Bimbós kel
| Bimbós kel | |
|---|---|
 |
|
| Származás | |
| Brüsszel | |
| Osztályozás | |
| Nemzetség: | Brassica |
| Faj: | B. oleracea |
| Rassz: | B. o. convar. oleracea |
| Változat: | B. o. convar. oleracea var. gemmifera |
| Wikimedia Commons | |
 A Wikimedia Commons tartalmaz |
|
A bimbós kel vagy kelbimbó (Brassica oleracea convar. oleracea var. gemmifera) a vadkáposzta (Brassica oleracea) egy termesztett változata. A 19. században Belgiumban nemesítették ki, emiatt angolul például „brüsszeli káposztának” (brussel sprouts) is nevezik.[1]
A káposztafélék családjába tartozó kétéves növény, közvetlen rokona a fejes káposztának. Első évben hozza a főszáron a fogyasztásra alkalmas hajtásokat (bimbókat), második évben a becőtermést.[2]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Tulajdonságai
Fontos házikerti díszzöldség: nemcsak a magas, oszlopszerű szárán növő kis káposztafejek, a kelbimbók érdekesek, de ősszel különböző színt öltő levelei, másodéves, sárga virágú tövei és becőtermései is mutatósak. Főgyökere erőteljes, dús oldalgyökerekkel mélyre (80–100 cm-re) hatol, ezért szárazságtűrő. Szára közepesen fásul, olykor 130 cm magas, tengelyszerű. Hosszú nyélen lelógó, tojás alakú, szürkészöld levelei köntösként védik a a tenyészidő végére hónaljukban képződő, kicsiny, tömör fejes káposztaszerű bimbókat. Virágzati szára a második évben elérheti a 150 cm-t. Nektártartalmú vegyes beporzású virágai májusban nyílnak.
[szerkesztés] Termesztése
Nem igényes növény, azonban leginkább a középkötött, kissé meszes talajokban termeszthető. Több kálit és kevesebb nitrogént igényel. Fény- és vízigényes, bár a káposztafélék közül leginkább szárazságtűrő.[1] Magyarországon leginkább házikertekben ültetik. Az 5-6 hetes palántákat június elején kell kiültetni.[2] Tápanyagigényes. A kisebb fagyokat jól bírja. A bimbós kel másodterménynek számít, mert viszonylag későn kerül a veteményeskertbe.[1] Jó előnövényei a hüvelyesek és a jól trágyázott kapáskultúrák. Utána paprikát és más zöldségféléket vethetünk.
[szerkesztés] Fontosabb kártevői és betegségei
Nyáron a palántákat gyakran támadják meg a földibolhák. Később a káposzta- bagolypille hernyója rágja a lombot, a levéltetvek telepednek meg rajta, és késő ősszel a meztelen csigák lepik el.[1]
[szerkesztés] Védekezés
[szerkesztés] Felhasználása
Tartalmaz A-, B1-, B2- és C-vitamint (90 mg/100 g), karotint, 5,4% szénhidrátot, 4,3-5,3% fehérjét, 13-16% szárazanyagot (ennél több csak a leveles kelé), 1,3% rostot, ásványi sókat (Ca, P, Fe), íz- és zamatanyagokat tartalmaz. 193–203 J az energiaértéke.
Bimbói sokféleképp elkészíthetők. C-vitamin tartalmát mélyhűtve és főzve is jórészt (50 mg/100 g) megőrzi. Az első fagyos napok után szedett kelbimbó édesebb, és káposztaíze sem annyira erős.
Óriási levél- és szártömege miatt kitűnő takarmány.
[szerkesztés] Források, jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
 |
Ez a növényekről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
