Émile Borel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Émile Borel
Emile Borel-1932.jpg
Émile Borel
Életrajzi adatok
Született 1871. január 7.
Saint Affrique
Elhunyt 1956. február 3. (85 évesen)
Párizs
Nemzetiség francia
Pályafutása
Szakterület matematika
Szakintézeti tagság Francia Matematikai Társaság elnöke
Munkahelyek
École normale supérieure segédprofesszor
Lille-i Egyetem segédprofesszor
Sorbonne tanszékvezető

Émile Borel teljes nevén Félix Edouard Justin Émile Borel (Saint Affrique, 1871. január 7.Párizs, 1956. február 3.) francia matematikus, politikus. A matematika számos területén ért el alapvető fontosságú eredményeket, például a sorozatok, a komplex függvények, a differenciálegyenletek és a valószínűség-számítás területén.

A Lille-i Egyetemen és az École normale supérieure-ben oktatott. 1909-1941 között a Sorbonne Függvényelméleti Tanszékét igazgatta. 1905-től a Francia Matematikai Társaság elnöke. A második világháború idején tagja volt a francia ellenállásnak.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Honoré Borel protestáns lelkész fiaként született 1871-ben, édesanyja, Emilie Teissié-Solier egy helyi gazdag gyapjúkereskedő lánya volt. Középiskolába Montauban-ba járt, ahol nővérénél lakott, majd kiemelkedő képességei miatt ösztöndíjjal Párizsba került a Collège Sainte-Barbe-ba, de órákat hallgatott a Lycée Louis-le-Grand-ban. Szülei és iparos, illetve kereskedő családi barátaik azt szerették volna, hogy Borel az École polytechnique-be felvételizzen, így szerezve jó munkalehetőséget a későbbiekben, de Borel a tudomány iránt volt elkötelezett, és végül apja beleegyezésével a patinás École normale supérieure tanulója lett 1889-ben. Elszántságát erősítette, hogy jóban volt Jean Gaston Darboux fiaival (illetve magával a matematikussal is), akiket a Lycée Louis-le-Grand középiskolában ismert meg. Nagy hatással volt rá Charles Émile Picard is.

1893-ban a Lille-i Egyetemen kapott segédprofesszori állást, 1897-ben az École normale supérieure-ben. 1901-ben vette feleségül Marguerite Appellt (álnevén Camille Marbo), Paul Émile Appell matematikus lányát. 1905-ben a Francia Matematikai Társaság elnökévé nevezték ki. 1909-ben a Sorbonne Függvényelmélet Tanszékét kapta meg, amelyet kifejezetten neki alapítottak, ezt az állást 1941-ig megtartotta.

1914-től önkéntesként az első világháborúban egy tüzérüteget irányított. A háború nagyon megviselte, fogadott fia és sok tanítványa odaveszett a háborúban, vagy súlyosan megsérült, végül az École normale supérieure-ben betöltött vezető állásáról is lemondott 1920-ban. 1921-ben a Francia Tudományos Akadémia tagja lett, 1933-ban megválasztották az intézmény alelnökének, 1934-től pedig az elnökének. Részt vett az Institut de Statistique de l'Université de Paris statisztikai intézet 1922-es, illetve az Institut Henri Poincaré 1928-as megalapításában, utóbbiban a Rockefeller és a Rothschild család támogatta anyagilag.

Aktívan politizált az 1920-as–1940-es években, leginkább radikális szocialista nézeteket vallott, 1924 és 1936 között tagja volt a Francia Képviselőháznak szűkebb pátriája, Aveyron megye képviseletében. 1925-ben fél évig tengerészeti ügyekért felelős miniszterként tevékenykedett. A második világháború alatt részt vett a francia ellenállásban is, 1941-ben egy hónapra a Fresnes börtönben tartották fogva. A háború után Francia Becsületrenddel tüntették ki. 1948-ban az UNESCO Tudományos Bizottságát vezette.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

René-Louis Baire-rel és Henri Lebesgue-gel egyetemben a mértékelmélet, illetve annak a valószínűségelmélet terén történő alkalmazásának úttörője, a két tudós mellett a modern valós függvénytan egyik megalapozója. Habár előtte is definiálták már divergens számsorok összegét, ő dolgozta ki az első szisztematikus módszert ezek tanulmányozására 1899-ben.

1913 és 1914 között összekapcsolta a hiperbolikus geometriát és a speciális relativitás elméletét.

1921 és 1927 között a játékelmélet területén ért el eredményeket, több írása jelent meg ebben a témában, a bridzs kártyajáték tanulmányozásával is foglalkozott. Nevéhez fűződik az a gondolatkísérlet, ami az angol nyelvben Végtelen Majom Tétel néven vonult be a köztudatba: ültessünk egy képzeletbeli örökéletű majmot egy olyan írógép elé, amelyből sohasem fogy ki a szalag és a papír. Ha a majom véletlenszerűen üti le a billentyűket, akkor egészen biztosak lehetünk benne, hogy egyszer (sőt, végtelen sokszor!) megjelenik Shakespeare összes műve a papírokon.

Az egyik krátert róla nevezték el a Holdon.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Émile Borel (magyar nyelven). História Tudósnaptár. (Hozzáférés: 2013. március 27.)
  • Félix Edouard Justin Émile Borel (angol nyelven). School of Mathematics and Statistics University of St Andrews, Scotland. (Hozzáférés: 2013. március 28.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hegyeshalmi Richárd: Majmok, írjatok remekműveket! (magyar nyelven). index.hu, 2013. március 27. (Hozzáférés: 2013. március 27.)
  • Émile Borel (francia nyelven). Mathematics Genealogy Project. (Hozzáférés: 2013. március 28.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]