Arthur Rubinstein

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arthur Rubinstein
Arthur Rubinstein.jpg
Arthur Rubinstein
Életrajzi adatok
Születési név Arthur Rubinstein
Született Łódź
1887. január 28.
Elhunyt Genf
1982. december 20. (95 évesen)
Pályafutás
Hangszer zongora

Arthur Rubinstein (Łódź, 1887. január 28.Genf, 1982. december 20.) lengyel zongoraművész.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arthur Rubinstein 1887. január 28-án született Lódzban.

3 éves korában (1890) kezdett el zongorázni. 1897-ben meghallgatta őt Joachim József (hegedűművész), aki a későbbiekben felügyelte zenei pályafutását. 1900-tól Berlinben tanult, majd 1903-ban már a Berlini Filharmonikus Zenekarral lépett fel. Egy évvel később Párizsba utazott, ahol megismerkedett Ravellel, Dukas-val. A fiatal virtuóz 1906-ban mutatkozott be Amerikában.

Az első világháború idején Londonban volt, itt 1912-es bemutatkozásakor Pablo Casals kísérte. A következő években Spanyolországban valamint Dél-Amerikában turnézott.

1932-ben megnősült, egy híres lengyel karmester nála húsz évvel fiatalabb lányát vette el. Első gyermekének megszületése után vidékre költözött és napi 12-16 órát gyakorolt.

1937-ben a New York-i Carnegie Hallban lépett fel, s már zseniként ünnepelték. Rubinstein a fasizmus fenyegetése miatt nem tért haza, hanem Los Angelesben telepedett le családjával. Rubinstein 1946-ban megkapta az amerikai állampolgárságot, a második világháború után hosszú ideig megtagadta a fellépést Németországban, előadásaival pedig Izraelt támogatta.

Az 1980-as évek után vonult vissza, de akkor is csak a koncertezéstől, teljesen megvakulva is világszerte oktatott, előadásokat tartott. Önéletrajzát 1970-ben fejezte be, 1976-ban egy fiatalabb nő kedvéért elhagyta feleségét.

95 éves korában, 1982. december 20-án hunyt el Genfben, hamvait egy róla elnevezett Jeruzsálemhez közeli erdőben temették el.

Zenei jellemzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rubinstein kiváló partner volt a kamarazenében is, a legnagyobb hegedűsökkel, vonósnégyesekkel játszott együtt. Romantikus zongoristaként lett ismert, saját bevallása szerint is szívből játszott, az érzelmeket akarta kifejezni. Lemezre vették vele Frédéric Chopin teljes életművét, a kiadás ma is alapműnek számít. Ő népszerűsítette elsőként a spanyol és dél-amerikai, továbbá a maguk korában „modernnek" tartott, mára klasszikussá szelídült francia komponisták (Debussy, Degas) szerzeményeit. Rendkívüli emlékezetéről csodákat meséltek: amellett, hogy 8 nyelven beszélt folyékonyan, szinte egész repertoárját fejből tudta. Emlékiratai szerint egyszer Franck Szimfonikus variációk című művét a koncertre tartva, vonaton tanulta meg, zongorán csak a fellépésen játszotta először.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Izraelben 1974 óta rendezik meg a nevét viselő zongoraversenyt.

Díjai, jelölései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]