9135 Lacaille
| 9135 Lacaille | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld, Tom Gehrels[1] |
| Felfedezés ideje | 1960. október 17.[1] |
| Felfedezés helye | Palomar |
| Névadó | Nicolas-Louis de Lacaille |
| Alternatív név | 7609 P-L, 1994 EK6 |
| Pályaadatok | |
| Epocha | 2010. július 23. (2455400,5 JD) |
| Aphélium távolsága | 391 371 771 km (2,616 CsE)[1] |
| Perihélium távolsága | 299 442 982 km (2,002 CsE)[1] |
| Fél nagytengely | 345 407 376 km (2,309 CsE)[1] |
| Pálya excentricitása | 0,133[1] |
| Orbitális periódus | 1281,468 nap 3,51 év[1] |
| Közepes anomália | 143,343°[1] |
| Inklináció | 6,463°[1] |
| Felszálló csomó hossza | 45,878°[1] |
| Perihélium szöge | 228,834°[1] |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Abszolút fényesség | 15,1[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A 9135 Lacaille (ideiglenes jelöléssel 7609 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. október 17-én.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
 |
| ||||
 | |
| Égitestek | |
| Égitesttípusok | |
| Apró testek | |
| Feltételezett bolygók | |
| Rekordok | |
Lásd még: égitestek, a Naprendszer égitestjeinek listája | |
