Darnóc
Darnóc (Slatinski Drenovac) | |
![]() | |
A Szent György templom a második világháborús áldozatok emlékművével. | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Megye | Verőce-Drávamente |
Község | Csacsince |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 33514 |
Körzethívószám | (+385) 33 |
Népesség | |
Teljes népesség | 29 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 170 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Darnóc témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Darnóc (horvátul: Slatinski Drenovac) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Csacsincéhez tartozik.
Fekvése
Verőcétől légvonalban 40, közúton 60 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 13, közúton 15 km-re délnyugatra Szlavónia középső részén, a Papuk-hegység északi részén, a Sumečica és Grabovac-patakok összefolyásánál fekszik.
Története
Darnóc a megyei egyik legősibb települése, melyet 1292-ben említenek először. Szűz Máriának szentelt plébániáját már 1334-ben „Item ecclesia beate virginis de Dornouch” alakban említik a pápai tizedjegyzékben.[2] Darnóc vára, mely a településtől délre emelkedő hegy csúcsán állt valószínűleg a 13. században épült a tatárjárást követő nagy várépítkezések keretében IV. Béla király rendelkezése szerint. Engel Pál szerint 1298 és 1313 között a Monoszló nembeli Egyedé volt ,[3] majd 1403-ig az Aba nembeli Atyinai családé. 1418-tól a Garaiaké, 1484től 1517-ig pedig rokonaiké a Kishorváti-Hlapsicsoké volt. A vár alatti Darnóc mezővárosa 1421 és 1476 között többször is szerepel a korabeli forrásokban, egy ideig a vingárti Geréb család birtoka volt. János nevű plébánosát és Benedek nevű prebendáriusát 1501-ben említik „Johannes plebanus de Darnowcz. Benedictus prebendarius pauper de eadem Darnowcz” alakban.[2] Plébániáját 1507 és 1517 között említik.[2] A vaskai esperességhez tartozott. A várat és a települést 1542-ben foglalta el a török.[4] A török uralom idején a Pozsegai szandzsákhoz tartozott. Az elmenekült lakosság helyére a 16.-17. században Boszniából érkezett pravoszláv vlachokat telepítettek be, akik a környező földeket művelték meg.
A térség többi településével együtt 1684-ben szabadult fel a török uralom alól. 1698-ban négy pravoszláv család (Srđa Vukičević, Đuro Marinković, Radosav Prodanović és Krstivoj Bošnjak családja) élt a településen. Lakói a török határnál láttak el határőrző szolgálatot. A falu felszabadítás után előbb kamarai birtok volt, majd 1722-ben III. Károly király a környező falvakkal együtt gróf Cordua d' Alagon Gáspár császári tábornoknak adományozta. 1730-ban Pejácsevich Antal, Miklós és Márk vásárolták meg tőle, majd 1742-ben a raholcai uradalommal együtt a Mihalovics családnak adták el. Ezután a 19. század végéig a Mihalovicsoké volt. 1719-ben raholcai pravoszláv szerzetesek érkeztek a településre, ahol a régi templom romjain felépítették saját templomukat és kolostorukat. A 18. század közepén már 25 szerb porta állt a településen. A kolostor 1775-ben bécsi rendeletre megszűnt és parókiává alakították át. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Drenovacz” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Drenovacz” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Drenovacz” néven 69 házzal, 52 katolikus és 328 ortodox vallású lakossal találjuk.[6]
1857-ben 549, 1910-ben 608 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 76%-a szerb, 10%-a horvát, 9%-a magyar, 4%-a német anyanyelvű volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt.[3] Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 84%-a szerb, 8%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 50 lakosa volt.
Lakossága
Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
549 | 519 | 453 | 575 | 534 | 608 | 887 | 771 | 405 | 566 | 506 | 425 | 362 | 307 | 72 | 50 |
Nevezetességei
- Darnóc várának maradványai a falutól délre, egy nehezen megközelíthető hegy csúcsán levő szűk platón találhatók. A plató csak a déli oldalról volt megközelíthető, ahol egy erős védőfal őrizte. A platón egymás után három kerek torony állt, melyeket fal kötött össze. A három torony közül a legkisebb maradt meg a legjobb állapotban, míg a másik kettőnek csak csekély nyomai láthatók. A felvezető régi út nyomai, a vár nyugati oldala alatt és a szomszédos hegyoldalakban még jól kivehetők. A vár bejárata feltehetően délkeleten nyílhatott. A régebbi feljegyzések szerint építőanyaga nagyrészt tégla volt, melyek formája a római téglákra emlékeztetett. Az újabb kori terepbejárások építőanyagként jobbára köveket találtak.
- Szent György tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1719-ben épült a középkori templom helyén. A középkori templom egyhajós épület volt félköríves apszissal, 1334-ben már bizonyosan állt. A mai templom anyaga tégla és kő. Falait félköríves ablaknyílások tagolják, melyek közül néhányat később elfalaztak. A főhomlokzat aljában három félköríves bejárat nyílt, melyek közül a két oldalsót szint én elfalazták. Felette magasodik a piramis alakú toronysisakkal fedett harangtorony négyszögletes ablaknyílásokkal. Ikonosztázát 1758-ban az akkori Szlavónia egyik legjobb ikonfestője Vasilije Romanovič készítte. 1942-ben, amikor az usztasák felgyújtották a templomot az ikonosztáz is megsemmisült. 1991-ben a délszláv háború kezdetekor újabb sérülések érték az épületet. Felújítása 2000-ben kezdődött meg. A templom mögött katakomba található, ahova egykor a pravoszláv szerzetesek temetkeztek. 1998-ban a katakombában a második világháború alatt itt meggyilkolt 464 horvát katona és polgári személy maradványait tárták fel.[9]
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c Buturac, Josip: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine. Starine JAZU, 59/1984. (Hozzáférés: 2018. május 27.)(horvátul)
- ↑ a b ...
- ↑ Varga Szabolcs: Zrínyi Miklós. A szigetvári hős. In.: Rubicon. 2014/2. sz., 7. p., ISSN 0865-6347
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 154. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 64. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ [1]
Források
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Varak.hu: Slatinski Drenovac – Darnóc vára
- P-portal.net: Ukradeno zvono s pravoslavne crkve u Slatinskom Drenovcu (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
További információk
- A község turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)