Heródes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
HerodtheGreat2.jpg

I. Heródes vagy Nagy Heródes (Askelón?, Kr. e. 73. – Jeruzsálem, Kr. e. 4.) a Római Birodalom kliens királyságaként létező Júdea királya Kr. e. 37-től haláláig. Nevében a „Nagy” jelző nem megtisztelő cím, hanem jelentése egyszerűen: idősebb, a Heródes név görögül hősi ivadékot jelent. Neve összekapcsolódik Jézus születésével.


Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Heródes vér szerint nem volt zsidó, családja Idumaeából származott. Anyja a nabateus származású Kufra (görögül Kypros), apja az idumeus Antipatrosz volt. Cnaeus Pompeius Magnus római hadvezér Hürkanoszt ültette a főpapi székbe, de látva, hogy gyengekezű uralkodó, a politikai hatalmat az első miniszter, Antipatrosz kezébe helyezte. Julius Caesar római polgárjogot adományozott Antipatrosznak, és kinevezte őt egész Júdea helytartójává. Ugyanakkor Antipatrosz legidősebb fiát, Phasaelt, Júdea parancsnokává, másik fiát, az akkoriban 26 éves Heródest pedig Galilea parancsnokává tette. Caesar társkonzulja, Marcus Antonius, életreszóló barátságot kötött Heródessel.

I. e. 40-ben a parthusok betörtek Palesztinába, Heródes pedig Arábián és Egyiptomon át Rómába menekült. A római szenátus hadsereget adott mellé, és kinevezte Júdea királyának. Heródesnek sikerült legyőznie a parthusokat.

Kivételes bátorsággal és képességekkel megáldott férfiként Heródes megértette, hogy hatalma Palesztinában kizárólag attól függött, mennyire tud megfelelni a rómaiak elvárásainak anélkül, hogy a zsidóság vallási érzékenységét megsértené. Heródes, bár arab származású római polgár volt, lelkiismeretesen betartotta a zsidó törvényeket.

Élete virágjában Júdea államát a tündöklő nagyság korábban és azóta sem tapasztalt magasságaiba emelte. Bőkezűsége idegen városokra - Bejrútra, Damaszkuszra, Antiochiára és Rodoszra - is kiterjedt. A küzdelemben jártas, kitűnő vadász és lelkes atléta Heródes pártfogolta az olimpiai játékokat. Befolyását felhasználva védelmezte a diaszpórában élő zsidó közösségeket, és nagylelkű volt mindazokkal, akik szerte a Földközi-tenger medencéjében szükséget szenvedtek. Élete előrehaladtával tébolyodottság lett úrrá rajta, amely a jószándékú despotát zsarnokká változtatta.

Heródest összeesküvés és intrika vette körül. Atyja és testvére egyaránt erőszakos halált halt, Heródesnek pedig erős ellenfelei akadtak mind a farizeusok szektáján belül, akik nem vették jó néven a pogány római császárnak engedelmeskedő idegen uralmát, mind pedig a Júdea koronájára pályázó Hasmoneus trónkövetelők támogatói körében. S hogy ez utóbbiak kedvében járjon Heródes elbocsátotta Dorisz (Dóris) nevű asszonyát, akit még magánemberként vett el, és feleségül kérte Hirkanosz főpap unokáját, Mirjamot (Miramme).

Hirkanoszt Palesztina lerohanásakor a parthusok bebörtönözték, de az Eufráteszen túli zsidók közbenjárására később szabadon bocsátották. Unokája Heródessel kötött házasságán felbátorodva visszatért Jeruzsálembe, ahol Heródes azonnal kivégeztette - Josephus Flavius szavaival élve - nem azért, "mintha csakugyan a királyságra tört volna, hanem azért, mert a korona jog szerint őt illette meg. " Másik potenciális vetélytársnak felesége testvérét, Jonathant (Flaviusnál: Arisztobuloszt) tartotta, akit 17 évesen főpappá nevezett ki, majd galata testőreivel megfojttatta.

A Szanhedrin ítélete nélkül elfogatta és kivégeztette Ezekiást, aki elégedetlen volt a vallási és politikai helyzettel. A főtanács elé idézték, ám az nem ítélte őt el. A szíriai legátushoz menekült, akitől megvásárolta magának Szamaria és Cöle-Szíria helytartói hivatalát.

Ami politikai szempontból célravezetőnek tűnt, családi körben végzetesnek bizonyult. Heródes mély szerelemre lobbant Mirjam iránt, aki, miután férje ily módon elbánt atyjával és bátyjával, hasonló szenvedéllyel gyűlölte őt. Neheztelését tovább fokozta királyi származású zsidó hercegnőként érzett megvetése egy arab felkapaszkodott jöttment iránt. Ezzel egyszerre gyötörte Heródest és annak családját, különösen testvérét, Salomét. Salome meggyőzte bátyját, hogy Mirjam bűnös viszonyt folytatott az ő férjével, Józseffel. Heródes elrendelte mindkettő azonnali kivégzését. Tébolyodottságában később Mirjamtól született két fia ellen fordult: abban a meggyőződésben, hogy összeesküvést szőttek ellene, i. e. 7-ben Szebaszté városában megfojtatta őket. Halálos ágyán Heródes "bőrének egész felületén elviselhetetlen viszketést érzett, beleiben pedig szüntelen fájdalmakat. Lábai megdagadtak, bélgyulladása támadt, szeméremteste rothadni kezdett, és férgek nyüzsögtek benne. " Ekkor tudatták vele, hogy legidősebb fia és örököse, Antipatrosz meg akarja mérgezni. Antipatroszt apja testőrei kivégezték. 5 nappal később Heródes is meghalt.

Kr. e. 37. és Kr. e. 4. között volt Júdea királya.

Külpolitikailag Rómától függött, de belpolitikailag teljesen független volt. A hellenizmus előmozdítója volt, színházat építtetett, játékokat rendezett a vallásos júdeaiaknak. Nagy szabású építkezéseket végzett. Városokat építtetett (Caesarea, Massada, Erodio). Jeruzsálemben templomot, palotát és erődöt építtetett (Antonia). Szamária városát is felvirágoztatta, amelyet Szebaszténak nevezett el.

A júdeaiak nem tisztelték néhány tette miatt, és mert magas adókat vetett ki a népre.

Heródes feleségei és utódai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. felesége Doris

2. felesége Mariamme (I.), a hasmoneus Alexandros lánya (Kr. e. 54Kr. e. 29)

3. felesége Mariamme (II., Kr. e. 43Kr. e. 4 után), Simon főpap lánya

4. felesége a szamaritánus Malthake (Kr. e. 45Kr. e. 4)

5. felesége jeruzsálemi Kleopátra

6. felesége Pallas

  • fia Phasael

7. felesége Phaidra

  • lánya Roxane

8. felesége Elpis

  • lánya Salome

9. felesége: egyik unokanővére volt (neve ismeretlen)

  • nincs ismert gyerek

10. felesége: egyik unokahúga volt (neve ismeretlen)

  • nincs ismert gyerek

Valószínűleg Heródesnek több gyermeke volt, különösen az utolsó feleségeitől, és az is lehet, hogy több lánya is volt, ám akkor azok számbavételét nem tartották fontosnak.

Heródes a Bibliában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Heródes gyermekgyilkosságáról írja a Biblia Máté evangyéliuma 2. részében:

16. Ekkor Heródes látván, hogy a bölcsek megcsúfolták őt, szerfölött felháborodék, és kiküldvén, megölette Bethlehemben és annak környékén minden gyermeket, két esztendőstől és azon alól, az idő szerint, a melyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől.[1]

Heródes alakja az Újszövetségben is megjelenik. Máté evangéliumának 2. fejezete írja le a betlehemi gyermekgyilkosság történetét. Máté leírása szerint a Napkeleti bölcsek egy csillagot követve a zsidók újszülött királyát keresték Jeruzsálemben, Heródes palotájában. Heródes ekkor megijedt, az írástudóktól megtudta a születés helyét, és legyilkoltatott minden 2 évnél fiatalabb fiúgyermeket. Jézus megmenekül, mert Józsefet álmában angyal figyelmezteti. József Egyiptomba menekítette a gyermeket. Onnan ismételt angyali figyelmeztetésre csak Heródes halála után tértek vissza. Ez a történet azonban nem nyer igazolást Josephus Flavius által, aki Heródes minden jelentősebb tettét megörökítette. Ellenben megegyezik azzal a zsidó szóbeli hagyománnyal, amelyet éppen az író örökített meg, és amelyben lejegyzi Mózes születésének kibővített történetét.

Nagy Heródes fiának, Heródes Antipásznak jelentősebb a szerepe az Újszövetségben: Jézus szenvedéstörténetében kerül elő, illetve Keresztelő János halálában játszik döntő szerepet. Azonban ez utóbbi nem valós történeten alapul, mivel Fülöp felesége annak halála után, nem hozzá, hanem unokaöccséhez ment férjhez, Aristobuluszhoz - Josephus Flavius: Régiségek XVIII/5. Heródes Antipász, testvérének, Fülöpnek feleségét legkorábban annak halála, i. sz. 34-ben vehette volna el, ez azonban ellentmond a Jézus halálának utolsó lehetséges időpontjaként meghatározott i. sz. 33-as esztendőnek is. Ő valójában mostohatestvére feleségét vette el i. sz. 36-ban.

Halála után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halála után három fia osztozott királyságán, nevezetesen Arkhelaosz, aki ethnarcha (népfejedelem) lett, Heródes Antippasz, és Heródes Philipposz, akik negyedes fejedelemként (tetrarcha) irányították a rájuk bízott országrészeket.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szent Bibliaazaz Istennek Ó és Új Testamentomában foglaltatott egész Szent Írás, magyar nyelvre fordította Károli Gáspár, Magyar Bibliatársulat, Budapest, 2001, Újszövetség, 4. oldal

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zsidó királyok listája

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Heródes témájú médiaállományokat.