Apostoli hitvallás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Apostoli hitvallás (latinul: Symbolum apostolicum vagy Symbolum apostolorum) a keresztény egyházak egyik legfontosabb és legismertebb hitvallása. A nyugati kereszténységben ez a legelterjedtebb hitvallás, a katolikus és a protestáns egyházakban széles körben ismert. Az ortodox egyházak nem használják, bár mindegyikük elismeri hitvallásként. Háromosztatú hitvallás, tehát három hitágazatban vallja meg a Szentháromság három személyébe vetett hitet. Szerkezetében és szóhasználatában is hasonlít a Nikaia–konstantinápolyi hitvalláshoz, viszont jóval rövidebb annál; mind a két hitvallást közkeletűleg Hiszekegynek is nevezik.

A szöveg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Latin szöveg Magyar fordítás
Credo in Deum Patrem omnipotentem,
creatorem caeli et terrae;
Et in Iesum Christum,
Filium eius unicum,
Dominum nostrum,
qui conceptus est de Spiritu Sancto,
natus ex Maria Virgine,
passus sub Pontio Pilato,
crucifixus, mortuus et sepultus,
descendit ad inferos,
tertia die resurrexit a mortuis,
ascendit ad caelos,
sedet ad dexteram Dei Patris omnipotentis,
inde venturus est iudicare vivos et mortuos;
Credo in Spiritum Sanctum,
sanctam Ecclesiam catholicam,
Sanctorum communionem,
remissionem peccatorum,
carnis resurrectionem,
et vitam aeternam. Amen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában,
mennynek és földnek Teremtőjében.
És Jézus Krisztusban,
az Ő egyszülött Fiában,
a mi Urunkban,
aki fogantatott Szentlélektől,
született Szűz Máriától,
szenvedett Poncius Pilátus alatt;
megfeszítették, meghalt és eltemették.
Alászállt a poklokra,
harmadnapon feltámadt a halottak közül,
fölment a mennybe,
ott ül a mindenható Atya Isten jobbján,
onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben.
Hiszem az egyetemes/katolikus[1] anyaszentegyházat,
a szentek közösségét,
a bűnök bocsánatát,
a test feltámadását
és az örök életet. Ámen.

Keletkezésének története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy ősi keresztelési hitvallásból Kr. u. 125-135 körül alakult ki az ún. régi Római hitvallás. Ennek eredeti nyelve görög volt, és a későbbi Apostoli hitvallásnál néhány tagmondattal kevesebbet tartalmazott.

A hitvallás mai szövege a 6-8. században rögzült Nyugat-Európában. Rómában a 9-11. században vált kizárólagossá a többi szövegváltozattal szemben. Legkésőbb a 13. századra az egész nyugati kereszténység számára ez a szöveg a meghatározó. A hitvallás bibliai fordulatokból épül fel, tömören sorolja fel a keresztény hit legfontosabb tételeit. A leghosszabb, leghangsúlyosabb része a második hitágazat. Első ismert magyar fordítása a 16. század elejéről származik.

Egy IV. századi legenda szerint az Apostoli hitvallást a tizenkét apostol alkotta meg, mégpedig úgy, hogy mindegyikük egy-egy mondatot, tételt mondott, és ezek alkotják a ma is ismert szöveget. A legenda történetiségét már a 15. században elvetették.

Használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyugati kereszténységben gyakran használják a hitoktatás során, a keresztény hit lényegének rövid összefoglalásakor és az istentiszteleteken. A katolikus miséken ritkábban hangzik el, mint a Nikaia–konstantinápolyi hitvallás, legtöbbször keresztelési szertartáshoz kapcsolódóan. A protestáns egyházak istentiszteleteiken jóval gyakrabban használják. A keresztelési szertartás keretében elterjedt és ősi formája az Apostoli hitvallásnak, amikor a keresztelő pap vagy lelkész a családnak kérdés formájában („Hisztek-e…”) mondja el a hitvallást, amire a család így válaszol: „Hiszünk”.

Sok reformáció-kori vagy későbbi katekizmus tartalmazza az Apostoli hitvallás szövegét, és gyakran részletesebb magyarázatot is fűz hozzá, mint például Luther Márton Kis kátéja vagy a Heidelbergi káté.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Evangélikus istentisztelet. Liturgikus könyv. Luther Kiadó, Budapest, 2007. ISBN 978-963-9571-69-3
  • Konkordia könyv. Az evangélikus egyház hitvallási iratai. I. kötet. Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, 1957.
  • Magyar katolikus lexikon. 1. Kötet (A - Bor.) Szent István Társulat, Budapest, 1993. ISBN 963-360-718-3
  • Nagy Hozsanna! Teljes kottás ima- és énekeskönyv. Magyar Kórus, Budapest, 2002.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az ökumenikus magyar fordítás az „egyetemes” kifejezést javasolja, ezt használják a magyarországi protestáns egyházak, a katolikus egyház a „katolikus” szót használja.