Bimbós kel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bimbós kel
Rosenkohl 3012.jpg
Származás
Brüsszel
Osztályozás
Nemzetség: Brassica
Faj: B. oleracea
Rassz: B. o. convar. oleracea
Változat: B. o. convar. oleracea var. gemmifera
Fajta: számos
Bimbós kel, nyers
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 40 kcal   180 kJ
Szénhidrátok     8,95 g
- Cukrok  2,2 g
- Rost  3,8 g  
Zsír 0,3 g
Fehérje 3,38 g
A-vitamin ekviv.  38 μg  4%
- β-karotin  450 μg  4%
Tiamin (B1-vitamin)  0,139 mg   11%
Riboflavin (B2-vitamin)  0,09 mg   6%
Niacin (B3-vitamin)  0,745 mg   5%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0,309 mg  6%
B6-vitamin  0,219 mg 17%
Folsav (B9-vitamin)  61 μg  15%
C-vitamin  85 mg 142%
E-vitamin  0,88 mg 6%
K-vitamin  177 μg 169%
Kalcium  42 mg 4%
Vas  1,4 mg 11%
Magnézium  23 mg 6% 
Foszfor  69 mg 10%
Kálium  389 mg   8%
Nátrium  25 mg 2%
Cink  0,42 mg 4%
Közvetlen hivatkozás az USDA adatbázisra
A százalékos értékek az amerikai felnőtt
javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak.
Forrás: USDA tápanyag adatbázis

A bimbós kel vagy kelbimbó (Brassica oleracea convar. oleracea var. gemmifera) a vadkáposzta (Brassica oleracea) egy termesztett változata. A 19. században Belgiumban nemesítették ki, emiatt angolul például „brüsszeli káposztának” (brussel sprouts) is nevezik.[1]

A káposztafélék családjába tartozó kétéves növény, közvetlen rokona a fejes káposztának. Első évben hozza a főszáron a fogyasztásra alkalmas hajtásokat (bimbókat), második évben a becőtermést.[2]

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontos házikerti díszzöldség: nemcsak a magas, oszlopszerű szárán növő kis káposztafejek, a kelbimbók érdekesek, de ősszel különböző színt öltő levelei, másodéves, sárga virágú tövei és becőtermései is mutatósak. Főgyökere erőteljes, dús oldalgyökerekkel mélyre (80–100 cm-re) hatol, ezért szárazságtűrő. Szára közepesen fásul, olykor 130 cm magas, tengelyszerű. Hosszú nyélen lelógó, tojás alakú, szürkészöld levelei köntösként védik a a tenyészidő végére hónaljukban képződő, kicsiny, tömör fejes káposztaszerű bimbókat. Virágzati szára elérheti a 150 cm-t. Nektártartalmú vegyes beporzású virágai májusban nyílnak.

Termesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem igényes növény, azonban leginkább a középkötött, kissé meszes talajokban termeszthető. Több káliumot és kevesebb nitrogént igényel. Fény- és vízigényes, bár a káposztafélék közül a leginkább szárazságtűrő.[1] Magyarországon leginkább házikertekben ültetik. Az 5-6 hetes palántákat június elején kell kiültetni.[2] Tápanyagigényes. A kisebb fagyokat jól bírja. A bimbós kel másodterménynek számít, mert viszonylag későn kerül a veteményeskertbe.[1] Jó előnövényei a hüvelyesek és a jól trágyázott kapáskultúrák. Utána paprikát és más zöldségféléket vethetünk.

Fajták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontosabb kártevői és betegségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyáron a palántákat gyakran támadják meg a földibolhák (Phyllotreta sp.). Később a káposzta-bagolypille (Barathra (syn. Mamestra) brassicae) hernyója rágja a lombot, a levéltetvek (Brevicoryne brassicae) telepednek meg rajta, és késő ősszel a meztelen csigák lepik el.[1]

Védekezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalmaz A-, B1-, B2- és C-vitamint (90 mg/100 g), karotint, 5,4% szénhidrátot, 4,3-5,3% fehérjét, 13-16% szárazanyagot (ennél több csak a leveles kelé), 1,3% rostot, ásványi sókat (Ca, P, Fe), íz- és zamatanyagokat. 193–203 J az energiaértéke.

Bimbói sokféleképp elkészíthetők. C-vitamin tartalmát mélyhűtve és főzve is jórészt (50 mg/100 g) megőrzi. Az első fagyos napok után szedett kelbimbó édesebb, és káposztaíze sem annyira erős.

Óriási levél- és szártömege miatt kitűnő takarmány.

Források, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Bálint gazda. (Hozzáférés: 2009. november 17.)
  2. ^ a b kapitányvetomag.hu. (Hozzáférés: 2009. november 17.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]