Győzelem-rend
| Győzelem-rend Орден «Победа» | |||
| |||
| Adományozza Szovjetunió | |||
| Típus | egyfokozatú kitüntetés | ||
| Kaphatják | tábornokok és marsallok | ||
| Indoklás | Azok a katonai vezetők kaphatták meg, akik a harci cselekmények során tevékenységükkel olyan változásokat tudtak előidézni, melyek által jelentős előnyhöz jutott a Vörös Hadsereg. | ||
| Hadjárat | Nagy Honvédő Háború | ||
| Státusz | nem adományozzák | ||
| Statisztikák | |||
| Alapítás dátuma | 1943. november 8. | ||
| Első kitüntetés dátuma | 1944. április 10. | ||
| Utolsó kitüntetés dátuma | 1978. február 20. | ||
| Kitüntetések száma | 20 | ||
| Kitüntetettek száma | 17 | ||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Győzelem-rend Орден «Победа» témájú médiaállományokat. | |||
A Győzelem-rend (oroszul: Орден «Победа») a Szovjetunió legmagasabb katonai kitüntetése volt, és az egyik legritkább kitüntetés a világon. Magas rendfokozatú katonai vezetők, tábornokok és marsallok közül is csak azok kaphatták meg, akik a harci cselekményekben tevékenységükkel olyan változásokat tudtak előidézni, melyek előnyhöz juttatták a Vörös Hadsereget, és ezáltal jelentős mértékben hozzájárultak a szovjet győzelem kivívásához. Adományozásának története során 17 embernek ítélték oda: tizenkét szovjet és öt külföldi katonai vezetőnek.
Az elismerésről
Az elismerési formát Nyikolaj Nyejolov ezredes javasolta, aki a hátország parancsnokságán szolgált 1943-ban. Az ezredes eredeti elképzelése szerinti elnevezés „A haza iránti hűség rend” volt, de már az év októberében készülő tervezetben ez megváltozott és Győzelem-rend néven szerepelt.[1] Hasonlóan más kitüntetésekhez a Győzelem-rendet is adományozták egy személynek akár több esetben is. Így lehetséges hogy, beleértve Leonyid Iljics Brezsnyevet is, tizenheten kaphatták meg az összesen hússzor odaítélt elismerést. Azt a nagy megtiszteltetést, hogy valaki kétszer kaphassa meg Joszif Visszarionovics Sztálin generalisszimus, Georgij Konsztantyinovics Zsukov marsall és Alekszandr Mihajlovics Vaszilevszkij marsall érdemelte ki.
Szovjet kitüntetettei
A rendet hivatalosan 1943. november 8-án alapították és az első elismerések odaítélése 1944. április 10-én történt meg. Az akkori kitüntetettek a Vörös Hadsereg főparancsnokai Vaszilevszkij, Zsukov és Sztálin voltak. Mindhárman Ukrajna „felszabadításában” történő közreműködésük eredményeképpen kapták meg.[2] Az elismerést a továbbiakban a szövetséges erők katonai vezetői kapták meg. Minden kitüntetést a második világháború alatt adtak át egy kivételével, Leonyid Iljics Brezsnyev 1978-ban kapta meg. Az ő kitüntetését később 1989-ben halála után 7 évvel visszavonták, azzal az indokkal, hogy mégsem felelt meg a magas a rend adományozásának feltételéül támasztott követelményeknek.
A legtöbb kitüntetést 1945-ben adták át. Rokosszovszkij marsall és Konyev marsall március 30-án kapta meg a sikeres lengyelországi hadműveleteik és az egységeiknek az Oderán történő átkelésének elismeréseképpen. Április 26-án Malinovszkij marsall és Tolbuhin marsall Magyarország és Ausztria „felszabadításáért”. Május 31-én Govorov marsallal egészült ki veselőinek névsora, aki Észtország „felszabadításáért” részesült e magas elismerésben. Ugyanezen a napon másodszor is megkapták Zsukov és Vasziljevszkij marsallok Berlin és Kalinyingrád bevételéért. Június 4-én Tyimosenko marsall Sztálin háború előtti honvédelmi minisztere, valamint a szovjet elismertek közül egyedüli tábornokként Alekszej Innokentyjevics Antonov kapta meg. 1945. június 26-án Sztálinnak ismételten odaadományozták a második Győzelem-rendjét. Szeptember 8-án Mereckov marsallnak Távol-Keleten a japán Kwantung Hadsereg felett aratott győzelméért ítélték oda.[2]
Nemzetközi elismertek
A Győzelem-rendet a Hitler ellenes koalicióban történő részvételükért nemzetközi katonai vezetők is megkapták. A kitüntetettek között volt a Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg parancsnoka Josip Broz Tito, a lengyel marsall Michał Rola-Żymierski, az amerikai tábornok és későbbi elnök Dwight D. Eisenhower, a brit marsall Bernard Montgomery és I. Mihály román király.[2]
Leírása
A Győzelem-rend a legnagyobb, a legértékesebb és egyben egyik legszebb kitüntetése a Szovjetuniónak.[2] Ellentétben a többi szovjet renddel nem volt rajta feltüntetve a sorszám, egyedül az adományozó lapon található meg. Az ötszög alakú vöröscsillagot formázó kitüntetés átmérőjének hossza 72 mm. platinából készült és a vöröscsillag sugarain 174 darab 16 karátos (3,2 gr) gyémántszemmel ékesítették. Az ötszög sugaraiban 5 darab háromszögletű szintetikus rubinkő található. A csillag közepében égszinkék háttérrel egy ezüst medália látható a Szpasszkaja torony, a Kreml fala és a Lenin-mauzóleum látképével, melyet körülölel arany babér és tölgy levelekkel díszített koszorúív. A babér és tölgyágat összeköti egy vörös zászló "Победа" (Győzelem) felirattal. Az égbolt kékjében magaslik a tetején, mintegy megkoronázva a medáliát az CCCP felirat. A megalkotójának neve ismeretlen maradt, de az tudott, hogy Sztálin személyesen választotta ki 1943. október 20-án és minden darabját egyedileg készítették el az ékszerész műhelyben.
Szalagsáv
A szalagsáv különböző szovjet érdemek kombinációjából jött létre. A hosszúsága 44 mm és a gyakorló ruházaton viselték.[3]
Az alábbi érdemrendek szalagsáv színei találhatóak benne kezdve a jobb oldalról és haladva a közepe felé:
| Megnevezés | Orosz elnevezése | Szalagsáv színei | Szalagsáv |
| Dicsőség-rend | Орден Славы | Narancs alapon fekete sávokkal | 
|
| Bohdan Hmelnickij érdemrend | Орден Богдана Хмельницкого | világoskék fehér sávval | 
|
| Alekszandr Nyevszkij érdemrend | Орден Александра Невского | fehér alapon sötétvörös sáv | 
|
| Kutuzov-rend | Орден Кутузова | sötétkék arany sávval | 
|
| Szuvorov-rend | Орден Суворова | zöld arany sávval | 
|
| Lenin-rend | Орден Ленина | piros arany sávokkal | 
|
Kitüntetettek listája
Az alábbi táblázat tartalmazza a kitüntetések adományozásával kapcsolatos időpontokat:[4]
| # | Dátum | Név | Meghalt | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 1 | 1944. 04. 10. |  Georgij Konsztantyinovics Zsukov
|
1974. 06. 18. | |
| 2 | 1944. 04. 10. | Alekszandr Mihajlovics Vaszilevszkij
|
1977. 12. 05. | |
| 3 | 1944. 04. 10. | Joszif Visszarionovics Sztálin
|
1953. 03. 05. | |
| 4 | 1945. 03. 30. | Konsztantyin Konsztantyinovics Rokosszovszkij
|
1968. 08. 03. | |
| 5 | 1945. 03. 30. | Ivan Sztyepanovics Konyev
|
1973. 05. 21. | |
| 6 | 1945. 04. 19. | Alekszandr Mihajlovics Vaszilevszkij
|
1977. 12. 05. | (2. alkalommal) |
| 7 | 1945. 04. 26. | Rogyion Jakovlevics Malinovszkij
|
1967. 03. 31. | |
| 8 | 1945. 04. 26. | Fjodor Ivanovics Tolbuhin
|
1949. 11. 17. | |
| 9 | 1945. 05. 31. | Leonyid Alekszandrovics Govorov
|
1955. 03. 19. | |
| 10 | 1945. 05. 31. | Georgij Konsztantyinovics Zsukov
|
1974. 06. 18. | (2. alkalommal) |
| 11 | 1945. 06. 04. | Szemjon Konsztantyinovics Tyimosenko
|
1970. 03. 31 | |
| 12 | 1945. 06. 04. | Alekszej Innokentyjevics Antonov
|
1962. 06. 18. | |
| 13 | 1945. 06. 05. |  Dwight D. Eisenhower
|
1969. 03. 28. | |
| 14 | 1945. 06. 05. | .svg){kind=small} Bernard Montgomery
|
1976. 03. 24. | |
| 15 | 1945. 06. 26. | Joszif Visszarionovics Sztálin
|
1953. 03. 05. | (2. alkalommal) |
| 16 | 1945. 07. 06. |  I. Mihály román király
|
2017. 12. 05. | |
| 17 | 1945. 08. 09. |  Michał Rola-Żymierski
|
1989. 11. 15. | |
| 18 | 1945. 09. 08. | Kirill Afanaszjevics Mereckov
|
1968. 12. 30. | |
| 19 | 1945. 09. 09. | .svg){kind=small} Josip Broz Tito
|
1980. 05. 04. | |
| 20 | 1978. 02. 20. | Leonyid Iljics Brezsnyev
|
1982. 11. 10. | Visszavonták (posztumusz) |
A kitüntetett halála estén a kitüntetést vissza kellett adni az államnak. A visszaszolgáltatott kitüntetéseket Moszkvában a Kreml gyűjteményeként kezelik. Kivétel természetesen itt is van, hiszen David Eisenhower kitüntetését Washingtonban őrzik a Nemzeti Levéltár épületében és Bernard Montgomery kitüntetése Londonban, az Imperial War Museum-ban található meg.
Érdekesség
- David Eisenhower kíváncsi volt az értékére, ezért megnézette amerikai ékszerésszel, és egy beszélgetés során azt mondta Bernhard of Lippe-Biesterfeld hercegnek, aki szintén szeretett volna ilyen elismerésben részesülni, hogy ékkövei hamisítványok.[5]
- A Győzelem-rend, mint szocialista építészeti motívum is megjelent. Több épület díszítésében szerepet kapott a rendről készült festmény vagy homlokzati elem.
Galéria
-
Ivan Sztyepanovics Konyev marsall -
Berlin Szovjet Háborús Emlékpark (Treptower Park) az emlékmű alatti terem mennyezetén látható motívum -
Szemjon Konsztantyinovics Tyimosenko marsall
,_Soviet_military_commander.jpg){kind=link}
Jegyzetek
- ↑ ORDER OF VICTORY (angol nyelvű). russian-medals.ne. (Hozzáférés: 2010. február 6.)
- ↑ a b c d Vladimir Zhamkin (2005. november 5.). „The Order of Victory” (angol nyelvű), Kiadó: The Voice of Russia. (Hozzáférés: 2010. február 7.)
- ↑ Орден "Победа". mondvor.narod.ru (orosz nyelvű). (Hozzáférés: 2010. február 6.)
- ↑ A táblázat az angol és az orosz nyelvű wikipediák adatai alapján készült.
- ↑ H.G. Meijer. Prince Bernhard of the Netherlands in an interview with H.G. Meijer. "Het Vliegerkruis", 92. o. (1997). ISBN 90-6707-347-4
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Order of Victory című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
- Судьба человека. Экспонат "Грамота на орден Победы". (orosz nyelven). mirnagrad.ru. (Hozzáférés: 2010. október 4.)
- Вениамин ГИНОДМАН, Михаил ПОТАПОВ: ОРДЕН «ПОБЕДА» МАРШАЛА ВАСИЛЕВСКОГО (orosz nyelven). senat.org. [2010. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 4.)
- Řád vítězství - nejvyšší sovětský vojenský řád (cseh nyelven). Fronta.cz, 2004. február 15. (Hozzáférés: 2010. október 4.)