Jean Gaston Darboux

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean Gaston Darboux

Jean Gaston Darboux (Nîmes, 1842. augusztus 14.Párizs, 1917. február 23.) francia matematikus.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Darboux a Nîmes-i, majd a Montpellier-i gimnáziumban tanult, 1861-ben a híres École Polytechnique, később az École Normale Supérieure hallgatója. Már diákként megmutatkozott tehetsége a matematikában, első tudományos cikke még a École Normale Supérieure hallgatójaként jelent meg. Darboux tanulmányozta Lamé Dupin és Bonnet munkásságát a felületek ortogonális rendszerei témakörben, és általánosította Kummer eredményeit, létrehozva egy rendszert, melyet egyetlen egyenlet definiált. Érdekesség, hogy eredményeit 1864. augusztus 1-jén jelentette be a Tudományos Akadémiának, s ugyanezen a napon Moutard szintén bejelentette, hogy felfedezte ugyanezt a rendszert. Eredményeit az „Ortogonális felületekről” című munkájában is taglalja, melyért 1866-ban kiérdemelte a doktori címet.

Oktatói tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1866-67-ben a Collège de France-ban, majd a 1867-1872-ig a Nagy Lajos Gimnáziumban tanított, majd 1872-ben az École Normale Supérieure-be hívták oktatónak, mely állást egészen 1881-ig töltötte be. 1873 és 1878 között a Sorbonne-on Liouville, majd 1878-tól a felsőbb geometria tanszéken Chasles helyettese, akinek 1880-ban bekövetkezett halála után a tanszék vezetője lett egészen haláláig. 1889-1903-ig a Természettudományi Kar dékánja.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontos eredményeket ért el a differenciálgeometria, és az analízis terén. Manapság a nevéről leginkább a Darboux-integrál jut eszünkbe, melyet a másodrendű differenciálegyenletekről írt munkájában vezetett be 1870-ben. 1875-ben alkalmazta látásmódját a Riemann integrálra. 1887-96 között négy könyvet jelentetett meg az infinitesimal geometry (végtelenül kicsi geometria) témakörében.

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több mint 100 tudományos egyesület választotta tagjául, a londoni Royal Society tagjai közé is beválasztották 1902-ben, 1916-ban a Royal Society Sylvester érdemérmét is elnyerte. 1884-ben a francia Tudományos Akadémia (Académie des Scientes) tagja lett, majd ennek titkára 1900-tól.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

John J. O'Connor és Edmund F. Robertson Darboux életrajza [1] a MacTutor History of Mathematics archívumban. (angol)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]