Perhát
| Perhát (Priechod) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Besztercebányai |
| Turisztikai régió | Garammente |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1340 |
| Polgármester | Stanislav Chaban |
| Irányítószám | 976 11 |
| Körzethívószám | 048 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 893 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 80 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 463 m |
| Terület | 11,21 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Perhát
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 48° 46′ 45″, k. h. 19° 14′ 00″ | |
| Perhát weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Perhát (1886-ig Priechod, szlovákul Priechod) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Besztercebányai járásban. 2011-ben 893 lakosából 840 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Besztercebányától 8 km-re északkeletre fekszik.
Története [szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már 3000 évvel ezelőtt is éltek emberek. Perhátot 1340-ben a zólyomlipcsei uradalom határleírásában "Prochod" néven említik először. 1424-ben "Prehod", 1513-ben "Priehot", 1521-ben "Prechoda", 1545-ben "Prychod", 1560-ban "Priechod" alakban szerepel az írott forrásokban. Zólyomlipcse várának tartozéka volt. Lakói földművesek, pásztorok, erdei munkások voltak. A 16 és 19. század között közülük sokan a bányakamara üzemeiben dolgoztak, fafűrészeléssel, fuvarozással foglalkoztak. Fűrésztelepe 1505-ben kezdte meg működését. 1828-ban 72 házában 568 lakos élt.
Vályi András szerint "PRICHOD. Tót falu Zólyom Vármegyében, földes Ura a’ Liptsei Bányászi Kamara, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Podkonicznak szomszédságában, mellynek filiája, határjában van ugyan legelõje elég, földgyének fele termékeny, fele pedig hegyes, köves, sovány, és a’ záporok járják, fája van mind a’ kétféle, piatzozása távol van, második osztálybéli." [2]
Fényes Elek szerint "Priechod, tót falu, Zólyom vmegyében, egy szûk völgyben, közel Tót-Lipcséhez, s ut. p. Beszterczéhez 1 1/2 órányira, 528 kath., 3 evang. lakossal, kik közt telkes gazda 37, házas zsellér 16, lakó 4. Urbéri telek 10 2/4. Erdõ 2528 hold. A helység határát Lipcse és Priechod patakok nedvesitik. A falutól északra esõ, magánosan emelkedõ Hradek nevû hegyen monda után hajdan vár volt, és zsiványok tanyája. Látszik még egy kõbe metszett tekehely, s több metszett kövek. Birja a kamara, mellynek itt nagyszerû fûrészmalma van." [3]
1910-ben 803, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig területe Zólyom vármegye Besztercebányai járásához tartozott. A második világháború alatt lakói támogatták a partizáncsoportokat. 1945. február 16-án súlyos harcok folytak itt a németek és a partizánok között. A németek a falut kirabolták és felégették. 1945 után újjáépítették.
2001-ben 910 lakosából 900 szlovák volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Római katolikus templomát 1833-ban építették.
- A szlovák nemzeti felkelés emléktáblája.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
|||||||||||
