Haggenmacher Henrik (nagyiparos, 1827–1917)
| Haggenmacher Henrik | |
| Született | 1827. november 6. Winterthur |
| Elhunyt | 1917. június 5. (89 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | svájci |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | Haggenmacher Henrik |
| Foglalkozása | nagyiparos |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (Falsírboltok bal oldal 312) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Haggenmacher Henrik témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Idősebb Haggenmacher Henrik, Haggenmacher Henrik Jakab (Winterthur, 1827. november 6. – Budapest, 1917. június 5.)[1] svájci származású magyar nagyiparos, gőzmalomtulajdonos.
Gyermek- és ifjúkora[szerkesztés]
Svájcban született, nagyapja, apja molnárok voltak. Apja: David Emmanuel Haggenmacher (1795–1862), édesanyja: Anna Barbara Wiedmann (1800–1882) volt. Heinrich Jacob 19 éves korában indult vándorolni. 1846-ban Prágába ment bátyjához, Kaspar Emmanuel Haggenmacherhez, majd 1850-ben egy reichenbergi (ma Liberec, Csehország) malomban alkalmazták. Ezután jött Magyarországra.
Magyarországi malomépítései[szerkesztés]
Előbb egy dunai hajómalomban dolgozott, majd az Újlakon lévő, 1853-ban alapított Barber és Klusemann-féle malom főmolnára lett. 1856-ban haszonbérbe vette a Teréz-külvárosban található, Rákos-patak menti Ördögmalmot. Ekkor öccse is nála dolgozott. Megszerezte Pest város Tanácsától a lisztárusítási jogot, technikai fejlesztésként pedig gőzüzemre tért át. Így 1858-ban már gőzmalomként működött, 36 munkással. Felhalmozott tőkéjét telekvásárlásra, valamint lakóház- és malomépítésre fordította a Vígszínház környékén lévő, saját tulajdonú telkére. 1862-ben kezdett termelni az új malom. Ekkor megvált a malombérlettől.
1865-ben új malmot építtetett a Szemere utcában, amely 1866-tól már termelt. 1867-ben előző malmát eladta. 1872-ben egy csődbe jutott malmot vásárolt meg, de termelését e két malom (a Szemere utcai közben leégett és újjá kellett építeni) csak 1874-ben, illetőleg 1876-ban kezdte meg. Ekkor a Haggenmacher-malom 200 munkással dolgozott, és a Pesti József Hengermalom mögött a második legnagyobb budapesti malom lett. Géza fiát 1886-ban, Árpád fiát 1890-ben vezette be cégjegyzőként a malomüzletbe. Főrészvényese volt az Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaságnak és egyik alapítója a Flóra, Első Magyar Stearin-, Gyertya- és Szappangyárnak.
A Haggenmacher család[szerkesztés]
Haggenmacher Henrik 1854-ben feleségül vette Liechti Maria Magdalenát (1834. december 18. – 1889. március 24.),[2][3] akitől 12 gyermeke született:
- Ifj. Henrik (1855–1917)
- Sándor Géza (1857–1891)
- Walter (1859–1921)
- Vilmos Sándor (1861–1879)
- Gáspár Róbert (1863–1921)
- Ottó Lajos (1864–1865)
- Árpád (1865–1914)
- Mária Márta (1867–?)
- Melánia Lujza Johanna (1869–?)
- Friderika Erzsébet Antónia (1871–1898)
- Oszkár (1874–1942)
- Berta Lujza (Lili, 1878–1914)
Sörgyártás[szerkesztés]
Haggenmacher Henrik 1867-ben több terménykereskedővel együtt befektetett az 1854 óta Barber és Klusemann tulajdonában álló kőbányai serfőzdébe, és megalapította az Első Magyar Részvényserfőzdét. Kiszállva ebből az üzletből, már mint vagyonos gőzmalomtulajdonos, 1867-ben megvette a Frohner család promontori sörfőzdéjét. 1875-re üzeme termelékenységben a harmadik volt a Dreher Antal-féle kőbányai sörgyár, és az Első Magyar Részvényserfőzde mögött.
1880-ban a promontori sörgyárat fiának, ifjabb Haggenmacher Henriknek (1855–1917) adta át. A családi kapcsolatok már a 19. század végétől szövődtek. Ifj. Haggenmacher Henrik 1884-ben feleségül vette Aich Emmát (1866–1954) és így veje lett Aich Ferencnek (1835–1903), a Dreher-féle sörbirodalom magyarországi ága vezetőjének. Ifj. Haggenmacher Henrik legfiatalabb húga pedig 1898-ban feleségül ment Dreher Jenőhöz (1873–1948). A házaspár a martonvásári Brunszvik-kastélyban élt, melyet a Dreherek 7500 hektárnyi birtokkal együtt 1897-ben vásároltak meg Habsburg József Károly főhercegtől.
A filoxéra-tetű magyarországi kártételei miatt az 1891–92-es üzleti évben az emelkedő fogyasztás miatt sarkallva az ország sörtermelése megkétszereződött. Azonban 1905-re már csak 90 serfőzde maradt talpon, s négy nagy gyár adta termelés közel kétharmadát. Az „Ifj. Haggenmacher Henrik Sörgyár” az országos növekedést meghaladva, két és félszeresére növelte termelését. Budapesten kívül Székesfehérváron, Vácott is létrejöttek telepek. 1899-ben cégvezetőként belépett legfiatalabb testvére, Oszkár is, aki 1901-től a cég társult tagja lett.
Telekügyletek[szerkesztés]
Az 1880-as években telekfelvásárlásokkal növelte vagyonát. Jelentős ingatlanai voltak a Lipót (ma Szent István) körúton, az Andrássy út Nagymező és Jókai utca közötti szakaszán, valamint a Szentkirályi utcában is.
Elismerés[szerkesztés]
Haggenmacher Henrik 1872 és 1912 között svájci konzulként is működött.
Halála[szerkesztés]
Idősebb Haggenmacher Henriket megelőzte halálában akkor már 62 éves fia, ifjabb Henrik. Ő 1917 májusában hunyt el,[4] majd rá egy hónapra, júniusban idősebb Henrik is. Pár évvel később, 1921-ben pedig öccse, Haggenmacher Károly is meghalt. Végrendeletük szerint az üzemeknek a család kezében kellett maradnia.
A leszármazottak[szerkesztés]
A két világháború között a sörgyár ügyeit Haggenmacher Oszkár irányította, és atyja (ifj. Haggenmacher Henrik) végakarata szerint 1921-től a legifjabb Henrik (1878–1972) is tagja lett a sörgyár igazgatóságának. 1943-tól a német megszállásig a Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ) elnöke volt.
1933-ban egyesült a Haggenmacher- és a Dreher-féle sörgyár: a "Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde" elnöke Dreher Jenő, alelnöke a legifjabb Haggenmacher Henrik lett.
Dédunokája, Sztehlo Gábor evangélikus lelkész, a Jó Pásztor Misszió és Gaudiopolis megalapítója, aki sok zsidó gyermeket mentett a holokauszt elől.
Érdekesség[szerkesztés]
A Haggenmacher család a II. világháború alatt tevékenyen részt vett a veszélyeztetett zsidók mentésében. Sztehlo Gábor, a dédunokája alapította a Jó Pásztor Missziót, unokája, Haggenmacher Ottó és családja a Gellért-hegyi Bérc utcában lévő villáját üldözött gyermekek megmentése érdekében a Jó Pásztor Misszió rendelkezésére bocsátotta. Harminc gyermeket rejtettek el a vészterhes időszakban, s ezért Haggenmacher Ottót 2003-ban a Jad Vasem posztumusz a Világ Igaza kitüntetésben részesítette.[5]
A legifjabb Haggenmacher Henrik a háború idején tiszteletbeli belga főkonzul volt, s így tudott segíteni német fogságból Magyarországra szökött holland katonatiszteken.
Három fiúunokája H. Henrik, H. Ottó és H. Sándor elvette Pekár Imre három leányunokáját P. Máriát, P. Emmát és P. Zsuzsát.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Budapest VI. kerületi állami halotti anyakönyv 1304/1917.
- ↑ Liechti Mária gyászjelentése. (Hozzáférés: 2019. január 31.)
- ↑ https://www.geni.com/people/M%C3%A1ria-Magdal%C3%A9na-Liecht/6000000018045316264
- ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/Vilag_1917_05/?query=%22Haggenmacher+Henrik%22&pg=37&layout=s
- ↑ The Righteous Among The Nations – Haggenmacher Ottó
Források[szerkesztés]
- Halmos Károly: Haggenmacher Henrik és Károly. In: Sokszínű kapitalizmus. Szerk.: Sebők Marcell, Kiad. HVG Kiadó Rt., Bp., 2004. 74-83. old.
- Haggenmacher Henrik családi sírboltja
- Az államosítás előtt működött élelmiszeripari vállalatok repertóriuma. A Magyar Országos Levéltár segédletei, 24. (2006). Online (pdf-fájl): [1]