A dunai hajós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A dunai hajós
Barabas, Miklos - Quay of the Danube with Greek Church in 1843.jpg
Barabás Miklós: Az Al-Dunasor a görög templommal, 1843-ban
Szerző Jules Verne
Jules Verne 05.jpg
Eredeti cím Le Pilote du Danube
Ország  Franciaország
Nyelv francia
Téma francia irodalom
Műfaj kalandregény
Kiadás
Kiadás dátuma 1908
Magyar kiadó Móra Ferenc Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma 1956, 1975, 1982
Fordító Bartócz Ilona
Illusztrátor Szunyoghy András
Média típusa könyv
Oldalak száma 359 (1955), 280 (1975), 264 (1982)
ISBN 963113024X (1982)
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben

A dunai hajós Jules Verne 1908-ban posztumusz megjelent regénye.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sigmaringeni versenyen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Borus Demeter a Dunai Liga horgászegyesület sigmaringeni versenyén mindkét versenyszámot megnyeri, és a közönség ünneplése közepette bejelenti, hogy végig kíván hajózni a Dunán a Fekete-erdőtől a Fekete-tengeri torkolatig, és közben csak az általa fogott halakból fog élni. Az indulás napját 1876. augusztus 10-ére tűzte ki.

Mindeközben a Duna mentén elszaporodtak a rablótámadások, és a jelek egy jól szervezett bandára utaltak.

A Duna forrásainál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vállalkozás híre gyorsan elterjedt a Duna mentén, célját és Borus Demeter igazi indítékát azonban nem ismerte senki. A Dunai Liga tagjainak egyik beszélgetésén három ötlet is felmerült. Az egyik szerint - amit augusztus 10-én reggel meg is cáfolt a horgászbajnok -, soha nem is akart útra kelni, csak a hiszékeny Liga-tagokat akarta felültetni. A másik szerint a rablóbanda egyik tagja lehet, aki a hírnevet saját védelmére használná fel. Mivel csupán két héttel a verseny előtt csatlakozott a Ligához, senki sem ismerte igazán Borust, de az elnök érve, miszerint jó horgász csak becsületes emberből válhat, mindenkit meggyőzött ennek képtelenségéről. A harmadik ötlet az volt, hogy esetleg az újonnan kinevezett, a dunai rablóbanda felderítését összehangoló detektív, Dragos Károly álcázza így nyomozását. Ezen beszélgetés végén lépett színre egy bizonyos Jäger, aki kipuhatolta, mik a Liga-tagság feltételei, és ebből kiderült az olvasó számára, hogy Borus személyazonosságát valószínűleg senki sem ellenőrizte.

Borus Demeter utasa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borus a Berge és a Brigach patakok összefolyásánál indul útnak, és amikor nem látják, abbahagyja a horgászást, és erőteljes húzásokkal evez, hogy minél gyorsabban haladjon. Látszik, hogy sietős a dolga, de azt nem tudjuk, miért. A harmadik nap estéjén már megérkezik Ulmba, ahol senki sem számított rá, kivéve egy embert: az állítólagos Jäger a nyomába ered, és miután Borus visszatér ladikjához, meggyőzi, hogy magával vigye hosszú útjára. Ezért hajlandó ezer forintot fizetni, de nem ez győzi meg a horgászt, hanem egy kellemetlen epizód egy csendőrrel. A csendőr ugyanis igazoltatni akarta, és mivel Borusnak nincsenek személyazonosító iratai, csak Jäger közbelépése mentette ki a kihallgatással és késedelemmel együtt járó eljárástól. Mint az újdonsült útitárs elmondta, Borus ennél csak még szigorúbb ellenőrzésre számíthat a Duna alsóbb szakaszain, és a horgász belátja, hogy egy tekintélyes utas simábbá teheti az útját.

Serge Ladko[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megismerjük a balkáni helyzetet 1876 nyarán, amikor is a Török Birodalomban lázadások robbannak ki Boszniában, Montenegróban, majd Bulgáriában is. Megismerjük Serge Ladkót is, a ruszcsuki bolgár hazafias szervezkedés élén álló révkalauzt, aki a lázadás kirobbanásakor (amit ő elsietettnek tartott) külföldön ragadt. Ladko köztiszteletben álló, erős, segítőkész, becsületes ember, aki úgy ismeri a Dunát, mint a tenyerét. Egy hobbija van, az is a vízhez köti: kiváló horgász hírében áll. Épp fegyvert akart csempészni honfitársainak, de a bevonuló törökök megakadályozták hazatértét. Fiatal nejétől egy idő után elmaradtak a levelek, és Ladko kezdett kétségbe esni, mi történhetett vele. Egyrészt a törökök jelentettek veszélyt egy lázadó feleségére, másrészt Ruszcsukról távozóban Sergére rálőttek, és neki úgy tetszett, régóta eltűnt régi ellensége lőtt rá. Ha pedig a hírhedt Ivan Striga visszatért Ruszcsukba, ki tudja, mire nem képes, hogy megbosszulja egykori kudarcát, amikor is Ladko későbbi neje kikosarazta. Ezért Ladko ravasz tervet eszel ki, hogy kijátssza mind a törökök, mind az esetleg lesben álló Striga figyelmét.

Dragos Károly[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dragos Károly, a dunai rablókat üldöző nemzetközi nyomozás vezetője nőtlen, középkorú férfi, akit inkább szellemi mint testi képességei emeltek e magas tisztségbe. Épp a nyomozás beindításán fáradozott a Duna német szakaszán, amikor Jäger néven a Dunai Liga beszélgetésébe csöppenve meghallotta a feltételezést, hogy Borus neve mögött ő is rejtőzhetne. Ezt nagyon jó ötletnek találta, és mivel nehéznek tűnt volna meggyőzni Borus Demetert, hogy cseréljen vele, inkább utasnak vetette fel magát a horgász csónakjába.

Ajánlata színleg üzleti jellegű, ezer forintot ajánl Borusnak az út során fogott halak ellenértékekén átalánynak, és örömmel veszi észre, hogy ez és a csendőr megjelenése a kezére játszik.

A kék szempár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az út során folyamatosan érintkezik Friedrich Uhlmannal, egy rendőrtiszttel, és így a folyóról próbálja irányítani a keresést. Először Regensburgban találkoznak, ahol Dragos beül egy étterembe, és felfigyel a szomszéd asztalnál folyó beszélgetésre, amelynek témája épp Borus Demeter vállalkozása. A feltételezést, hogy Borus lenne a banditák vezére, teljesen valószínűtlennek tartja. Először akkor kezd el komolyan töprengeni a horgász valódi kilétén, amikor Borus folyóba eső sötét szemüvege mögül elővillan élénken villogó kék szeme, majd azt próbálja elhitetni vele a horgászbajnok, hogy rosszul lát.

A fejezet végére Bécsbe érnek.

A vadászok és a vad[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bécsben két járókelő felismeri Dragost, és mivel Borus épp a kabinban sürgölődött, azt hitték, Dragos rejtőzik a Borus név mögött. Ebben megerősítette őket, hogy Dragos rövid bécsi kirándulása után, amelyen követték, visszatért a ladikhoz.

Dragos egy étterem teraszán ülve tárgyalt Uhlmannal, mikor feltűnt az utca forgatagában Borus, aki pedig azt mondta, egész nap a csónaknál marad. A gyanús helyzetet még tovább rontotta, hogy Borus egy kétes hírű zsidó üzletébe ment, majd este ismét csak azt állította az ál-Jägernek, hogy egész nap nem ment sehova.

A rendőrfőnök utasítja embereit, hogy innentől a Duna mindkét partján őrködjenek, amerre Borus csónakja elhalad, mert az az érzése, hogy ott fog történni valami, ahol ő van.

Esztergom a Duna felől 1900 körül

Egy női arckép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ebben a fejezetben Dragos további gyanús jeleket figyel meg. Először nyilvánvalóvá válik, hogy Borus tintafekete haja festett, igazi színe szőke. Ezután Esztergom mellett éjjelre eltűnik (azt mondja, hazamegy Szalkára), majd a viharban sietve továbbindul a Dunán lefelé. Út közben Dragos vízbe borul, Borus utána ugrik, és kimenti. Ezután kievez a partra, és amíg eltávozik, hogy Dragosnak valami szíverősítőt szerezzen az ijedségre és a kiállt fáradalmak enyhítésére, a megmentett két fontos felfedezést tesz. Egyrészt átkutatja Borus úti holmijait, és talál egy női fényképet, amelyre az volt írva: „Szeretettel férjemnek, Natsa Ladko” - Tehát a Borus név mögött valóban Ladko rejtőzik. Nem sokkal ezután rátalál Dragosra Uhlmann, és közli vele, hogy előző éjjel, amikor Ladko távol volt, kifosztottak egy környékbeli villát. A gyanú Ladkóra terelődik, de Dragos nem akarja rögtön letartóztatni, mert hálás neki, hogy habozás nélkül megmentette az életét, és reménykedik abban, hogy esetleg mégiscsak tévedett.

Dragos kettős kudarca[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rablók zsákmányukat szekérre rakva próbálnak lejutni a partra, ahol azt bárkájukra rakhatják. A kocsmárost, akinél éjjel megszálltak, sikerül megtéveszteniük, de az időközben nyomukba szegődött Dragos átlát a szitán, és bár kevés az embere, megpróbál rajtaütni a martalócokon, akik épp berakodáshoz készülődnek. A túlerő azonban visszavonulásra kényszeríti. Dragos ekkor elhatározza, hogy visszatér Borus csónakjához, és letartóztatja Ladkót, ott azonban senkit sem talál. kiadja tehát az országos elfogatóparancsot Borus Demeter állítólagos horgász ellen.

A fogoly[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Míg Dragos a rablókat üldözte, Ladko visszatért a ladikhoz, ott azonban senkit sem talált, ezért, bár nagy kísértést érzett, hogy otthagyja útitársát, várakozni kényszerül. Eközben gondolatai messze járnak, és észre se veszi, amint három haramia mögé lopódzik, és abban a hitben, hogy Dragost ejtik foglyul, leütik és megkötözik. A főhőst ezután a rablók bárkájára viszik, ahol a titkos hajófenékbe rejtik és elindulnak a rablott holmival együtt lefelé a Dunán.

Az ellenség hatalmában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a bárka igen különös egy építmény, oldalról és föntről nézve teljesen átlagos dunai bárkának tűnik, a hajótest alá egy második, kisebb hajófeneket építettek, ahová a rablott holmit és, mint Ladko esetében, az esetleges foglyokat rejtik a banditák. ebben a második, titkos raktérben utazik Ladko egész Pestig, ahol a folyami rendőrség átvizsgálja a hajót, de semmit sem talál. Ezután a ritkábban lakott Alföld mellett hajózva, már egy fedélzeti kabinban megkötözve utazik Ladko, de van egy kis ablaka, amelyen kitekinthet a kinti világba. A fejezetben kiderül, hogy a rablók vezére Ivan Striga, Ladko régi ellensége, aki a Ladko nevet használja álcának rablóhadjáratain. Dragost (akit hite szerint fogva tart) túsznak akarja felhasználni, ha bajba kerül. De hogy ne ismerje meg a rendőrfőnök, ő nem megy be a kabinjába, és mivel Titscha, az alvezére, aki a foglyot eteti, nem ismeri Dragost, jó ideig nem is derül ki a tévedés.

Eközben Striga Borus álnevét és ladikját használja, amikor a partra evez információt szerezni. a nagyvárosoktól távol azonban nem nagyon hallottak sem a horgászbajnokról, sem a rablóbandáról.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Serge Ladko, alias Borus Demeter: A főszereplő. Ruszcsuki révész és bolgár hazafi, aki a Monarchia területén rekedt, mikor kitört hazája függetlenségi harca. Magas, szőke és bizalomgerjesztő külsejű, amit becsületes jelleme meg is erősít. A regény során megpróbál hazajutni ifjú feleségéhez.
  • Dragos Károly alias Jäger: Budapesti rendőrfelügyelő, a dunai rablóbanda felderítését koordinálja nemzetközi hatáskörrel.
  • Friedrich Uhlmann: rendőrtiszt, Dragos tőle szerzi az információkat az út elején, és rajta keresztül adja ki az utasításait.
  • Ivan Striga: Ladko régi ellensége, Ruszcsukban udvarolt Ladko későbbi feleségének. A dunai rablók vezére, de már korábban is sok aljasságot írtak a számlájára. Szintén magas, izmos és szőke, de Ladkóra csak ennyiben hasonlít.
  • Titscha: Striga alvezére, ő téveszti össze Ladkot Dragossal, mikor foglyul ejtik Esztergomnál.

Megfilmesítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1974-ben Markos Miklós rendezésében magyar film készült a regény alapján, a címszerepet Koncz Gábor játszotta.

Színes, magyar kalandfilm, 97 perc.

szereplők:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]