1810 Epimetheus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1810 Epimetheus
Felfedezése
Felfedező: Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld, Tom Gehrels[1]
Felfedezés ideje: 1960. szeptember 24.[1]
Felfedezés helye: Palomar-hegy
Alternatív nevek: 4196 P-L, 1942 FS, 1950 SC, 1957 WC1, 1962 GC, 1970 SS
Pályaadatok
Epocha: 2009. június 18.
(2455000,5 JD)
Aphélium távolsága: 363 464 617 km
(2,43 CsE)[1]
Perihélium távolsága: 301 868 651 km
(2,018 CsE)[1]
Fél nagytengely: 332 666 634 km
(2,224 CsE)[1]
Pálya excentricitása: 0,093[1]
Orbitális periódus: 1211,223 nap
3,32 év[1]
Közepes anomália: 167,58°[1]
Inklináció: 4,033°[1]
Felszálló csomó hossza: 254,287°[1]
Perihélium szöge: 203,361°[1]
Fizikai tulajdonságok
Abszolút fényesség: 12,3[1]

Az 1810 Epimetheus (ideiglenes jelöléssel 4196 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l JPL Small-Body Database Browser. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)