Aranytollú pingvin

Aranytollú pingvin
	A sziklaperemén
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Pingvinalakúak (Sphenisciformes);
Család:	Pingvinfélék (Spheniscidae);
Alcsalád:	Spheniscinae;
Nem:	Eudyptes; Vieillot, 1816
Faj:	E. chrysocome;
Tudományos név
	Eudyptes chrysocome; (Forster, 1781)
Szinonimák
	Aptenodytes chrysocome J.R.Forster, 1781; Aptenodytes crestata J.F. Miller, 1784; Eudyptes crestatus (J.F. Miller, 1784);
Elterjedés
	A „három alfaj” elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Aranytollú pingvin témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Aranytollú pingvin témájú médiaállományokat és Aranytollú pingvin témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2019. október 21.) ezen a változaton alapul.

Az aranytollú pingvin vagy sziklaugró pingvin (Eudyptes chrysocome) a madarak (Aves) osztályának pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, ezen belül a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába és a Spheniscinae alcsaládjába tartozó faj.^[1]

Előfordulása

Az Antarktiszon, Chilében, Argentínában, a Falkland-szigeteken, Dél-Afrikában, Új-Zélandon és a környező szigeteken költenek.

Alfajai és rokonsága

Az aranytollú pingvin alfajszámának a pontos meghatározása igen bonyolult. Korábban és még egyesek szerint három alfaj létezik, az E. moseleyi-t is annak tekintik; míg mások szerint a korábbi három alfaj 3 különböző fajt képez.^[2]

Eudyptes chrysocome chrysocome – Argentína és Chile déli részének környékén található szigeteken valamint a Falkland-szigeteken költ
Eudyptes chrysocome filholi Hutton, 1878^[3]^[4] – a francia déli területek részét képező Kerguelen-szigetek és a Crozet-szigetek, valamint a Macquarie-sziget és az Auckland-szigetek területén költ. Habár genetikailag különböző, még mindig az aranytollú pingvin alfajának tekintik.

Az Eudyptes moseleyit korábban az aranytollú pingvin alfajának vélték, Eudyptes chrysocome moseleyi név alatt – a madár az Atlanti-óceán déli részén levő Tristan da Cunha és a Gough-szigetek területén költ.^[5]

Az E. moseleyi és a másik két pingvin között egy melegebb áramlat folyik, melyet a madarak általában elkerülnek. Az aranytollú pingvin közeli rokonságban áll a bóbitás pingvinnel (Eudyptes chrysolophus) és a Royal-pingvinnel (Eudyptes schlegeli); az utóbbi rendszertani besorolása sem egyértelmű, hiszen vannak ornitológusok, akik a bóbitás pingvin színváltozatának tekintik.

1987-1988 között az Australian National Antarctic Research Expedition a Heard- és Marion-szigeten 3 darab aranytollú-bóbitás pingvin hibridet fedeztek fel.^[6]

Megjelenése

Magassága 52 centiméter, testtömege 3 kilogramm. Feje, háta és szárnyai fekete színűek, hasa fehér. Nagyon hasonlít legközelebbi rokonára, a bóbitás pingvinre.

Életmódja

Csontos halallal, krillel, planktonokkal, tintahallal táplálkoznak, élelmüket a tengerből szerzik. A többi pingvinhez képest jól mozog a szárazföldön is, szikláról sziklára ugrálva olyan magasra megy, ahol már nem érik el tengeri ellenségei. A madár 15–20 évig él.

Szaporodása

Az ivarérettséget legkorábban 6 éves korban éri el. A költési időszak július és november között van. Sziklás helyeken fészkelnek. A fészekalj 2 kékesfehér tojásból áll, de általában csak az egyik fióka marad életben. A tojásokon 35 napig, mindkét szülő felváltva kotlik.

Védettsége

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája veszélyeztetett fajként tartja nyilván. Jelenleg még több millió példány él belőlük, de a halászat és a globális felmelegedés miatt számuk drasztikusan csökken.

2002-ben 298 000 költőpár aranytollú pingvin élt a Falkland-szigeteken, mely 2007-ben 210 000-re csökkent, ami 30%-os fogyás. 1932-ben még más félmillió pingvinpárt számoltak össze, ehhez képest már 85%-kal vannak kevesebben.

Képek

Udvarlás
a tojása
Kitömött aranytollú pingvin a londoni Természettudományi Múzeumban

Jegyzetek

↑ BirdLife International: 'Eudyptes chrysocome'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
↑ Eudyptes chrysocome, IUCN
↑ Jonathan Banks, Amy Van Buren, Yves Cherel & James B. Whitfield (2006). „Genetic evidence for three species of Rockhopper Penguins, Eudyptes chrysocome”. Polar Biology 30 (1), 61–67. o. DOI:10.1007/s00300-006-0160-3.
↑ Marc de Dinechin, Richard Ottvall, Petra Quillfeldt & Pierre Jouventin (2009). „Speciation chronology of rockhopper penguins inferred from molecular, geological and palaeoceanographic data”. Journal of Biogeography 36 (4), 693–702. o. DOI:10.1111/j.1365-2699.2008.02014.x.
↑ BirdLife International: 'Eudyptes moseleyi'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
↑ Woehler (1990). „Hybrid Rockhopper-Macaroni Penguins, interbreeding and mixed-species pairs at Heard and Marion Islands”. Emu (journal) 90 (3), 198–210. o. DOI:10.1071/MU9900198.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Southern rockhopper penguin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Képek az interneten a fajról
Videó a fajról
Képek és videók az aranytollú pingvinről
Johann Reinhold Forster Commentationes Societatis Regiae Scientiarum Gottingensis 3(1780) p. 133,135
J.F. Miller Icon.Anim. (1784) plate 49
ARKive - images and movies of the rockhopper penguin, Eudyptes chrysocome
70South: Info on rockhopper penguins
Rockhopper penguins from the International Penguin Conservation website

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] BirdLife International: 'Eudyptes chrysocome'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)

[2] Eudyptes chrysocome, IUCN

[3] Jonathan Banks, Amy Van Buren, Yves Cherel & James B. Whitfield (2006). „Genetic evidence for three species of Rockhopper Penguins, Eudyptes chrysocome”. Polar Biology 30 (1), 61–67. o. DOI:10.1007/s00300-006-0160-3.

[4] Marc de Dinechin, Richard Ottvall, Petra Quillfeldt & Pierre Jouventin (2009). „Speciation chronology of rockhopper penguins inferred from molecular, geological and palaeoceanographic data”. Journal of Biogeography 36 (4), 693–702. o. DOI:10.1111/j.1365-2699.2008.02014.x.

[5] BirdLife International: 'Eudyptes moseleyi'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)

[6] Woehler (1990). „Hybrid Rockhopper-Macaroni Penguins, interbreeding and mixed-species pairs at Heard and Marion Islands”. Emu (journal) 90 (3), 198–210. o. DOI:10.1071/MU9900198.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]