Bukóc (Besztercebányai járás)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Csigabi (vitalap | szerkesztései) 2021. április 21., 14:11-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Bukóc (Pohronský Bukovec)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásBesztercebányai
Rangközség
PolgármesterIgor Šagát
Irányítószám976 62 (pošta Brusno)
Körzethívószám048
Forgalmi rendszámBB
Népesség
Teljes népesség116 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség7 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság530 m
Terület14,47 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 50′ 09″, k. h. 19° 22′ 38″Koordináták: é. sz. 48° 50′ 09″, k. h. 19° 22′ 38″
Bukóc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bukóc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Bukóc (szlovákul: Pohronský Bukovec) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Besztercebányai járásban.

Fekvése

Besztercebányától 25 km-re északkeletre található.

Története

1563-ban "Wuggawitz" alakban említik először. A 16 - 17. században a besztercebányai bányákhoz tartozott, területén vasat, rezet és ezüstöt bányásztak. A 17. századtól malom működött a községben. 1675-ben "Buggowetz" alakban tűnik fel. Lakói állattartással, erdei munkákkal foglalkoztak, illetve a környék vasüzemeiben dolgoztak. 1848-ig Rásztóhoz tartozott, azóta önálló község.

Vályi András szerint "BUKOVETZ. Tót falu Zólyom Vármegyében, földes Ura a’ Bányászi Királyi Kamara, 343lakosai katolikusok, fekszik Motuskóhoz közel, mellynek filiája, ’s határja is hozzá hasonlító." [2]

Fényes Elek szerint "Bukovecz, tót falu, Zólyom vmgyében, Urvölgyétől északra: 56 kath. lak., kik szénégetők. F. u. a kamara." [3]

A szlovák nemzeti felkelés idején partizánkiképző központ működött a községben. 1944. november 3-án a németek itt fogták el a Garamon való átkelés közben a felkelés két parancsnokát, Ján Goliant és Rudolf Viestet. 1945. február 21-én a falut kirabolták és felgyújtották. 1946 és 1948 között építették újjá. 1953-óta önálló község.

Népessége

1828-ban 7 házában 56 lakos élt.

2001-ben 102 lakosából 100 szlovák volt.

2011-ben 97 lakosából 95 szlovák volt.

Nevezetességei

  • A szlovák nemzeti felkelés emlékműve.

Források

További információk