9134 Encke
| 9134 Encke | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld, Tom Gehrels[1] |
| Felfedezés ideje | 1960. szeptember 24.[1] |
| Felfedezés helye | Palomar |
| Névadó | Johann Franz Encke |
| Alternatív név | 4822 P-L, 1992 AX2 |
| Pályaadatok | |
| Epocha | 2010. július 23. (2455400,5 JD) |
| Aphélium távolsága | 449 823 728 km (3,007 CsE)[1] |
| Perihélium távolsága | 420 281 889 km (2,809 CsE)[1] |
| Fél nagytengely | 435 052 808 km (2,908 CsE)[1] |
| Pálya excentricitása | 0,034[1] |
| Orbitális periódus | 1811,437 nap 4,96 év[1] |
| Közepes anomália | 58,589°[1] |
| Inklináció | 2,748°[1] |
| Felszálló csomó hossza | 135,778°[1] |
| Perihélium szöge | 185,13°[1] |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Abszolút fényesség | 14,2[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A 9134 Encke (ideiglenes jelöléssel 4822 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én.
Nevét Johann Franz Encke (1791–1865) német csillagász után kapta.[1]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
 |
| ||||
 | |
| Égitestek | |
| Égitesttípusok | |
| Apró testek | |
| Feltételezett bolygók | |
| Rekordok | |
Lásd még: égitestek, a Naprendszer égitestjeinek listája | |
