Fejes káposzta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pallerti (vitalap | szerkesztései) 2021. május 28., 20:14-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 176.77.152.134 (vita) szerkesztéséről Milei.vencel szerkesztésére)
Fejes káposzta

Származás
Mediterráneum, 1. század
Osztályozás
Nemzetség: Brassica
Faj: B. oleracea
Rassz: B. o. convar. capitata
Változat: B. o. convar. capitata var. alba
Fajta: számos
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz
Fejes káposzta témájú kategóriát.


Káposzta (nyers)
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 25 kcal   103 kJ
Szénhidrátok5.8 g
- Cukrok  3.2 g
- Étkezési rostok  2.5 g
Zsír0.1 g
Fehérje 1.28 g
Tiamin (B1-vitamin)  0.061 mg5%
Riboflavin (B2-vitamin)  0.040 mg3%
Niacin (B3-vitamin)  0.234 mg2%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0.212 mg4%
B6-vitamin  0.124 mg10%
Folsav (B9-vitamin)  53 μg13%
C-vitamin  36.6 mg44%
Kalcium  40 mg4%
Vas  0.47 mg4%
Magnézium  12 mg3% 
Foszfor  26 mg4%
Kálium  170 mg4%
Cink  0.18 mg2%

A fejes káposzta vagy édes káposzta (Brassica oleracea convar. capitata var. alba) a vadkáposzta (Brassica oleracea) egy termesztett változata. Szinte egész évben fogyasztható. A káposzta több mint 4000 éve áll termesztésben.

C-vitamin-tartalma 40–50 mg/100 g. A télre eltett savanyított káposzta nyersen fogyasztva szinte a teljes C-vitamin-tartalmát megőrzi, miként a B1- és B2-vitamint is, ezért nagyon fontos vitaminforrásunk. Az első évben növeszti az ehető fejet, a másodikban (ha nem takarították be) pedig a becőtermést a magokkal, amikről szaporítható.

Fajták

A tenyészidő hossza szerint négy típusát különböztetjük meg:

  • a rövid tenyészidejű (55–70 nap) fajtákat korai, friss fogyasztásra termesztik;
  • a közepes tenyészidejű (70–120 nap) nyári fajtákat szintén friss fogyasztásra termesztik;
  • az őszi és téli fajtákat ipari feldolgozásra és téli tárolásra;
  • az áttelelő fajtákat ősszel ültetik ki és tavasszal takarítják be.

A káposztatermelés hagyományait bemutató egyik legnagyobb magyarországi rendezvény a Demecseri Káposztás Napok (szeptember 26-28).

Termesztése

A hideget jól tűri, de a −4 °C alatti hőmérsékletet csak az úgynevezett áttelelő fajták viselik el. Az árnyékot, félárnyékot nem tűri. A hibrid fajtákat öntözni kell. Nagy termést csak tápanyagdús talajon hoz.

A káposzta jól megművelt földet, sok nedvességet kedvelő növény. Magját tavasszal melegágyba vetik, majd a palántákat nedves, tápanyaggal dúsított talajba ültetik. Az első nyáron fejlődik ki a gyökér és a leveles szár (a káposztafej). A levelek rövid, vaskos szárból erednek, amelyet torzsának nevezünk. A levelek és a torzsa sok tápanyagot raktároznak. Ha nem takarítják be, a második nyáron hosszú szárat hajt (kétéves növény), amelyen virágok, a virágokból száraz - éretten kétfelé nyíló - becőtermés, s benne a magok fejlődnek.

Felhasználása

Egész évben tárolható, felhasználható, finom és változatos ételek készíthetők belőle. Nyersen, főzve, tartósítva, savanyítva egyaránt ízletes. Enyhe zamatával és ropogós állagával egyike a legfinomabb zöldségeknek. A korai káposztafejeknek fényes és szorosan tapadó leveleik vannak.

A gyalult káposztából sóval és fűszerekkel (tormával, babérlevéllel, kaporral) érlelik a savanyú káposztát. Az érlelés alatt a káposzta bő levet ereszt, cukortartalma tejsavvá alakul át, ez adja jellegzetes ízét. Saját levében hónapokig is eláll a hűtőszekrényben. Nagyon magas a C-vitamin tartalma.

Kártevői és betegségei

Kártevői

Betegségei

  • káposzta fuzáriumos sárgasága,
  • káposzta xantomonászos feketeerűsége,
  • káposztaperonoszpóra,
  • káposzta plazmodiofórás gyökérgolyvája,
  • káposzta botritiszes betegsége,
  • káposzta szklerotíniás betegsége

Források

További információk