Nabateusok
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A nabateusok, (latin írásmóddal nabataeusok, görögben nabateai) az ókori Arábiában élt nép. Egy olyan törzsnek a leszármazottai voltak, amely az i.e. 6. században Arábia déli részéről (Sába) a Földközi-tenger partján fekvő északi, sivatagos területek felé vándorolt, majd jellegzetes, vándorló nomád életformájával felhagyva, magasan fejlett, vegyes etnikai összetételű civilizációt hozott létre. Szállásterülete Szíria és Arábia határán, a Negev-sivatagban, illetve az Eufrátesztől a Vörös-tengerig terjedt. Királyságuk központja Petra sziklaváros volt a mai Jordánia, a korábbi Edóm területén.
Letelepedésüket Kháldea i.e. 585-ös nagyarányú hódító hadjáratai tették lehetővé, amelynek révén az edomita államiság megszűnt, és a kialakuló hatalmi vákumba behatoló népek nemcsak letelepedhettek, de államiságot hozhattak létre. Ezenkívül elősegítette a népkeveredést is, mivel a kháldeusok elől dél felé menekülő lakosság a későbbi Nabatea területén menedéket talált, összeolvadva a délről érkező népességgel.
Kevés ismeret áll rendelkezésre róluk egészen i.e. 312-ig, amikor is I. Démétriosz Poliorketész, Makedónia királya sikertelen támadást indított a Holt-tengertől délre fekvő hegyi erődjük és fővárosuk, Petra ellen. Gazdagságuk legfontosabb forrása az Arábia belsejéből a partvidékre irányuló gazdag karavánkereskedelem volt, amelyben a dél-arábiai áruk és piacok összeköttetését teremtették meg a Földközi-tenger medencéjével.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajzi elhelyezkedése
A Negev-sivatag három tenger között húzódik, a Holt-tenger, a Földközi-tenger és a Vörös-tenger határolja. E sivatagban az évi hőingadozás elérheti a 40 °C-ot (0-tól +40-ig). A galileai 1300 mm-es csapadékmennyiség délre haldva fokozatosan csökken, a Jordán-folyó holt-tengeri torkolata környékén már csak 100 mm. A név a héber negev közszóból származik, jelentése déli irányban, vagyis a héber törzsek szállásterületétől délre.
[szerkesztés] Környező ókori államok
[szerkesztés] Észak
- i.e. VI. század - Kháldea
- i.e. 525-331 - Perzsia
- i.e. 301-204 - Ptolemaida Egyiptom
- i.e. 204-140 - Szeleukida Birodalom
- i.e. 140-28 - Júdea, később Júdea és Ammónitisz
- i.e. 28 - i.sz. 38 - Decapolis
- i.sz. 38-tól Róma
[szerkesztés] Nyugat
- Egyiptom és annak mindenkori birtokosai
[szerkesztés] A nabateus civilizáció
A nabateusok kultúrája egy évezreden keresztül fennmaradt a mostoha sivatagi körülmények között, és képes volt különböző idegen kultúrák hatását egyidejűleg befogadni és integrálni, anélkül, hogy identitását és különállását feladni kényszerüit volna.
A nabateus civilizáció egyik legsajátosabb vonása az, hogy képes volt kihasználni és saját előnyére fordítani a sivatagi körülmények nyújtotta rendkívül kedvezőtlen életfeltételeket. Fejlett vízgazdálkodásuk és a természet erőinek kiaknázása fejlett mérnöki képességekre vall. A nabateusok – délről északra irányuló lassú vándolrásuk során - hozták létre a sivatagi kereskedelmi útvonalakat a tengeri kereskedelem kiküszöbölésére, s ezt egészen az iszlám terjeszkedésének előretöréséig meg is tartották. Igyekeztek elkerülni a katonai konfliktusokat, és bár rendelkeztek saját hadsereggel, a katonákat gyakorlatilag soha nem használták hódító törekvések megvalósítására.
Kultúrájuk olyan törzsi vallásból fejlődött ki, amely megőrizte saját isteneit még a letelepedett keresztény közösség keretein belül is, ahol az etnikai és faji hovatartozás nem játszott szerepet. Ez a sajátos törzsi vallás már az i.e. 2. évezredtől kezdve ismerte a feltámadás eszméjét, ezért a Petrában gyakorolt kultuszok közvetítésével a keresztény vallás viszonylag könnyen terjedt. A feltámadás eszméje a holdfázisok megfigyelésén alapult. Fontosabb korai isteneik Duszaresz termékenységisten és Allat, az Esthajnalcsillag harcias istennője voltak, hitvilágukban a Nap és a Víz tisztelete dominált.
Az eredetileg törzsi társadalom demokratikus jellegű monarchiává alakult át, amely Róma nyomására végül politikai önállóságának feladására kényszerült, de ezzel párhuzamosan földművelésre épülő, virágzó gazdaságot hozott létre a sivatagban.
Fontosabb építészeti emlékeik: a Petra környékén lévő sziklába vájt síremlékek és templomok stílusukban az egyiptomi, asszír és görög motívumok egyszerű keverékétől a hellenisztikus kifejezésmódig változatos képet mutatnak, de legtöbbször eklektikusak.
[szerkesztés] A Nabateus (Nabatiei) királyság
Az addig nomád nabateusok i. e. 580-ban meghódították Edómot és letelepedtek. I.e. 312-ben Antigonosz, Nagy Sándor diadókhosza sikertelenül próbálkozott fővárosuk, Petra elfoglalásával. Királyaik megőrizték függetlenségüket a Szeleukida Birodalommal szemben is.
Szeleukida királyság i.e. II. századi meggyengülésével a északra és keletre, sőt déli irányban valószínűleg a Vörös-tenger keleti partvidéke mentén is kiterjesztette határait (vagy befolyását). Elfoglalták Havránt, és röviddel i.e. 96-ban III. Aretász király uralma Damaszkuszra és a Bekaa-völgyre is kiterjedt. I.e. 66-ban megostromolták Jeruzsálemet, hódításaikat azonban nem tudták megtartani.
Pompeius római hadvezér palesztinai bevonulásával (i.e. 63) Aretász római kliens-király lett, de megtartotta Damaszkuszt és más hódításait, az előbbit Nero római császár (ur. i.sz. 54–68) később elfoglalta. Ezután a nabateusok a Római Birodalom szövetségesei és vazallusai lettek, májd Traianus 106-ban a királyságot Arabia néven provinciává szervezte, melynek fővárosa nem Petra lett. Területük ezidőben a Sínai-félszigeten túl a Vörös-tenger partvidékét Leuce Cornéig foglalta magában. Ez utóbbi kikötőben és Hedzsrában vették át a kereskedők az arab tömjént és mirrhát, a perzsa gyöngyöt, az indiai fűszereket és illatszereket és a kínai selymet.
[szerkesztés] Nabateusok a Római Birodalomban
A nabateus történelem utolsó nagy korszaka a Róma szövetségeseként töltött békés gyarapodás periódusa volt. A hellenisztikus befolyás nyomait viseli a királyi éremverés és Petra sziklaépítészete. A nabateus művészet csúcspontját kétségtelenül a Petrában található monumentális építészeti remekművek jelentik. A 20. század végén megindult Szaúd-arábiai régészeti kutatások, melyek a Vörös-tenger keleti partvidékére irányulnak, sorra tárják fel a nabateus civilizáció emlékeit (Mada'in Salih-Hegra), ami azt jelzi, hogy a nabateusok élettere a királyságon túl is terjedt, ennek részletes megismerése azonban csak a megindult kutatások feldolgozását követően várható.
A nabateus civilizáció művészi kifejezőkészségének sokszínűsége legalább annyira ámulatba ejtő, mint a nép történetének egyéb vonatkozásai. A nabateusok képesek voltak arra, hogy a környező népek kultúráinak és távoli civilizációk különböző elemeinek egybeolvasztásával egy teljesen új, semmihez nem hasonlítható új stílust hoztak létre.
[szerkesztés] A civilizáció gyengülése és eltűnése
A nabateus civilizáció (már folyamatosan gyengülő) hatása még átterjedt az őskereszténység idejére és Bizáncnak az oszmán-iszlám ivázió általi megsemmisüléséig. Ekkor - vélhetően a mindeddig köldökzsinórként éltető karavánutak elvesztése miatt - váratlanul végérvényesen eltűnt.
[szerkesztés] Nabatea fontosabb uralkodói i.sz. 106-ig
- I. Oboda (ur. i.e. 96-86)
- II. Oboda
- III. (Phylhellén) Aretász
- I. Malikosz (ur. i.e. 59-30)
- III. Oboda (ur. i.e. 30-8)
- IV. Aretász (i.e. 8- i.sz. 40)
- II. Malikosz (ur. 40-70)
- II. Rabbel (ur. 70-106)
[szerkesztés] Nyelvük
A nabateusok az arámi nyelvet használták felirataikon.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Források, irodalom
- Encyclopaedia Britannica Hungarica CD ver. 2005.
- Udi Levy: Petra - Az elveszett civvilizáció - Bp. 1996. Geeneral Press - ISBN 963 9282 58 8
- Ókori Lexikon I–VI. kötet, szerk. Pecz Vilmos, Franklin Társulat, Budapest 1904.
