Arthur Rubinstein

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Hungarikusz Firkász (vitalap | szerkesztései) 2020. október 22., 02:46-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Élete: Helyesírás. Mi az, hogy 1976-ban után?)
Arthur Rubinstein
Arthur Rubinstein az amszterdami Concertgebouw-ban (1962)
Arthur Rubinstein
az amszterdami Concertgebouw-ban (1962)
Született1887. január 28.[1][2][3][4][5]
Łódź[6][7][8][9]
Elhunyt1982. december 20. (95 évesen)[1][2][3][4][5]
Genf[10][8][9]
Állampolgársága
HázastársaNela Rubinstein
ÉlettársaAnnabelle Whitestone
Gyermekei
  • John Rubinstein
  • Eva Rubinstein
  • Paul Rubinstein
Foglalkozása
  • zongoraművész
  • előadóművész
Kitüntetései
  • a Brit Birodalom Rendjének lovagparancsnoka
  • Elnöki Szabadság-érdemrend
  • a francia Becsületrend főtisztje
  • Grand Officer of the Military Order of Saint James of the Sword[12]
  • Officer of the Order of Leopold
  • Grammy-díj
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja
  • Officer of the Military Order of Saint James of the Sword[12]
  • csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán
  • Commander of the Order of Polonia Restituta
  • Lengyelország Újjászületése érdemrend tisztje
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (1961)
  • Grand Cross of the Civil Order of Alfonso X the Wise (1963)[13]
  • Léonie Sonnings musikpris (1971)
  • Kennedy Center Honors (1978)
  • Grammy Lifetime Achievement Award (1994)
SírhelyeArthur Rubinstein lookout

A Wikimédia Commons tartalmaz Arthur Rubinstein témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Rubinstein 1906-ban

Arthur Rubinstein (születési neve Artur Rubinstein) (Łódź, 1887. január 28.Genf, 1982. december 20.) lengyelországi zsidó származású amerikai zongoraművész.

Frédéric Chopin műveinek legjelentősebb 20. századi előadója.

Élete

Hároméves korában (1890) kezdett el zongorázni. Nyolcévesen felvették a varsói konzervatóriumba, ahol Ignacy Jan Paderewski növendéke volt. 1897-ben meghallgatta őt Joachim József, aki a későbbiekben felügyelte zenei pályafutását. 1900-tól Berlinben tanult, majd 1903-ban már a Berlini Filharmonikus Zenekarral lépett fel. Egy évvel később Párizsba utazott, ahol megismerkedett Maurice Ravellel és Paul Dukas-val. A fiatal virtuóz 1906-ban mutatkozott be Amerikában.

Az első világháború idején a nyolc nyelven beszélő Rubinstein Londonban szolgált tolmácsként, itt 1912-es bemutatkozásakor Pablo Casals volt a partnere. A következő években Spanyolországban valamint Dél-Amerikában turnézott.

1932-ben megnősült, egy híres lengyel karmester nála húsz évvel fiatalabb lányát vette el. Első gyermekének megszületése után vidékre költözött és napi 12-16 órát gyakorolt.

1937-ben a New York-i Carnegie Hallban lépett fel, és zseniként ünnepelték. Rubinstein a fasizmus fenyegetése miatt nem tért haza, hanem Los Angelesben telepedett le családjával. 1946-ban megkapta az amerikai állampolgárságot, a második világháború után hosszú ideig megtagadta a fellépést Németországban, előadásaival pedig Izraelt támogatta.

1976-ban vonult vissza, de akkor is csak a koncertezéstől, teljesen megvakulva is világszerte oktatott, előadásokat tartott. Önéletrajzát 1970-ben fejezte be, 1976-ban egy fiatalabb nő kedvéért elhagyta feleségét.

Három gyermeke közül Eva (1933–) fotóművész, Paul (1935–) író, John (1946–) színész, rendező, zeneszerző lett.

95 éves korában, 1982. december 20-án hunyt el Genfben, hamvait egy róla elnevezett Jeruzsálemhez közeli erdőben temették el.

Zenei jellemzése

Rubinstein kiváló partner volt a kamarazenében is, a legnagyobb hegedűsökkel, vonósnégyesekkel játszott együtt. Romantikus zongoristaként lett ismert, saját bevallása szerint is szívből játszott, az érzelmeket akarta kifejezni. Lemezre vették vele Frédéric Chopin teljes életművét, a kiadás ma is alapműnek számít. Ő népszerűsítette elsőként a spanyol és dél-amerikai, továbbá a maguk korában „modernnek" tartott, mára klasszikussá szelídült francia komponisták (Debussy, Dukas, Ravel) szerzeményeit. Rendkívüli emlékezetéről csodákat meséltek: szinte egész repertoárját fejből tudta. Emlékiratai szerint egyszer Franck Szimfonikus variációk című művét a koncertre tartva, vonaton tanulta meg, zongorán csak a fellépésen játszotta először.

Emlékezete

  • Izraelben 1974 óta rendezik meg a nevét viselő zongoraversenyt.
  • Szülővárosában hangversenytermet neveztek el róla.

Díjai, jelölései

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Рубинштейн Артур, 2015. szeptember 28.
  8. a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  9. a b psb.18596.12
  10. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  11. LIBRIS, 2012. október 2. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  12. a b Ordens Honoríficas Portuguesas
  13. BOE-A-1963-8871

Források