A medence

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A medence
(La Piscine)
Rendező Jacques Deray
Producer Gérard Beytout
Műfaj filmdráma
bűnügyi film
Forgatókönyvíró Jean-Claude Carrière
Jacques Deray
Főszerepben Alain Delon
Romy Schneider
Maurice Ronet
Jane Birkin
Zene Michel Legrand
Operatőr Jean-Jacques Tarbès
Vágó Paul Cayatte
Díszlettervező Paul Laffargue
Gyártás
Gyártó Société Nouvelle de Cinématographie (SNC)
Tritone Cinematografica
Ország Franciaország
Olaszország
Nyelv francia
Időtartam 120 perc
Forgalmazás
Forgalmazó magyar RTL Filmklub (DVD)
Bemutató francia 1969. január 31.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

A medence (La Piscine / La Piscina) 1969-ben bemutatott színes, francia–olasz filmdráma. Jacques Deray alkotása Jean-Emmanuel Conil regénye alapján készült. A medence fojtott légkörű bűnügyi kamaradráma, a francia filmművészetre jellemző lélektani krimik egyik korai, jelentős darabja. Hasonló jellegű pszichológiai-bűnügyi drámák fűződnek például a francia új hullámmal ismertté vált Claude Chabrol vagy Michel Deville nevéhez is.

A cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helyszín Saint-Tropez, egy elegáns villa. Itt tölti napjait a jóképű Jean-Paul és a bájos Marianne. Az úszómedence partján ugyan még szenvedélyesen ölelkeznek, kapcsolatuk mégis kihűlőben van. Telefonál régi barátjuk, Harry, hogy néhány napra meglátogatná őket. A viszontlátás látszólag örömteli. Harry magával hozta lányát is, akit korábban évekig nem látott: Penelope a nővé válás küszöbén álló kamaszlány, aki eleinte látványosan unja a luxusvilla nyújtotta kényelmes semmittevést. A kialakuló beszélgetések során fokozatosan feltárul a négy ember múltja, egymáshoz való viszonya. Jean-Paul író, aki nincsen túl jó formában, Harry viszont sikeresnek mondható zeneszerző, most is magával hozta egy új szerzeményét. Harryt egyébként korábban szoros érzelmi szálak fűzték Marianne-hoz, és a jelek arra utalnak, hogy a régi kapcsolat lángja felszítható lenne. Jean-Paul mindössze testileg áll fölötte barátjának: Harry nincs ugyan rossz formában, de azért már hízásnak (és öregedésnek) indult, Jean-Paul viszont férfiúi vonzereje teljében van. A barátság felszíne alatt a két férfi között vetélkedés folyik. A művészi alkotás terén egyértelmű Harry fölénye, és úgy tűnik, a férfi képes arra is, hogy Marianne-t ismét meghódítsa. Jean-Paul viszont Penelope iránt kezd érdeklődni. A lány nem sokat tud apjáról, évekig nem is hallott felőle, aztán – mint mondja – megjelent az életében, és körbehurcolja őt a fél világon. Egyáltalán nem tetszik neki az a gyengédség, amit apja részéről tapasztal Marianne iránt. A négy ember között a felszínen látszólag még minden rendben van, de érződik, hogy a mélyben felgyülemlett feszültségek valamilyen formában hamarosan előtörnek.

Penelope és Jean-Paul (Jane Birkin és Alain Delon)

Az élet örömeit féktelenül élvező Harry egy este alkalmi barátokkal állít be, és házibulit rögtönöznek. Jean-Paul és Penelope egyre féltékenyebben figyeli, ahogy tánc közben Marianne és Harry szorosan egymáshoz bújnak. Harry már nem is titkolja Jean-Paul előtt, hogy bármikor vissza tudná hódítani volt barátnőjét. A buli utáni napon Marianne és Harry együtt mennek bevásárolni. Jean-Paul váratlanul megjelenik Penelope szobájában. Beszélgetésük során a lány további részleteket mond el magáról, apjáról, arról, ahogyan ő a mostani helyzetet látja. Mire Marianne-ék visszajönnek a bevásárlásból, Jean-Paulék már nincsenek a villában: úszni mentek. Meglehetősen későn térnek vissza. A kései vacsora közben látszólag ártalmatlan fecserészés folyik, ám valójában mindenki tudja, mi történhetett Jean-Paul és Penelope között, míg távol voltak. A lány rövidesen aludni megy, Harry pedig bejelenti, hogy másnap elutaznak. Utána elmegy, és csak éjszaka tér haza, meglehetősen ittasan. Jean-Paul még ébren van. A két férfi között a medence partján nyílt szóváltásra kerül sor, kiterítik kártyáikat. A vita hevében Harry megpróbálja megütni Jean-Pault, az italtól imbolyogva azonban elvéti az ütést, és belezuhan a medencébe. Megpróbál kikászálódni belőle, de Jean-Paul visszalöki. Harry eleinte tréfának véli, hogy Jean-Paul mindig visszalöki a vízbe, valahányszor ki akarna mászni belőle, de aztán elege lesz a tréfából. Jean-Paul azonban nem viccel: váratlanul a víz alá nyomja Harry fejét, és mindaddig nem engedi fel, amíg a férfi lélegzik.

Marianne és Harry (Romy Schneider és Maurice Ronet)

A tetemet ezután kihúzza a partra, és levetkőzteti. Eltünteti Harry ruháit, tiszta holmiba öltözteti a férfit, aztán visszalöki a vízbe, hogy baleset látszatát keltse. Számítása látszólag beválik. A temetésre rövidesen sor kerül. Marianne képtelen a villában maradni, pláne a történtek után a medencében fürdeni. Penelope is távozni akar, hazautazna anyjához. Megjelenik azonban egy rendőrfelügyelő. Hivatalosan a hatóságok ugyan nem vitatják a baleset tényét, a felügyelő azonban néhány zavaró apróságra hívja fel a figyelmet. Ha Harry valóban részegen tért haza, mint azt Jean-Paul vallotta, miként lehetséges, hogy a cipőjét és zokniját mégis gondosan levetette, mielőtt a medencébe került volna, a karóráját azonban magán hagyta? A ruhái miért nem utalnak italos befolyásoltságra, egyáltalán miért voltak teljesen üresek a zsebei? A felügyelő ugyan semmit nem tud bizonyítani, ám felkelti Marianne gyanakvását. A nő egyre inkább úgy érzi, Jean-Paul titkol valamit, talán tényleg köze volt Harry halálához. Mikor egyszer arra céloz, hogy a pincében megtalálta Harry eldugott ruháit, Jean-Paul elszólja magát, és bevallja a nőnek, hogy mit tett. Penelope mindebből semmit nem tud meg, hazautazik. Jean-Paul vallomását nem követi bűnhődés. Marianne megtartja a titkot, és a férfivel marad. Szánalomból vagy talán azért, mert megérzi, hogy Jean-Paulnak valóban szüksége van rá? Esetleg bűntudatot érez? Bizonytalan kapcsolatuk folytatódik, a gyilkosság nem zúzta szét ezt a törékeny viszonyt, sokkal inkább megerősítette. Vajon mennyire tartósan?

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jean-Paul (Alain Delon)
Bűntény a medencénél (Alain Delon és Maurice Ronet)
  • A medence volt Alain Delon első közös munkája Jacques Deray rendezővel. A film nagy szakmai és közönségsiker volt, ezért Delon mint producer hosszú távra szerződtette Deray-t. Következő közös filmjük, a Borsalino (1970) – melyben Jean-Paul Belmondo volt a másik főszereplő Delon mellett – szintén kasszasikernek bizonyult. Későbbi munkáik már kevésbé lelkes fogadtatásban részesültek, bár a Zsarutörténetnek (1975) ismét kedvező volt a visszhangja.
  • Marianne szerepére eredetileg Monica Vittit akarták felkérni, aki korábban már játszott Delonnal Michelangelo Antonioni A napfogyatkozás (1962) című drámájában. Delon azonban Romy Schneidert javasolta a női főszerepre. Schneider évekkel korábban a menyasszonya volt, házasságra mégsem került sor, mivel a férfi egy újabb szerelem kedvéért szakított a színésznővel. A medence forgatása kapcsán a bulvársajtó arról cikkezett, hogy az egykori szerelmesek talán ismét összejönnek, hiszen akkoriban mindketten függetlenek voltak. Ez nem történt meg, a barátságuk viszont megmaradt, sőt később a Trockij meggyilkolása (1972) című Joseph Losey-filmben újra együtt álltak a kamerák elé.
  • Maurice Ronet a magánéletben Delon egyik legjobb barátja volt. Majd egy évtizeddel korábban együtt játszottak René Clément Ragyogó napfény (1960) című bűnügyi filmjében is, melyben Ronet a szerepe szerint szintén a Delon által játszott szereplő áldozatává vált.
  • Az eredetileg angol Jane Birkin ugyancsak szerepelt egy Antonioni-filmben, a Nagyításban (1966), amely ismertté, sőt bizonyos értelemben hírhedtté tette. Birkin Franciaországba költözött, A medence volt az első francia filmje. A bemutató évében készítette el második férjével, Serge Gainsbourg énekes-színész-rendezővel a Je t’aime… moi non plus című erotikus töltetű dalt, amely világsláger lett.
  • 1968. október 1-jén Yvelines-ben, egy meddőhányóban holtan találták a jugoszláv Stefan Markovicot. A fiatal férfi holtteste egy szemeteszsákban volt. A 31 éves Markovicról kiderült, hogy Delon egyik barátja volt, aki a sztár testőrének szerepét is betöltötte. A nyomozás során Delont is többször kihallgatták. A színész A medence forgatásával igazolt magának alibit, de ez némileg kérdésessé vált, mikor kiderült, hogy a bűntény feltételezett időpontjában forgatási szünnap volt. A gyilkosság részleteit sosem sikerült tisztázni. Valószínűnek tűnt, hogy a szálak igen magas körökbe vezetnek. Delont hivatalosan nem vádolták meg semmivel, ami számtalan pletykára adott alkalmat. Ezek egyike az volt, hogy a színész fiának, Anthonynak igazából nem is Delon, hanem a sztárra meglehetősen hasonlító Markovic az apja. Delonnak egyébként korábban egy másik jugoszláv származású testőr-barátja is tisztázatlan körülmények között halt meg: 1966. január 31-én az ismert hollywoodi filmsztár, Mickey Rooney felesége, Barbara villájának fürdőszobájában holtan találták a nőt és Milos Milosevicet, a szeretőjét, aki korábban Delon testőre volt. A hivatalos változat szerint Milosevic végzett Barbarával, majd öngyilkos lett. 1976. augusztus 11-én egy brüsszeli szállodai szobában holtan találták Uros Milisevicet – a szövevényes események során már a harmadik jugoszláv férfit –, aki a Delon–Markovic-ügyben kulcsfontosságúnak tartott, ám ellentmondásos vallomásokat tett. Markovic halála ügyében a gyanú árnyéka nem ártott Delon karrierjének, inkább rejtélyessé tette személyét, ezáltal még hitelesebbé és életszerűbbé vált alakítása A medence főszerepében mint gyilkossá váló férfi, nem beszélve azokról a filmszerepeiről, melyekben rezzenéstelen arcú bűnözőket játszott.
  • 2003-ban mutatták be François Ozon Swimming Pool című alkotását, mely lényegében tisztelgés A medence előtt, variáció ugyanarra a helyzetre. Ozon filmjében két nő (Charlotte Rampling és Ludivine Sagnier) válik egy gyilkosság kapcsán riválisból szövetségessé, bár a rendező nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy az események tényleg megtörténtek-e vagy csupán a jólét unalmas rutinjából szabadulni kívánó, középkorú írónő (Rampling) fantáziájában zajlott-e le minden.

Főszereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Harry és Penelope (Maurice Ronet és Jane Birkin)
  • Alain Delon (Jean-Paul)
  • Romy Schneider (Marianne)
  • Maurice Ronet (Harry)
  • Jane Birkin (Penelope)
  • Paul Crauchet (Leveque felügyelő)
  • Steve Eckhardt (Fred)
  • Maddly Bamy (mulatt lány)
  • Suzie Jaspard (Emilie)
  • Thierry Chabert (egy barát)
  • Stéphanie Fugain (bulivendég)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]