófehér mésztufazuhatag. A legszebb termet Dancza János nevéről Dancza-teremnek nevezték el.

A barlangban a legszebb látványosság egy cseppkőfülke, amely három–négy méter magas, karfiolszerű képződmény és mellette egy kristálytiszta vízzel teli kőmedence van. A padlót is tufagátak és cseppkövek díszítik. 50 méter hosszú a felfedezett, gyönyörűen cseppköves barlangrész, amely csak egy részeredménye a barlang kutatásának és emiatt a Pilis fontos barlangjai közé sorolható a zsomboly. Az 1942. június 30-i Magyar Turista Életben megjelent cikkben az olvasható, hogy Jaskó Sándor szakvéleményt adott a TTE kérésére a Nagykevélyi zsomboly további feltárásáról.

Az 1950-es években az alsó részek elzáródtak a külvilágtól. Az 1955-ben napvilágot látott, Pilis útikalauz című könyv szerint a Kevély-nyergi turistaház közelében nyílik a fárasztó munkával feltárt barlang, amely azóta beomlott. 1964-ben a zsombolynyílás alatt ácsolatot készítettek a pilisvörösvári bányászok a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának kérésére. Ezzel akadályozták meg a behulló, bemosódó talaj és a törmelék bekerülését az alsóbb szintekbe. 1964-ben fedezték fel az Új-ágba bevezető kúszójáratot és kiásták az eltömődött régi szakaszt. 1965-ben készítették el második barlangtérképét a Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának tagjai. Az 1964-ben kiadott Az országos kék-túra útvonala mentén című könyvben az olvasható, hogy az Ürömi-víznyelőbarlang után ez a Kevély hegycsoport legnagyobb barlangja és cserjés erdőben, rejtve nyílik, valamint a hévizes eredetű barlang két fő részből áll, egy 17 méter mély aknából és egy sokszor eltömődő, körülbelül 100 méter hosszú alsó részből.

1966-ban Haas János, a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának tagja képesítő szakdolgozatot készített róla. 1968-ban a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportja újra feltérképezte. 1969-ben Szenthe István vizsgálta az üreget. 1969–1971-ben a Szpeleológia Barlangkutató Csoport tagjai végeztek benne klimatológiai, biológiai és hidrológiai méréseket. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette fénykép-dokumentációját. Az 1975. évi MKBT Beszámolóban kiadott és Jánossy Dénes által írt jelentésben meg van említve, hogy 1975-ben a Kevély-nyergi-zsomboly kitöltéséből csontanyag lett gyűjtve, amelyet Szücs Z. átadott a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Őslénytani Szakbizottságának.

Az 1976. évi MKBT Beszámolóban napvilágot látott és Kordos László által írt jelentésben szó van arról, hogy a Kevély-nyergi-zsomboly talpszintjének kis oldaljáratából, a Magazinból többször előkerültek csontmaradványok. 1976. szeptember 29-én Schindler László gyűjtött innen (faunalistáját lásd az MKBT Beszámoló 1975 második félév, 171–172. old.). 1976. januárban Schindler László a Magazinban talált barna varangy, Rana, különböző madárfajok, nagy pele, Apodemus, Microtus és Canis csontokat. Az 1976. évi MKBT Beszámolóban kiadott és Jánossy Dénes által írt jelentésben meg van említve, hogy 1976-ban szórvány őslénytani lelet került elő a Pilis hegységben lévő Kevélynyergi zsombolyból (Schindler László).

Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Pilis hegységben, a Kevély-csoportban, Budakalászon elhelyezkedő Kevélynyergi zsomboly további nevei Nagykevélyi zsomboly és Természetbarát barlang. A kevély-nyergi Stromfeld Aurél turistaháztól ÉK-re 400 m-re, a Kevély-nyereg gerincén, ligetes erdőben, 396 m tengerszint feletti magasságban, két kis méretű beszakadásban van a 4–5 m átmérőjű bejárata. A bejáratnál található segédpont a 406 m-es magassági ponttól DNy-ra 135°-ra, 132 m-re van. A hévizes eredetű emeletes aknabarlang kb. 80 m hosszú és kb. 21 m mély. A kézirat barlangra vonatkozó része 3 irodalmi mű alapján lett írva.

A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Pilis hegységben lévő barlang Nagy-kevélyi Természetbarát-zsomboly néven Kevélyi-zsomboly, Természetbarát-zsomboly névváltozatokkal és a barlanggal foglalkozó 8 irodalmi mű felsorolásával. Az 1975–1980. évi Karszt- és Barlangkutatásban publikálva lett egy vázlatos térkép, amelyen a Kevély-csoport vízkémiai szempontból vizsgált barlangjainak földrajzi elhelyezkedése látható. Az ábrán megfigyelhető a Kevély-nyergi-zsomboly földrajzi elhelyezkedése.

A barlang bejárata 2013-ban

Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra lett hozva, hogy a Természetbarát-zsombolynak 4820/12. a barlangkataszteri száma. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Természetbarát-zsomboly néven Kevély-nyergi-zsomboly, Nagykevélyi-zsomboly és Természetbarát-barlang névváltozatokkal, valamint térképen van jelölve helye. Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Kevély-nyergi-zsomboly néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 2 foglalkozik a barlanggal. A Kárpát József által írt 1991-es kéziratban meg van említve, hogy a Kevély-nyergi-zsomboly (Budakalász) 100 m hosszú és 18 m mély. A Pilis hegység 10. leghosszabb barlangja.

Az 1991-ben napvilágot látott A Pilis és a Visegrádi-hegység című útikalauzban részletesen le van írva. A könyvben az olvasható, hogy a turistaháztól kb. 500 m-re K-re, ligetes erdőben van a nagy bejárata és a Kevélyek egyik legnagyobb, 21 m mély barlangja. Az 1930-as években a TTE tagjai tárták fel először az alsó teremsort, amely azután omlások miatt járhatatlan lett. A geológiai technikum kutatói 1964 őszén tették látogathatóvá ezt a részt. Később több mint 80 m-rel növelték a barlang hosszát új termek megismerésével. A barlang hévizes kialakulására utalnak a nagyterem kupoláján és a zsombolyakna falán megfigyelhető jellegzetes gömbfülkék. A tág, 12 m mély bejárati akna egy kupolás nagyméretű terembe vezet. A teremhez egy szűk és meredeken lejtő folyosó csatlakozik. A folyosóhoz egy alsóbb szinten található teremsor kapcsolódik.

A 2000. évi Karsztfejlődésben lévő tanulmány szerint a többi, pilisi barlangot figyelembe véve feltűnő adat, hogy a zsomboly üledékes kitöltéséből Haas János felsőeocén–oligocén Foraminifera együttest iszapolt ki. A tanulmányban van egy ábra, amelyen látható a Pilis hegységben található néhány barlang és édesvízi mészkő előfordulás földrajzi elhelyezkedése. Az ábrán megfigyelhető, hogy a Kevély-nyergi-zsomboly (a rajzon Kevélynyergi a neve) mekkora függőleges kiterjedésű és mekkora tszf. magasságban helyezkedik el. Sásdi László 2002-ben készült kéziratában azok az információk szerepelnek, mint a 2000. évi Karsztfejlődésben lévő tanulmányban, de a kéziratban meg van említve az is, hogy a Pilis hegységben található barlangok kis hányada a felszíni lepusztulás miatt nyílt meg, pl. a Kevély-nyergi-zsomboly.

A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Kevély-nyergi-zsomboly (Nagykevélyi-zsomboly, Természetbarát-zsomboly) a Pilis hegységben található védett természeti érték. 400 m tszf. magasságban van a jelentős méretű, 3,5×2 m-es bejárata. 80 m hosszú és 21 m mély a triász dachsteini mészkőben keletkezett barlang. A gömbüstökkel és cseppkőlefolyásokkal díszített bejárati akna felszakadással alakult ki. A főakna mellett egy azzal párhuzamos, felszínről bemosott kőzettörmelékkel és agyaggal feltöltött ikerakna vezet a beszakadás törmelékkúpját magába foglaló terembe. A TTE barlangkutatói, akiket Révay Ernő és Venkovits István vezettek, az 1940-es években jutottak le a barlang vízszintes részébe. Az újrafeltöltődés gyakran megakadályozza a zsomboly alsó részébe való bejutást. Jelenleg sem járható.

2006. február 28-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, Pilis hegységben elhelyezkedő, 4820/12 kataszteri számú Kevély-nyergi-zsomboly. 2012. február 25-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 4820-12 kataszteri számú Kevély-nyergi-zsomboly.

Irodalom

• Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 190., 198. old.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat. Budapest, 1976. 29. számú cédula. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Dely Károly – Mezei Iván: Pilis útikalauz. Sport, Budapest, 1974. 20., 25. oldalak és egy fénykép a 48. és a 49. oldalak között (A Pilis-hegység barlangjai című fejezetet, a 19–37. oldalakat Dénes György írta.)
• Dénes György: Hazai karszt- és barlangkutatási események. Karszt és Barlang, 1964. 1. félév. 34. old.
• Dénes György: Részlet dr. Dénes György főtitkári beszámolójából. Barlangkutató csoportjaink 1964. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1965. 3–4. füz. 49. old.
• Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Hivatalos Értesítő. A Magyar Közlöny melléklete. 2012. február 24. (10. sz.) 1438. old.
• Hevesi Attila: Magyarország karsztvidékeinek kialakulása és formakincse. II. rész. Földrajzi Közlemények, 1991. (115. [39.] köt.) 3–4. sz. 116. old.
• Jakucs László – Kessler Hubert: A barlangok világa. Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1962. 221. old.
• Jánossy Dénes: Jelentés az Őslénytani Szakbizottság 1975. évi munkájáról. MKBT Beszámoló, 1975 második félév. 76. old.
• Jánossy Dénes: Jelentés az Őslénytani Szakbizottság 1976. évi munkájáról. MKBT Beszámoló, 1976. 35. old.
• Józsa László: Évi jelentés a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1965. 1–2. füz. 31–33. old.
• Józsa László: Beszámoló a Szabó József Geológiai Technikum barlangkutató csoportjának 1967. évi munkájáról. Kézirat, 1967. december 31. 1. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Józsa László: Beszámoló a Szabó József Geológiai Technikum barlangkutató csoportjának 1966. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1967. 17., 17–18., 18., 19. old.
• Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1940. évben. Barlangvilág, 1941. (11. köt.) 1–4. füz. 15. old.
• Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1941. évben. Barlangvilág, 1942. (12. köt.) 1–2. füz. 23. old.
• Kárpát József: A Pilis-hegység területén levő barlangok jegyzéke. Kézirat. 1991. október. 3., 8. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kordos László – Józsa László: Jelentés a „Szabó József” Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának 1968-ban végzett munkájáról. Kézirat, 1968. november 16. 1. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kordos László: Jelentés a „Szpeleológia” Barlangkutató Csoport 1969. évi munkájáról. Kézirat. Miskolc, 1969. december 3. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kordos László: Jelentés a „Szpeleológia” Barlangkutató Csoport 1970. évi munkájáról. Kézirat. Debrecen, 1971. február 4. 1., 4., 7., 50–62. old. (Térképmelléklet.) (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kordos László: Mikroklimavizsgálatok a Kevély-csoport néhány barlangjában. Karszt és Barlang, 1972. 1–2. félév. 5–6., 7., 8., 10., 11., 12. old.
• Kordos László: Vízkémiai vizsgálatok a Kevély-csoport néhány barlangjában. Karszt- és Barlangkutatás, 1975–1980. (9. köt.) 39–72. old.
• Kordos László: Barlangi őslénytani ásatások és gyűjtések 1976-ban. MKBT Beszámoló, 1976. 47. old.
• Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1981. 1–2. félév. 67. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 20., 277., 295. old.
• Kraus Sándor: 1997. évi beszámoló. Kézirat. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) (Nincs benne említve a barlang.)
• Láng Sándor: A Pilis morfológiája. Földrajzi Értesítő, 1953. (2. köt.) 3. füz. 341. old.
• Leél-Őssy Sándor: A Kevély-hegycsoport karsztmorfológiája és barlangjai. Földrajzi Értesítő, 1958. (7. köt.) 1. füz. 23., 25., 28–29. old.
• Mezei Iván – Páli Tivadar: Pilis útikalauz. Sport, Budapest, 1955. (Második, bővített kiadás.) 23. old.
• Mezei Iván szerk.: Pilis útikalauz. Budapest, 1967. 25. old. (A Pilis és a Visegrádi-hegység barlangjai című fejezetet, a 22–36. oldalakat Dénes György írta.)
• Miczek György szerk.: A Pilis és a Visegrádi-hegység. Budapest, Sport, 1991. 31. old. („A Pilis és a Visegrádi-hegység barlangjai” című fejezetet, a 26–46. oldalakat Dénes György írta.)
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 242. old.
• Nyerges Miklós: MKBT – XL. Barlangnap, Pilisszentkereszt. Túrakalauz. 1996. 15–16. old.
• Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 741. old.
• Renko Péter: A Vörös Meteor Foton Barlangkutatók 1972. évi beszámolója. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1972. 7. füz. 42–43. old.
• Révai Ernő: Új barlangot fedeztek fel a Természetbarátok. Népszava, 1941. április 2. (69. évf. 75. sz.) 8. old.
• Sásdi László: A Pilis-hegység karsztjának fejlődéstörténete. Karsztfejlődés, 2000. (5. köt.) 90., 91. old.
• Sásdi László: A Pilis karsztjának fejlődéstörténete. Kézirat. 2002. 15–16., 16. oldal és egy ábra a 16. és 17. oldalak között (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Schőnviszky László: A Pilis-hegység barlangjai. Turisták Lapja, 1937. április. (49. évf. 4. sz.) (Nincs említve benne a barlang. A 151. oldalon valószínűleg a Gyopáros-barlang van említve.)
• Székely Kinga: A Karszt és Barlangban 1961-től 1985-ig megjelent cikkek bibliográfiája. Karszt és Barlang, 1986. 1. félév. 82. old.
• Thuróczy Lajos szerk.: Az országos kék-túra útvonala mentén. Budapest, 1964. 77–78. old.
• Tihanyi Péter: A VMTE Foton Barlangkutatók 1974. évi beszámolója. Kézirat. Budapest, 1974. október 12. 1. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• –: Egy szemeszter az „Egyetemiek” életéből. Magyar Turista Élet, 1942. június 30. (10. évf. 12. sz.) 4. old.

További irodalom

• Bertalan Károly: A barlangkutató-szakosztály jelentése. A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület beszámolója az 1942. jubileumi évről. Budapest, 1943. 17–19. old.
• Révai Ernő: Barlanghírek. Természetbarát, 1938. (25. köt.) 3–4. sz. 15–16. old.
• Révai Ernő: Barlangok világából. A TTE barlangkutatóinak rovata. Természetbarát, 1938. (26. köt.) 3–4. sz. 15–16. old. és 5–6. sz. 14–16. old.
• Szenthe István: Karsztjelenségek és képződményeik fejlődéstörténete a Nagy-Kevély környékén. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. Budapest, 1969.

További információk

• Országos Barlangnyilvántartás