Kakadufélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kakadufélék
Fehérbóbitás kakadu (Cacatua alba)
Fehérbóbitás kakadu (Cacatua alba)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Család: Kakadufélék (Cacatuidae)
Illiger, 1811
Alcsaládok és nemek
Elterjedés
Cockatoo distribution.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kakadufélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kakadufélék témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kakadufélék témájú kategóriát.

A családhoz tartozó fajok egymáshoz viszonyított rokonsági helyzete

A kakadufélék (Cacatuidae) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe tartozó család. 6 nem és 21 faj tartozik a családhoz.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családba az alábbi alcsaládok, nemek és fajok tartoznak:

pálmakakaduformák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pálmakakaduformák (Microglossinae) alcsaládjába 1 nem és 1 faj tartozik

hollókakaduformák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hollókakaduformák (Calyptorhynchinae) alcsaládjába 4 nem és 8 faj tartozik

Valódi kakaduformák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A valódi kakaduformák (Cacatuinae) alcsaládjába 1 nem és 12 faj tartozik

Egyes rendszerek a papagájfélék családjába, a kakaduformák (Cacatuinae) alcsaládjához sorolják.

Elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család elterjedési központja Ausztrália. 6 nemük közül a Calyptorhynchus, a Callocephalon, az Eolophus és a Nymphicus nem csak Ausztráliában és Tasmániában él. A Probosciger nem egyetlen faja is előfordul itt ezenkívül megtalálható Új-Guinea szigetén is.

A család legnagyobb neme a Cacatua. Ennek is a legtöbb faja Ausztráliában él, de ez a nem jóval elterjedtebb a többinél. Ausztrálián kívül élnek fajai Indonéziában, ahol Lombok szigetétől keletre egészen Celebeszig és a Maluku-szigetekig előfordulnak. Ezen kívül a nem legalább egy faja megtalálható Új-Guineában, a Salamon-szigeteken és a Fülöp-szigeteken is.

Élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hím sisakos kakadu (Callocephalon fimbriatum)
Ez a faj kitárólag Ausztráliában él

A család képviselői sokféle helyen előfordulhatnak, Ausztrália száraz szavannáitól egészen a trópusi esőerdőkig, mint Indonéziában és a Fülöp-szigeteken.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középnagy-nagy testű papagájok, testméretük 30-60 centiméter, testtömegük: 300–1200 gramm , fejükön bóbitát viselnek, melyet tetszés szerint tudnak mozgatni. Csőrük rendkívül erőteljes. Felső és alsó kávájukon fogszerű bemetszés található. Az alsó káva szélesebb, mint a felső, így alkalmas kemény héjak feltörésére is. Lábukon négy ujjuk van, kettő előrefelé, kettő pedig hátrafelé áll, így kiválóan alkalmas az ágak megragadására. Nagy szárnyfesztávolságuknak köszönhetően igen gyors repülésre is képesek, akár a 70 km/h-t is elérhetik.

Kiváló hang és beszédutánzó képességgel rendelkeznek.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család fajainak táplálkozási szokásai nagyjából megegyeznek. Alapvetően gyümölcs és magevő fajok. Az ormányos kakadu (Cacatua tenuirostris) kivételes faj a családból, mert elég nagy mennyiségben fogyaszt állati eredetű táplálékot, főként hernyókat és férgeket.

Az utódnevelési időszakon kívül a kakaduk csapatosan élnek. A csapatok nagysága a néhány madárból álló, kis családi csoportoktól egészen a több száz egyedből álló nagy csapatokig terjedhet. E téren jelentős különbségek lehetnek a fajok között. Ausztráliában egyes fajok nagy csapatai valóságos istencsapásának számítanak a gazdák szemében, mert megszállják a gabonaföldeket és ott jelentős pusztítást végeznek.

Kifejezetten értelmes madaraknak számítanak. Egyik fajukról, a pálmakakaduról (Probosciger aterrimus) még a szerszámhasználatot is feljegyezték. A madár egy fadarab segítségével ütögetett egy belül üreges fatörzset, mintegy dobként használva azt. Így olyan hangot tud adni, ami kilométerekre is elhallatszik.

A papagájok többségéhez hasonlóan a kakaduk is jelentős kort érhetnek meg. A legöregebb egyed egy Sárgabóbitás kakadu (Cacatua galerita) volt, amely a Londoni Állatkertben pusztult el 82 éves korában.

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kakadufajok faodvakban fészkelnek. A költési időszak fajonként eltérő, 18-30 napig tart. A kikelt fiókák 35-120 nap múlva számítanak röpképesnek. Az utódokat többnyire közösen nevelik fel, de a hollókakaduknál (Calyptorhynchus nem) a hím egyed nem vesz részt a költésben, az kizárólag a tojó feladata.

A korábbi feltételezések szerint nem számítanak szigorúan vett monogám fajoknak. A párok egy-két évente olykor lecserélik társukat.

Tartásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maluku kakadu (Cacatua moluccensis)
ezt a fajt érintette legérzékenyebben a díszmadár célú vadbefogás

A kakaduk nagyon régóta kedvelt díszmadaraknak számítanak. Elterjedési területükön az ott élő bennszülött lakosság is igen kedveli őket, főként A Fülöp-szigeteken és Indonéziában. A kereskedelmi célú befogások sok faj állományait nagyon lecsökkentették. Főképp a Maluku kakadu (Cacatua moluccensis), a fehérbóbitás kakadu (Cacatua alba) és a pirosfarú kakadu (Cacatua haematuropygia) populációkat. Legtöbb fajuk ma már védett élőhelyén és szinte mindegyik faj szerepel a CITES valamelyik függelékében, amelyik szabályozza a vadon befogott állatok kereskedelmét. Délkelet-Ázsiában megkezdődött egyes fajok, elsősorban a kis sárgabóbitás kakadu (Cacatua sulphurea) fogságban tenyésztése is.

A nimfapapagáj (Nymphicus hollandicus) ilyen szempontból kivételes fajnak számít köztük. Ennél a fajnál már a 19. század során megkezdődött a fogságban való tenyésztése. Mára a vadon befogott egyedek egyáltalán nincsenek a kereskedelemben, sőt a hullámos papagájhoz (Melopsittacus undulatus) hasonlóan ez a faj is domesztikált madárnak számít.

Természetes életmódjuknak megfelelő körülményeket nehéz fogságban biztosítani nekik (fokozott társaságigény a költési időn kívül, többnyire helyhez nem kötött, nomád jellegű életmód). Ezeket valamelyest lehet pótolni fokozott odafigyeléssel és gondoskodással, de nem éppen könnyen tartható madarak. Kifejezetten zajos természetük sem éppen lakásba való.

Ennek ellenére szinte minden fajuk kedvelt díszmadárnak számít. Főként az úgynevezett "fehér kakaduk" Cacatua a leginkább kedveltek.

Popkulturális hatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Jégkorszak alkotóitól készült Rio gonosz szereplője egy kakadu, a neve Nigel, a gazdái a csempészek.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Th. Arndt: Lexikon der Papageien. Bretten: Arndt, 1996–2001. ISBN 3-9805291-0-X.
  • J. M. Forshaw: Australische Papageien. Bretten: Arndt, 2002–2003. Band 1 ISBN 3-9808245-1-9, Band 2 ISBN 3-9808245-2-7.
  • J. Bennett, D. Geering, D. Andrew et al.: Watching Wildlife Australia. Melbourne, London: Lonely Planet, 2000. ISBN 1-86450-032-8.
  • K. Simpson, N. Day & P. Trusler: Field Guide to the Birds of Australia. 6. Auflage. Ringwood: Viking, 1999. ISBN 0-670-87918-5.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]