Ellen G. White

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ellen G. White
Egw1899.jpg
Ellen G. White 1899-ben
Született
1827. november 26.
Elhunyt
1915. július 16. (87 évesen)
Kalifornia
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ellen G. White témájú médiaállományokat.

Ellen Gould White, szül. Harmon (Gorham, Maine, 1827. november 26. – Elmshaven, Kalifornia 1915. július 16.) az Adventista Egyházat alapító közösséghez tartozott. Kétségtelenül a legismertebb adventista személyiség, bár egyházi hivatala sosem volt. Élete nagyobbik részét az Amerikai Egyesült Államokban töltötte, 1890 és 1900 között Ausztrália volt munkássága színhelye. Többször európai országokban tartozkodott, ahol jelenlétével támogatta az alakuló egyházi szervezetet és a radikális reformációból származó közösségek integrálását. Jelentős szerepet játszott abban, hogy a szombatünneplő adventisták közösségei egységes világegyházzá nőttek.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai évek, életmotívum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ellen White családjával a Metodista Egyház tagja volt, fiatal lányként 1842-ben megkeresztelkedett. Miután szülei egyre erősebben a Millerita mozgalommal rokonszenveztek, a családot 1843-ban kizárták a metodista közösségből. Ettől fogva Ellen Gould Harmon teljes életét az "áldott reménység" határozta meg - a Krisztus visszajövetelére való készülődés, valamint a késlekedés feldolgozása. Utolsó szavai: "I know in whom I have believed." (Tudom, kiben hittem.)

Még kilencéves korában súlyos fejsérülést szenvedett egy kődobálástól, minek következtében kómában volt, majd sokáig gyengélkedett, az iskolát nem tudta befejezni. Egyes vélekedések szerint rendkívüli alkata, látomásai erre a sérülésre vezethetők vissza.

1846. augusztus 30-án James Springer White - az egyik egyházalapító lelkész - felesége lett, akivel négy gyermeke volt: Henry Nichols, James Edson, William Clarence és John Herbert.

Szerepe az alakuló H.N. Adventista Egyházban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első látomásaira késő 1844-ban került sor. Üzenetei a nagy kiábrándulás traumatikus tapasztalata után bátorították és összefogták az egyik kis millerita közösséget, mely Krisztus visszajövetelének elmaradása után együtt folytatta lelki útját. Kezdettől akadtak kételkedők és a mai napig vannak kritikusai, akik prófétai szolgálatát elutasítják, vagy különbözőképpen magyarázzák és értékelik. Közössége legtöbb tagja viszont a Szentlélek különleges adományának tartotta szolgálatát, mely meggyőződés az Adventista Egyház hitelvei közé került.

White lényegesen elősegítette a Hetednapi Adventista Egyház hierarchikus szervezetté alakulását, világszéles missziója kibontakozását, beleértve az Egyház nevelési rendszerét, segélyszervezeteit, egészségügyi szerepvállalását. Részben az ő késztetésére a késő 19. század óta adventista misszionáriusok pártfogolják a legszegényebb társadalmi rétegeket, mellőzött vagy elnyomott népcsoportokat - akár szemben az uralkodó gyarmatrendszerrel. Ez a körülmény segít magyarázni az adventisták nagy létszámát Dél-Amerika, Afrika, Ázsia számos országában, katolikus többségű térségeket beleértve. White több kórház, iskola, kiadó letesítését erkölcsileg és anyagilag támogatta.

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

White írásai nem kizárólag vallási-egyházi jellegűek, foglalkoznak többek között a népegészségügy, a nevelés, a rabszolgaság és a női jogok kérdéskörével is. Egyes könyvei a bibliai világszemlélet szintéziseként történelmi koncepciót tárnak az olvasó elé (az "üdvtörténet" magyarázatát).

Életében 5000-nél több újságcikk és 40 könyv jelent meg tőle, ami később kiegészült a terjedelmes levelezésből, cikkekből összeollózott kötetekkel. Írásos életműve mintegy 50.000 oldalt tesz ki. Legismertebb könyve, 'Steps to Christ' (Jézushoz vezető út) közel 150 nyelvre került fordításra és százmilliós példányszámával Kempis Tamás Krisztus követése c. műve mellett valószínűleg a legelterjedtebb keresztény írás. Írásainak hatása messze túlmutat hosszú életpályáján, amihez a "könyvevangelizáció" intézménye nagyban hozzájárult: hivatásos és önkéntes "könyvevangelisták" házról házra járva, vagy utcai standokon keresztény könyveket (valamint egészségügyi és gyermekkönyveket) árulnak, így White műveit is széles körben terjesztették. Ősszes művei CD-ről olvashatók eredeti angol nyelven, számos könyve fordításban is, online vagy letölthető állományként hozzáférhető, könyvei interneten is rendelhetők különböző egyházi és magánkiadóktól.

Magyarul megjelent könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A nagy küzdelem (Korszakok nyomában ill. Küzdelem az igazságért címmel is megjelent)
  • Jézushoz vezető út
  • Jézus élete
  • Előtted az élet
  • Pátriárkák és próféták
  • Próféták és királyok
  • Az apostolok története
  • A nagy Orvos lábnyomán
  • Életünk és munkánk
  • Világ reménye
  • Boldog otthon
  • A boldogság és egészség titkai
  • Tanácsok az étrend és táplálkozás tekintetében
  • Tanácsok a gyülekezetnek
  • Tapasztalatok és látomások
  • Az utolsó napok eseményei
  • Gondolatok a hegyi beszédről
  • Krisztus példázatai
  • Világválság és döntés
  • Ébredés és azután mi?
  • Bizonyságtételek I-IX.

Egészségi tanítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • „Vagy nem tudjátok-e, hogy testetek, amit Istentõl kaptatok, a bennetek levõ Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsõítsétek tehát Istent testetekben.” [1]
  • „Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsõségére tegyetek.” [2]

Testünk Isten tulajdona. Az életünk részét képező törvények áthágása bűnt képez, éppen úgy mint a Tízparancsolat áthágása. Mivelhogy a természeti törvények Isten törvényei, kötelességünk ezen törvényeket gondosan tanulmányozni.[3]

Számunkra a veszély a túl nagy bőségben rejlik. Állandó kísértésben vagyunk, hogy túlkapásokat, visszaéléseket kövessünk el a testünkkel szemben. Sokan nagy mértékben ártanak testüknek azáltal, hogy nem figyelnek az élet törvényeire. A vénülés és az idő előtti halál abból következnek, ha Istentől távoli világi utakon járunk. Aki a test kívánságait teljesíti, az büntetést fog szenvedni. Képtelenek vagyunk Istent dicsőíteni, ha életmódunkkal áthágjuk az élet törvényeit.[4]

Saját rossz szokásai révén az emberiség mindenféle betegséget vont magára, mert nem tanulmányozták, hogy miképpen élhetnének egészséges módon, és az élet törvényeinek áthágása siralmas állapotot hozott létre, de az emberek csak ritkán ismerték be, hogy csakis saját rossz életmódjuk az oka ennek. A betegség soha nem jön ok nélkül. Az egészségügyi törvények elhanyagolása készíti elő a betegség útját. Sokan már szüleik gonoszsága miatt szenvednek... Az emberek legnagyobb része azonban saját ferde eljárása miatt szenved, mert nem veszik figyelembe az egészség alapelveit.[4]

Dániel és társainak története (Dániel könyve 1. rész)[5] a Biblia lapjain megörökítetett az utókor hasznára. A szellemi képesség, testi erő és hosszú élet meghatározott törvényektől függnek. E tekintetben nem létezik véletlen vagy esélyek. Isten, aki a Természetet alkotta, nem fog közbenjárni, hogy megóvja az embereket a természeti törvények áthágásának következményeitől.[4]

Testi egészségünket leginkább az tartja meg, amit eszünk. Ha étvágyunkat és az ételek utáni kívánságunkat nem tartjuk szigorú ellenőrzés alatt és ha nem vagyunk mértékletesek evésben és ivásban, akkor nem maradhatunk egészségesek testben és elmében. A táplálék legyen egyszerűbb és kevesebbet kell enni hogy az értelem tiszta és friss legyen. Egy megterhelt gyomor megterhelt agyat jelent. Ha a gyomor meg van terhelve nagy mennyiségű egészségtelen étellel az rothadásnak indul. Majdnem minden ember többet eszik, mint amennyire szüksége van a testnek. Az ártalmas anyagokkal megterhelt, romlott vér elhomályosítja az erkölcsi és értelmi erőket és felkelti s megerősíti az aljas testi szenvedélyeiteket. Az evésben való mértéktelenség - még ha az elfogyasztott étel egészséges volna is - nagy mértékben gyengíti a testet és eltompítja az érzékeket.[4]

Az evésben és ivásban követett szokásaink kimutatják, hogy a világéi vagyunk-e, vagy pedig azok közül valók, akiket Isten elkülönített e világtól. Isten Lelke nem jöhet segítségünkre és nem segíthet a keresztényi jellem tökéletesítésében, ameddig engedvén az étvágynak megkárosítjuk az egészségünket.
A világ és azok, amik a világban vannak, számunkra ne képezzenek szabályt. Divatos dolog kielégíteni a kívánságot azon finom ízű csemegék iránt, amelyek természetellenes ingereket idéznek elő, elzsibbasztják az erkölcsi képességeket, megakadályozván azok növekedését és fejlődését. A hívők közül egy sem nyerhet biztosítékot, hogy diadalmasan fognak kikerülni a keresztény élet harcából, ha nem határozzák el, hogy mértékletességet tanúsítanak mindenben.[4]

Az önmegtagadást, alázatosságot és mértékletességet - amiket Isten megkövetel az igazaktól, akiket különös módon vezérel és megáld - a nép elé kell tárni, megkülönböztetésül az ezen elfajult kor embereinek egészségrontó, különc szokásaitól. Isten megmutatta, hogy az egészségügyi reform oly szorosan összefügg a harmadik angyal üzenetével, mint kéz a testtel. Semmi sem idéz elő oly nagyfokú testi és erkölcsi elfajulást, mint az egészségügyi reform oly fontos ügyének elhanyagolása. Akik étvágyuk és kívánságaik kielégítésére adják magukat és behunyják szemeiket, félvén, hogy hogy meg fogják látni bűneiket, amiket nem hajlandók elhagyni, azok vétkesek Isten előtt.[4]

Félelmetesen és csodálatosan formálta meg a Teremtő az emberi testet. Felszólít bennünket, hogy tanulmányozzuk azt, értsük meg szükségleteit, és tőlünk telhetően védjük minden ártalomtól, tisztátalanságtól.[6]

E.G. White írásaiban további dolgokra tér ki, így a helyes légzés, a tiszta, friss levegő, a napfény, személyes tisztaság és higiénia, a testedzés, a megfelelő pihenés, a húsételek, a kávé, a (fekete) tea, az izgatószerek és erős fűszerek elhagyása, a dohányzás és az alkohol mellőzése, a kábítószerek, kapcsolat a természettel és az Isten erejébe vetett hit.

Szolgálatának egyházi megítélése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

White Ilona hasonló mértékben határozta meg az adventizmust, mint Wesley János a metodista közösséget, vagy Kálvin János a reformáció egyházait.

Meghatározó szerepe az adventista közösségekben az idő múlásával némileg csökkeni látszik, miután a fejlődő világban tömegesen csatlakoztak új hívek, akik nem nőttek fel könyveivel. A világegyház vezetése változatlanul elismeri Ellen G. White prófétai hivatását és szerepét, valamint támogatja könyvei, üzenetei terjesztését. Az Egyház 1. hitelve szerint a Szentírás hit kérdéseiben az egyedüli "mérce" és "próbaköve". White írásairól pedig a 18. hitelv vallja, hogy a "prófétaság a Szentlélek egyik ajándéka", a "maradék egyház ismertetőjele", az igazság egyik "forrása", valamint hogy írásai "az egyházat vigasztalják, vezetik, tanítják és eligazítják".

Bírálatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kritikusok részben elutasítják küldetéstudatát (önmagát nézve sosem használta a próféta szót, de isteni "hírnöknek" tartotta magát - kis fénynek, mely a nagy fény felé mutat), látomásai és álmai isteni voltát. Másrészt éles viták alakultak ki, számos írása keletkezési körülményei miatt: White kifejezetten sokat olvasott, viszonylag terjedelmesen másolt más szerzőktől; továbbá előrehaladott életkorában titkárnőket foglalkoztatott és gyakran rájuk bízta gondolatai megfogalmazását. Viszont több bibliai író, evangelista hasonlóan dolgozott - például az Új Szövetségben Lukács, Pál és a Jelenések írója. A vita előzménye, hogy miután kihalt az "Isten szolgáját" személyesen ismerő generáció, a hívek következő nemzedékei körében már 1920 körül a verbális inspirációhoz rokonítható nézetek terjedtek White ihletését illetően. (A kialakuló válság feldolgozása óta az adventista közösségekben elhanyagolható a Biblia verbális, azaz szó szerinti inspirációját vallók száma, mind amellett, hogy továbbra is meghatározóak a konzervatív teológiai nézetek.) Figyelembe kell venni, hogy White életének döntő részében a legújabb kori szerzői jog még csak kezdetlegesen érvényesült. Valószínűsíthető, hogy szolgálata során - igehirdetőre hasonlóan - felhasznált olyan gondolatsorokat olvasmányai közül, amelyek jól kifejezték mondandóját.

Ökumenikus perspektíva[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Adventista szemszögből White látomásai nem alapozták meg a Szentírásból merített hitvilágukat, hanem hitük megszilárdulását segítették elő. Jellemzően két elhangzó álláspont között iránymutatása az ortodox keresztény tanítást erősítette (például a Szentháromság tanát szemben az antitrinitárius nézetekkel, vagy a hitből való megigazulást szemben a "törvényeskedő" tendenciákkal). Az eszkatológia terén viszont megfigyelhető, hogy üzenetei olyan értelmet kölcsönöznek a korai adventisták tapasztalatának, ami nem egyezik teljeskörűen a keresztény ortodoxiával (az egyetemes zsinatok által vallott hitletéteménnyel), például 1844 jelentőssége és a szentély tana, az ember állapota a halálban.

Ökumenikus szemszögből egyrészt meg kell jegyezni, hogy White "karizmatikus" szolgálata és annak recepciója az adventista közösségekben az egyik fő problémakörként szokott felmerülni, a felekezetközi párbeszédben és az adventisták és más keresztények közti viszonyban egyaránt. Másrészt érdemes szem előtt tartani könyvei elterjedtségét és hatását nem csak adventista körökben. Továbbá utalni kell arra, hogy szolgálatával közelebb hozta az adventistákat a keresztény tanítás főmedréhez, aminek következtében az Adventista Egyház - az ortodoxokkal, katolikusokkal és a meghatározó protestáns felekezetekkel együtt - az Apostoli hitvallás alapján áll (ellentétben például az 1870-es években szintén a korai adventizmus hatására alapított Jehova Tanúival). Végül az ő határozott közbenjárására az egyházszervezet hierarchikus és világszerte egységes felépítéséről döntöttek, minek következtében az adventista teológiában a klasszikus protestáns hitpillérek és a katolikus (azaz egyetemes) egyháztan sajátos, az eszkatológia felől megvilágított ötvözetét lehet felfedezni.

2010 nyarán az Oxford University Press tudományos kötetet tervez kiadni, mely 21 (több felekezethez tartozó, többnyire egyháztörténész és vallásszociológus) szerző munkáját tartalmaz Ellen G. White munkásságáról ökumenikus perspektívában. 2009 októberben White ifjúságának színhelyén, konferencia keretében dolgoztak az alakuló fejezeteken.[7]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarul

Egyéb

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1Korinthus 6,19-20
  2. 1Korinthus 10,31
  3. Christian Temperance and Bible Hygiene
  4. ^ a b c d e f E. G. White: Tanácsok az étrend és táplálkozás tekintetében
  5. http://szentiras.hu/UF/D%C3%A1n1 Dániel 1. rész
  6. E.G. White: A boldogság és egészség titkai
  7. http://www.spectrummagazine.org/blog/2009/10/04/scholars_publish_book_ellen_white