Jane Birkin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jane Birkin
Jane Birkin07.JPG
Jane Birkin 1985
Életrajzi adatok
Születési név Jane Mallory Birkin
Született 1946. december 14. (67 éves)
London,
 GBR
Házastársa John Barry (1965–68)
Serge Gainsbourg (1968–80)
Jacques Doillon (1980–)
Gyermekei Charlotte Gainsbourg
Pályafutása
Híres szerepei Penelope (A medence)
Johnny (Szeretlek, én se téged) és
Liz (A szép bajkeverő)
Díjai
César-díj Jelölés:

Legjobb színésznő 1985 A kalóznő 1987 La femme de ma vie legjobb mellékszereplő

1992 A szép bajkeverő

Jane Birkin weboldala
Jane Birkin az IMDb-n

Jane Mallory Birkin (London, 1946. december 14. –) brit származású, az 1960-as évek vége óta Franciaországban élő színésznő, énekesnő.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jane Birkin David Birkin tengerészkapitány, a brit haditengerészet főtisztjének és Judy Campbell színésznőnek lánya. Bátyja Andrew Birkin színész és filmrendező, akivel együtt játszott Jacques Doillon A kalóznő című filmjében. Apja második világháborús hős: éjszakánként a Szabad Francia Erők tagjait szállítva Anglia és Normandia között segítette a francia ellenállást, valamint különféle felderítő akciókban vett részt.

Jane Birkin háromszor ment férjhez: először John Barry zeneszerző felesége volt, majd Serge Gainsbourg zeneszerző-énekesé, és végül Jacques Doillon filmrendezőé; mindhárom házasságából egy-egy lánya született: Kate, Charlotte és Lou.

Birkin a ’60-as évek lüktető Londonjában tűnt fel, első figyelemre méltó alakítását a Nagyítás című filmben kapta 1966-ban.[1]

1968-ban érkezett Párizsba, a Slogan szereplőválogatására, s noha akkor még nem beszélt franciául, megkapta a női főszerepet. Ekkor találkozott Serge Gainsbourg-gal, aki a pygmalionja lett: ő repítette 1968-ban a slágerlisták élére, az eredetileg Brigitte Bardot részére írt, Je t'aime… moi non plus (Szeretlek, én már nem – hazánkban többnyire csak Je t'aime-ként ismert) dalt előadó ördögi duett nőtagjaként. A szexuális szabadosság jegyében fogant felvétel botrányt kavart, az olasz, svéd, spanyol, valamint brit (és persze a volt szocialista országok) rádióállomásain le is tiltották, azonban a lázadó ifjúság körében sikert aratott. Ez a siker vezette fel az 1969-ben készült a Serge Gainsbourg-Jane Birkin albumot. Az énekesnő gyerekes, fátyolos, időnként zihálónak tűnő hangja, angolos akcentusa azonnal felismerhetővé tette.

Gainsbourg és Birkin 1969-ben kötött házasságot. Az elkövetkező tíz évben mindketten rengeteget forgattak, de Gainsbourg és Birkin sokat szerepelt együtt a médiában is: egyfajta „francia LennonOno páros” lettek. Tizenkét év együttlét után Birkin nem bírta elviselni Gainsbourg züllését, ezért 1980-ban elhagyta őt.

Ekkor ismerkedett össze Jacques Doillon filmrendezővel, akihez feleségül ment. A filmművészetben elismert, azonban komikaként beskatulyázott színésznő e találkozás és közös filmjük, a Tékozló lány forgatását követően a művészfilmek felé fordult. Negyedszázaddal később, 2006 márciusában ezt így kommentálta: „Ez volt az első alkalom, hogy egy intellektuálisnak mondott filmet forgató személy rám gondolt. Jacques Doillon olyan filmrendező volt, aki nem ruháim nélkül érdeklődött irántam. Azt mondta nekem: »nyakig begombolva akarom magát, tudni akarom, mi történik a fejében, és azt akarom, hogy idegrohamot okozzon.« Megcsináltam hát a Tékozló lányt, és amíg azelőtt népszerű, de üresfejű sztár voltam, ettől kezdve komoly színésznőként tekintettek rám Franciaországban, és olyan filmrendezők kerestek meg, mint Jacques Rivette, Agnès Varda vagy Jean-Luc Godard.”

Színészi és előadói tevékenységének elismeréseként megkapta a Brit Birodalom Rendje tiszti fokozatát, Franciaországban pedig a Nemzeti Érdemrend lovagja kitüntető címet.

Jane Birkin inspirálta a Hermès párizsi divatház népszerű Birkin Bag bőr retiküljét[2]

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nagyítás c. filmben (David Hemmings-szel)
Jane Birkin (balra) a Nagyítás-ban Gillian Hills-szel

Lemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1969 – Jane Birkin – Serge Gainsbourg (SG)[5]
  2. 1973 – Di Doo Dah
  3. 1975 – Lolita Go Home (SG)
  4. 1978 – Ex-Fan des Sixties (SG)
  5. 1983 – Baby Alone in Babylone (SG)
  6. 1987 – Lost Song (SG)
  7. 1987 – Jane Birkin au Bataclan *[6] (SG)
  8. 1990 – Amour des Feintes (SG)
  9. 1992 – Intégral Casino de Paris *
  10. 1996 – Version Jane
  11. 1996 – Intégral Olympia *
  12. 1998 – The Best Of **[7]
  13. 1999 – À la légère
  14. 2002 – Arabesque
  15. 2004 – Rendez-vous
  16. 2006 – Fictions
  17. 2008 – Enfants d'hiver

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1991 márciusában Jane Birkin néhány nap leforgása alatt vesztette el volt férjét, Serge Gainsbourg-ot (március 2.) és apját, David Birkint (március 7.), aki 78 éves volt, mindkettőjük temetésére ugyanaznap került sor.

Megjegyzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A "Nagyítás" egyik mellékszereplőjeként Birkin azzal vált híressé, hogy ő volt az első színésznő a brit filmtörténetben, aki megmutatta fanszőrzetét.
  2. 2006-ban Birkin elmesélte, hogy a táska hírneve túlszárnyalta őt: „Most, amikor a lányom (Charlotte Gainsbourg színésznő) Amerikába megy, megkérdik tőle, hogy valóban a táska lánya-e?” (Times, 2006. augusztus 11.)
  3. Kivastagítva a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: [1]), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  4. Forgalmazták A zsaru nem tágít címmel is.
  5. (SG) Az album anyagát Serge Gainsbourg írta
  6. * Koncertfelvétel
  7. ** Válogatás

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]