IRIS–T

AIM–2000 IRIS–T
IRIS-T Eurofighter Typhoon alá függesztve
Funkció	nagy szögeltéréssel indítható légi közelharc-rakéta
Gyártó	Diehl BGT Defence
Hordozó repülőgépek	Eurofighter Typhoon F–16 Fighting Falcon JAS 39 Gripen F/A–18 Hornet
Irányítás	infravörös önirányítás
Robbanótöltet	repesz-romboló
Kormányzás	aerodinamikai és tolóerővektor-eltérítés
Gyújtó	rádiós közelségi és csapódógyújtó
Méret- és tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	2,936 m
Szárnyfesztáv	0,447 m
Törzsátmérő	0,127 m
Indulótömeg	87,4 kg
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	2 Mach felett
Hatótávolság	25 km
Legnagyobb repülési magasság	20 000 m
A Wikimédia Commons tartalmaz AIM–2000 IRIS–T témájú médiaállományokat.

Az AIM–2000 IRIS–T egy német fejlesztésű, rövid hatótávolságú, légi közelharc-rakéta, melyet a régebbi típusú AIM–9 Sidewindereke lecserélésére fejlesztettek ki.

A típus kifejlesztése annak köszönhető, hogy a Varsói Szerződés megszűnésekor az egyesült Németország hadereje birtokába került a volt NDK légierejében szolgált MiG-29 repülőgépeknek és az azokhoz tartozó R-73 (AA-11) típusú, fejlett infravörös közel-légiharc rakétáknak. Ezekkel több éles indítást végeztek és így gyakorlati tapasztalatot szereztek a gázsugár-kormányzás jelentős előnyeiről, ami a rakéta manőverező-képességének növelését illeti.

Az előnyökről azonban a németeknek nem sikerült meggyőzniük a brit felet, így a két ország által akkor közösen fejlesztett ASRAAM légiharc-rakéta együttműködés felbomlott. A német DIEHL cég ezután önállóan fejlesztette ki a gázsugár-eltérítéses kormányzással és képalkotó infravörös fejjel is felszerelt IRIS-T közel-légiharc rakétát - a britek pedig az ASRAAM-ot rendszeresítették. (Megjegyzés: az USA szintén nem fogadta el az ASRAAM-ot, ők a saját AIM-9X rakétát rendszeresítették, amely az IRIS-T-hez hasonlóan gázsugár-kormányzású.)

Az IRIS-T különlegessége, hogy a gyártó DIEHL cég állítása szerint rendelkezik ún. "hard kill" ellenrakéta képességgel - vagyis aktív elhárító eszközként alkalmazható a repülőgépeket támadó, földi indítású légvédelmi rakéták, illetve AMRAAM osztályú távol-légiharc rakéták "röptében" történő megsemmísitésére. Az IRIS-T rendkívül magas, több mint félmillió eurós darabárára tekintettel az ilyen alkalmazás csak végső védelmi vonalként képzelhető el, mivel például egy Gripen vadászbombázó gépen több száz infra- és radar-csali kazetta mellett legfeljebb 1-2db IRIS-T rakétát szokás függeszteni, a svéd üzemeltető tapasztalatai alapján.

Az IRIS-T rakéta a 2010-es évek elején több üzemeltetőnél - pl. német osztrák és svéd légierő - rendszerbe állt. A magyar Gripen vadászgépek számára az IRIS-T egyelőre nem került megvásárlásra - pedig birtoklása indokolt lenne, mivel a jelenleg rendelkezésre álló AIM-9L/M rakéták a negyedik generációs vadászgéphez képest méltatlan, második-harmadik generációs képességgel rendelkeznek. Ezek elsősorban civil légirendészeti és terror-elhárító feladatokra alkalmasak - hagyományos hadviselésben a találati arányuk ma már igen alacsony lenne az infra-zavaró csapdák tömeges alkalmazása miatt.

AZ IRIS-T légiharc rakéta napjainkban már rendelkezik földi telepítésű "SL" változattal is, amelynél a hatótávolság megőrzése érdekében egy nagyobb átmérőjű rakétahajtómű fokozat beépítésével egyenlítették ki az állóhelyből (leparkolt hordozó járműből) történő indítással elveszített kezdősebességet.

A Wikimédia Commons tartalmaz IRIS–T témájú médiaállományokat.