Sárgafülű gyászkakadu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sárgafülű gyászkakadu
Yellow-tailed black cockatoo.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Család: Kakadufélék (Cacatuidae)
Alcsalád: Hollókakaduformák (Calyptorhynchinae)
Nem: Calyptorhynchus
Faj: C. funereus
Tudományos név
Calyptorhynchus funereus
Latham, 1790
Szinonimák
  • Hollókakadu
Elterjedés
Bird range yellow-tailed black cockatoo.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Sárgafülű gyászkakadu témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgafülű gyászkakadu témájú kategóriát.

Yellow-tailed black cockatoo05.jpg

A sárgafülű gyászkakadu vagy hollókakadu (Calyptorhynchus funereus) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tasmaniában, a környező szigeteken és Ausztrália keleti és déli részén honos. Az erdős területeket kedveli, de bokros, bozótos területeken is fellelhető.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Calyptorhynchus funereus funereus
  • Calyptorhynchus funereus whiteae
  • Calyptorhynchus funereus xanthanotus – Tasmania és több kisebb sziget, kisebb termetű, mint a törzsalak és rövidebb a farka.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 68 centiméter. Alapszíne barnásfekete, hasán fakóbb árnyalattal. A tollak szegélye sárga, ez a nyakán és a hasán jól látható. Fülfedői sárgák. Szárnya 36–44 centiméteres, farka 30–36 centiméter, a két középső faroktollat kivéve mindegyiken széles sárga sáv húzódik, barnásfekete pettyekkel.

A tojó valamivel kisebb, mint a hím, fülfedői világosabb sárgák, faroktollain a pettyezetség kifejezettebb.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy, erős csőrével feltépi a fák kérgét rovarokra és lárvákra vadászva, de megeszi a magokat, gyümölcsöket, nektárt, bogyókat és rügyeket is. Táplálékát többnyire a fákon keresi, de előfordul, hogy a földön lakmározik a lehullott gyümölcsökből.

Nagy, néha több ezres csoportokban él. A belső, szárazabb területeken élő példányok nyáron a nedvesebb parti erdőségeket keresik fel, majd az ősz elmúltával visszarepülnek eredeti helyükre. Amíg a csapt táplálkozik őrszemet állítanak, annak veszélyt jelző kiáltására igen gyorsan szárnyra kapnak. A fajt igen nehéz megközelíteni. Röpte lassú és testnagyságához képest elegáns.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Költése kifejezetten a csapadék függvénye, előfordul, hogy csak két-három évente kel ki egy vagy két fióka. A költési időszak igen változatos lehet, a keleti élőhelyeken március és augusztus, míg nyugaton július és január között van. Fák odvába készíti fészkét. A költőpár már hetekkel a tojásrakás előtt hozzáfog az odú kialakításához. Fészekalja 1–2 tojásból áll, melyen 29 napig kotlik a tojó. Közben a hím eteti. Kotlási idő 30 nap, a kirepülési idő még 3 hónap. Ha két fióka kel ki, a második nagyjából öt nappal követi az elsőt, a szülők többnyire a táplálék szűkössége miatt elhanyagolják, így elpusztul. A fiókát kirepülése után még nagyjából négy hónapig etetik szülei. A fiatal madár négyéves korára lesz ivarérett.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]