Hamvas küllő

Hamvas küllő
	A természetes élőhelyén
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Coraciimorphae;
Csoport:	Eucavitaves;
Csoport:	Cavitaves;
Rend:	Harkályalakúak (Piciformes);
Alrend:	Pici;
Alrendág:	Picides;
Család:	Harkályfélék (Picidae);
Alcsalád:	Harkályformák (Picinae);
Nemzetség:	Picini;
Nem:	Picus; Linnaeus, 1758
Faj:	P. canus;
Tudományos név
	Picus canus; Gmelin, 1788
Szinonimák
	Szürke küllő
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Hamvas küllő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Hamvas küllő témájú médiaállományokat és Hamvas küllő témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. május 25.) ezen a változaton alapul.

A hamvas küllő vagy szürke küllő (Picus canus) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.^[1]

Előfordulása

Eurázsiában honos faj, de hiányzik a Brit-szigetekről, a Ibériai- és az Appennini-félszigetről, illetve a Balkán-félsziget déli részéről. Az előfordulási területe egészen, Délkelet-Ázsiáig tart. Kedveli a nagy erdőket és távol tartja magát az emberektől.

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon állandó madár, rendszeres fészkelő.

Védettsége

Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint. Európában csökkenő állományú fajként tartják nyilván. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája alapján nem fenyegetett.

Alfajai

Picus canus canus Gmelin, 1788
Picus canus hessei
Picus canus jessoensis
Picus canus kogo
Picus canus robinsoni
Picus canus sanguiniceps
Picus canus sobrinus
Picus canus sordidior
Picus canus tancolo

Korábban a Picus dedemi-t van Oort, 1911^[2] és a Picus guerini-t Malherbe, 1849^[3] a hamvas küllő alfajaiként tartották számon.

Megjelenése

Testhossza 26 centiméter, szárnyfesztávolsága 38–40 centiméter, testtömege 120–160 gramm között van. Feje szürke, keskeny barkója fekete. Piros homlokfoltja csak a hímnek van. A fiatalok tollazata barnásan foltozott.

Életmódja

Erdei madár, élelmét fákon, talajon, hangyabolyokban gyűjti. Tápláléka fában élősködő és talajon élő rovarokból, azok lárváiból és bábjaiból tevődik össze, de magvakat is fogyaszt. Minden egyed saját territóriumot tart fenn.

Szaporodása

Magányos fészkelő. Ritkás öreg tölgyesekben, ligeterdőkben, idősebb bükkösök szélein korhadt fába váj odút, az üreg aljára kevés korhadékot rak. A fészekalja 5–6 fehér tojásból áll, melyen mindkét szülő felváltva kotlik 15–16 napig. A fiókák fészeklakók, 24–25 napos korban repülnek ki.

Jegyzetek

↑ (2016) „Picus canus”. IUCN Red List of Threatened Species 2016, e.T22726503A86924320. o, Kiadó: IUCN. (Hozzáférés: 2017. január 18.)
↑ Picus dedemi. International Union for Conservation of Nature and Natural Resources. (Hozzáférés: 2015. január 4.)
↑ Picus guerini. International Union for Conservation of Nature and Natural Resoutces. (Hozzáférés: 2015. január 4.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. május 21.)
Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 21.)
ITIS szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 21.)
Az MME Monitoring Központjának adatlapja. [2012. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 21.)

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[iucn-1] (2016) „Picus canus”. IUCN Red List of Threatened Species 2016, e.T22726503A86924320. o, Kiadó: IUCN. (Hozzáférés: 2017. január 18.)

[2] Picus dedemi. International Union for Conservation of Nature and Natural Resources. (Hozzáférés: 2015. január 4.)

[3] Picus guerini. International Union for Conservation of Nature and Natural Resoutces. (Hozzáférés: 2015. január 4.)

[1]

[2]

[3]