Bargello

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bargello
Bargello 1.JPG
Hely Firenze
Építési adatok
Építés éve 1255
Elhelyezkedése
Bargello  (Firenze)
Bargello
Bargello
Pozíció Firenze térképén
é. sz. 43° 46′ 13″, k. h. 11° 15′ 30″Koordináták: é. sz. 43° 46′ 13″, k. h. 11° 15′ 30″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bargello témájú médiaállományokat.

A Bargello, más néven Palazzo del Podestà, egyike Firenze palotáinak. A duecento idején kezdték el építeni, 1255-ben. Eredetileg a Capitano del Popolo (A nép kapitánya), azaz a népi milícia, polgárőrség vezetőjének a lakhelye volt, de igen korán, 1271-ben a Podestà palotájává vált. A Podestà a városállam főbírája volt, aki a város törvényei szerint nem lehetett helyi lakos, így akarván elkerülni a részrehajlását. Személyét fél-egy évre választották. 1574-től a mai rendőrfőkapitánynak megfelelő Capitano di Giustizia székhelye lett, és ekkortól hívják a palotát Bargellonak. Az épület ma a Museo Nazionalénak (Nemzeti Múzeum) ad otthont.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A palota legrégibb része a via del Proconsolo utca felé eső szárnya a toronnyal. Ezeket a részeket Sisto és Ristoro szerzetesek tervezték, akik a Santa Maria Novella építészei is voltak. Az építkezést 1255-ben kezdték el. A Bargello hátsó szárnyát 1332 és 1345 között építették hozzá Neri di Fioravante és Benci di Cione tervei szerint. Ekkor építették meg az árkádos udvart és a tanácstermet. A 16-18. században a Bargellót börtönként használták, 1786-ig hajtottak végre benne halálos ítéleteket[1]. 1857 és 1865 között restaurálták az épületet, és azóta ad helyet a Nemzeti Múzeumnak, mely ebben a minőségében az első volt Olaszországban.[1]

A múzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bargello múzeumában a közép- és reneszánszkori Itália szobrászati és iparművészeti gyűjteménye látható.

A földszinten található a Michelangelo-terem és a 16. századi firenzei szobrászat terme. Ezekben Michelangelo Bacchusa (1497), Brutusa (1540 körül) egy kis Dávid (1530 körül) valamint Sansovino, Cellini, Giambologna, Bernini, Ammannati és mások alkotásai láthatóak.

Az első emeleten elefántcsont-faragások, a kápolna intarziaberakásos szentélypulpitusa kapott helyett, valamint itt található a Donatello-terem, benne a Keresztelő Szent János és az 1450-ben[1] készült Dávid című szobrokkal, de itt vannak kiállítva Brunelleschinek és Ghibertinek a Szent János-keresztelőkápolna számára 1401-ben készített pályaművei is, Verrocchio Dávidja valamint Luca della Robbia és Desiderio da Settignano művei mellett.

A 2. emeleten látható Cellini több alkotása és a della Robbiák műhelyéből származó terrakották. Itt van a Verrocchio-terem, ahol a névadó művein kívül Antonio Rosellino, Mino da Fiesole, Benedetto da Maiano és Antonio Pollaiuolo alkotásai láthatóak.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Firenze palotáinak listája

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Zsebútitárs 11. oldal

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Panoráma: Wellner István. Firenze. Panoráma útikalauz. Budapest: Panoráma. ISBN 963 243 041 7 (1975) 
  • Aranykönyv: Aranykönyv: Firenze, a város és remekművei. Budapest: Bonechi kiadó. ISBN 88 7009 956 3 (1996) 
  • Polyglott: Firenze. Polyglott útikalauz. Budapest: Pegazus Rt.. ISBN 963 7598 08 1 (1992) 
  • Zsebútitárs: Firenze – térképes útikalauz. Budapest: Panemex Kft.. ISBN 978 963 9825 41 3 (2009)