Cigánybűnözés

A cigányság és a bűnözés között egyes csoportok ok-okozati kapcsolatot állítanak fel, s ezt az összefüggést a cigánybűnözés szóval jelölik. A szó azt a vélekedést foglalja magában, miszerint a romáknak valamiképpen a természetükből adódó hajlamuk van a kriminalitásra, és e téren jelentősen eltérnek más etnikai csoportoktól.

Az európai társadalmak és intézményeik korábban évszázadokig „közbiztonsági fenyegetésként” észlelték a romák jelenlétét, de a mai magyar spontán közvélekedésben is gyakori a cigányok és a bűnözés fogalmának szoros összekapcsolása.

A kifejezés használatát bírálók szerint cigánybűnözés szó etnikailag diszkriminativ, a cigányságra nézve sértő kifejezés. A Kádár-rendszerben a rendőri, hatósági, kriminológiai szókincs részét képezte, a rendszerváltás óta használatát általában kerülik, mert úgy tartják, hogy az túlhangsúlyozza az etnikai tartalmakat, és azt sugallja, mintha a bűnözés a cigányság egészére jellemző lenne. Ennek ellenére főként a magyarországi radikális jobboldalhoz tartozó politikai csoportok kommunikációjuk középpontjába állították, a szót nemegyszer cigányellenes hangulatkeltés kontextusába helyezve.

A bűnözés faji megközelítése

A kisebbségek bűnözésének vizsgálata során az embereket különböző – általában származási – csoportokba osztják, a kisebbségeket eltérő külső, öröklött fizikai jellemzők alapján különböztetik meg egymástól. A különböző csoportokhoz eltérő bűnözési struktúrákat, bűnelkövetési-módozatokat sorolnak. A bűnözés ezen megközelítését faji megközelítésnek nevezzük, mely nem tévesztendő össze a fajelmélettel, bár mint tágabb fogalom azt is magában foglalja. A faji megközelítés legfőbb problémája, hogy így az egyes csoportokat általában a bűnözéssel kapcsolatos előítéletekkel sújtja, stigmatizációs mechanizmusokkal terheli.

A kisebbségek bűnözése

A kisebbségi csoportok magasabb bűnözési arányának alapvető oka az adott társadalomba integrálódásuk hiányos volta. A gazdasági körülményeik általában rosszabbak, jövedelmük alacsony, többségük szakképzetlen, munkanélküli. Ezen kisebbségek kétféle civilizáció között élnek: saját kultúrájukat részben már elvesztették, a többségi középosztály kultúráját azonban még nem vették át. Elvesztették hagyományos kisközösségi kapcsolataikat, így megszűnt azok hatékony szabályozó funkciója.

Bűnözési mutatók a cigány kisebbség körében

Európában Magyarország kivételével – hazánkban 1974 és 1989 között a kriminálstatisztika külön számba vette a cigány származású bűnelkövetőket – nincs hivatalos statisztika e bűnözési formáról. 1970-ben Franciaországban Berry vidékén folytattak kutatást, mely 275 család kriminalitását vizsgálta. 1977 és 1979 között a csehszlovák ügyészség átfogó vizsgálatot végzatt a fiatalkorú cigány származású bűnelkövetőkről. Finnországban 1977-ben Grönfors vizsgálta a cigányoknál előforduló vérbosszú jelenséget.

Magyarországon 1986-ban publikálták egy közel tíz évig tartó kutatás eredményeit., azóta hasonlóan átfogó vizsgálat nem zajlott, mivel az 1992-es adatvédelmi törvény az európai gyakorlatnak megfelelően fokozottan védett személyes adatnak nyilvánította az etnikai hovatartozást, így az érintett hozzájárulása nélkül nem lehet nyilvántartani, vagy közzétenni.

A francia kutatás a következő megállapításokat tette:

• A cigányok által elkövetett bűncselekmények általános képét a kisebb súlyú bűncselekmények jellemezték (lopások). A kiemelkedően súlyos bűncselekmények aránya nem magasabb, mint más népességben.
• Leggyakoribb bűncselekménytípusok:
  • emberölések – legjellemzőbb féltékenységi indítékból^[forrás?]
  • hivatalos személy elleni erőszak
  • vagyon elleni bűncselekmények

A csehszlovák felmérés szerint az összes cigány bűnelkövető aránya 3-4-szer magasabb volt, mint a nem cigány bűnelkövetőké. A fiatalkorú cigányok kriminalitása 10-szerese volt a nem cigány fiatalkorúak bűnözésének. A leggyakoribb bűncselekmények a lopás, testi sértés, megrontás, rablás volt.

Magyarországon 1975 és 1979 között 10 000 lakosra jutó bűnelkövetők száma a nem cigányoknál 69,7, míg a cigányok esetében 133,3 fő volt. A fiatalkorúaknál ez a szám 118,3 míg a cigányoknál 342,7 fő. Tekintettel a két populáció eltérő korstruktúrájára, ténylegesen a cigányok esetében az összes elkövetőnél 2,2-szer, a fiatalkorúaknál 3,3-szor nagyobbak voltak ezek a mutatók.

1975 és 1979 között 5,1%-ról 5,6%-ra nőtt a cigány gyanúsítottaknak az összes gyanúsítotton belüli aránya. A fiatalkorúak aránya kétszer magasabb a cigány gyanúsítottak körében.

1975 és 1986 között az összes gyanúsított száma 20%-kal, míg a cigány gyanúsítottak száma 70%-kal emelkedett.

Ezeknek a statisztikáknak az értéke azonban erősen kérdéses. Dr. Póczik Szilveszter szerint:
A kommunista időszakban bevett "cigánybűnözés" kifejezés megengedhetetlen módon szimbolikus kapcsolatot teremtett a roma etnikum és a bűnözés jelensége között, és sajnálatos módon ezt erősítette a 70-es és 80-as években készült külön cigány bűnügyi statisztika is. Ezek a statisztikák azonban diffúz módszertani bázisok miatt korábban is csak korlátozottan voltak használhatóak, a valóságban inkább azt mértek, hogy a rendőrség - a romló felderítési mutatókat kompenzálandó - mikor, milyen intenzitással dolgozott a cigányok körében. Egy 2007-es felmérés szerint a büntetésvégrehajtási intézetekben a fogvatartottakkal foglalkozók átlagosan 54%-ra becsülték a cigány származásúak arányát. A legmagasabb arányt a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Bv. intézet 90%-os értéke mutatja; a másik véglet Vas és Győr-Sopron-Moson megye: itt az elítéltek 26%-a cigány származású. A kutatás következtetése szerint a Magyarországon ismertté vált bűnesetek elsődleges motivációja a szegénység: az eljárás alá vont személyek száma drámaian megnőtt a kilencvenes évek elejétől, de túlnyomó többségük továbbra is az alacsony iskolai végzettségűek, a rossz szociális körülmények között élők, a szakképzetlenek, a tartós munkaviszonnyal nem rendelkezők, illetve a munkanélküliek közül kerül ki.

Bűnelkövetési okok a cigány kisebbség körében

A gazdasági és társadalmi okok

A francia vizsgálat szerint szociális okok (nagy család, iskolázatlanság, fogékonyság az erőszak megnyilvánulásaira) illetve gazdasági okok (szegénység, gyakori éhezés, munkanélküliség, szakképzetlenség) vezettek a bűnözéshez.

A csehszlovák kutatás ilyen típusú okokként jelölte meg a fiatalkorú bűnelkövetők családjában:

• a pénzeszközök kezelésének sajátos módját,
• a munkához és a művelődéshez való gyakori negatív viszonyt,
• a lakások nagyságát és a benne lakók magas számát,
• a gyakori alkoholizmust.

A magyarországi vizsgálat szerint a cigányok bűnözése alapvetően összefügg a cigányság sajátos történeti fejlődésével, amely azt eredményezte, hogy többségük a halmozottan hátrányos helyzetű társadalmi csoportokhoz tartozik. A kutatás bebizonyította, hogy a cigányság bűnözése rétegspecifikus. Az iskolázottsági szint, jövedelem, család nagysága, lakáshelyzet döntő módon meghatározta az életmódszerkezetet. Bizonyítást nyert, hogy nem a „cigány származás, cigány mivolt”, tehát valamely etnikai vonás az, amely a cigányság bűnözését – elsősorban – determinálja. A vizsgálat megállapította, hogy a cigányság bűnözése részben szubkulturális csoportok bűnözése. A megvizsgált populáció 30%-ánál a családban több generációra visszamenőleg a családtagok többsége bűnöző életmódot folytatott. A cigányság sajátos történeti fejlődése során kialakult egy olyan tradicionálisan bűnöző szubkultúrával rendelkező csoport is, amely a bűnelkövető cigányok nagy többségét adja.

Kulturális konfliktusok

A finn kutatás elsősorban a vérbosszú vizsgálatára terjedt ki, a vizsgálatból a következő megállapítások emelhetők ki:

• a cigányoknak elkülönült csoportlétük, kulturális rendszerük van, így többnyire elutasítják a hivatalos igazságszolgáltatást, bizalmatlanok a jogrenddel szemben,
• a rokonsági kötelék meghatározó jelentőségű.

Tauber István kriminológus szerint Magyarországon a vérbosszú jelensége 50-60 évvel ezelött megszűnt, nem jellemzőbb mint a teljes magyar populációban.

A magyar kutatás szerint a kriminalitás a cigányság beilleszkedésében lévő csoportjait érinti leginkább, mivel ilyenkor a tradicionális belső normarendszer által irányított csoport felbomlik, a normák elvesztik funkciójukat, emiatt a csoport tagjainak konfliktusszituációkat kell átélnie.

Egyéb okok

A csehszlovák vizsgálat szerint a cigányság és a társadalom többsége között történelmileg meghatározott távolság létezik, amely kölcsönös bizalmatlansághoz és előítéletekhez vezetett.

Magyarországi kutatások szerint hazánkban is igen erős az előítélet a cigányokkal szemben. Továbbá szerepet játszik a válságszituációk idején törvényszerűen felerősödő bűnbakképzés mechanizmusa is.

A cigánybűnözés fogalma a magyar közéletben

A Kádár-korszak idején nyilvántartották az elítéltek származását, a rendőrségeken külön cigányvonal-vezetők dolgoztak. Ebben az időszakban a „cigánybűnözés” bevett kifejezés volt a kriminalisztikában. Tonhauser László ny. rendőr alezredes egykori kiemelt cigányvonal-vezető szerint: „...egy olyan etnikumról van szó, amely mind módszerbelileg, mind taktikailag specializálódott bizonyos bűncselekményekre. Ilyennek számított a "gagyizás", rézből készült ékszerek aranyként értékesítése, trükkös lopások, besurranásos lopások, zseblopások és így tovább. Nem az egész cigányságról volt szó, csak egy bizonyos rétegről, bizonyos családokról, akik a nagy bűnelkövetői hányadnál jóval gyakrabban hajtották végre cselekményeiket, és az elkövetéssel párosult erőszak sokkal inkább irritálta a környezetet, mint más elkövetők esetén. Ha egy etnikum elkövetőként számba jöhet, és ehhez járul a speciális, egyedi jellemzőket mutató módszer, akkor a bűnüldözésnek is szakosodnia kell. Eredményes felderítést végrehajtani speciális ismeretek nélkül képtelenség. Nem volt itt szó semmiféle fajgyűlöletről, rasszizmusról a rendőrség részéről. A bajok akkor kezdődtek, amikor a politika olyan feladatok végrehajtását is a rendőrségen kérte számon, amihez annak semmi köze nem volt.” A rendszerváltás után az etnikai alapú statisztikákat megszüntették, és a cigánybűnözés elnevezés is kiveszett a gyakorlatból. Az 1992-es adatvédelmi törvény különleges adatnak nyilvánította a faji eredetre, a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásról szóló adatokat. Ily módon ezek az adatok az érintett írásos hozzájárulása nélkül nem hozhatóak nyilvánosságra.

A cigányság és a bűnözés tudatos vagy öntudatlan összefüggésbe hozása a politika legmagasabb szintjén is előfordult a rendszerváltás után is, mint például Horn Gyula egy 1997-es emlékezetes kijelentésében, miszerint „a roma szervezeteknek el kellene határolódniuk a bűnözőktől”, amely megállapítás a civil szerveződések részéről tiltakozást váltott ki.

A cigánybűnözés kifejezés 2005 elején került újra a köztudatba, amikor a Polgár Tamás (Tomcat) nevű blogger és botrányhős egy, a cigányok kiirtását szimuláló számítógépes játék kapcsán megszólalva a cigány szubkultúra bűnözésre való determináltságát hangoztatta, Póczik Szilveszter kriminológus Cigány integrációs problémák Magyarországon című művéből vett részletekkel próbálva ezt alátámasztani. Még ugyanebben az évben történt a szintén nagy vitát kiváltó Mortimer-ügy, aminek kapcsán heves indulatok törtek a felszínre, mivel először úgy tűnt, a bűncselekményt etnikai indíttatásból követték el. Később ez a feltételezés merőben hibásnak bizonyult. 2006-ban egy cigányok által elkövetett, országos felháborodást kiváltó bűncselekmény, az olaszliszkai lincselés irányította a magyarországi média figyelmét a kérdésre. A Jobbik Magyarországért Mozgalom a felerősödő cigányellenesség élére állt, és elindította a Cigánybűnözés.com honlapot.

2007-ben Szikinger István alkotmányjogász egy etnikai elkövetői konfliktusok tárgyában rendezett konferencián kavart vihart kijelentésével, mely szerint tagadhatatlanul van cigánybűnözés, ennek belátásához elég csak bepillantani a börtönökbe, hozzátette azonban, hogy nem genetikai meghatározásra gondolt. 2008 elején a Blaha Lujza téri késelő esete kapott nagyobb nyilvánosságot.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom kampányt indított a „cigánybűnözés” ellen. Ennek keretében internetes portált is indítottak e néven.

A fogalom kritikái

2007-ben Bíber József Tibor, a Jobbik alelnöke annak a meggyőződésének adott hangot, miszerint a „cigánybűnözésnek” genetikai okai is vannak. Az ombudsmanok közös nyilatkozatban itélték el, az államfő egyenesen a náci ideológiához hasonlította a Jobbik Magyarországért Mozgalom cigánybűnözést emlegető nézeteit.

Lásd még

• Olaszliszkai lincselés
• Blaha Lujza téri késelő

Külföldi párhuzamok

A cigányság integrációs problémái, és az arra adott szélsőséges válaszok nem kifejezetten magyar sajátosság: hasonló problémák figyelhetők meg a jelentős roma lakossággal rendelkező környező országokban (pl.: Románia, Szlovákia), de még olyan gazdag, jól kiépített szociális hálóval rendelkező országokban is, mint például Finnország. A szociális juttatások csökkentése egyes országokban (Szlovákia) zavargásokhoz vezettek. Olaszországban, azon belül is Nápolyban az olasz lakosok romatelepre támadtak, mivel egy cigány lányt egy csecsemő elrablásával gyanusítottak. "Az olasz fiatalok Nápoly külvárosában, több tábort felgyújtottak kedd este. A romániai, főként romániai roma bevándorlókat az olasz lakosság elutasítóan fogadja, őket okolja a biztonság hiánya miatt. Silvio Berlusconi új kormánya bejelentette: rövidesen intézkedéseket hoz, hogy bűncselekmények elkövetése esetén, illetve megélhetési források híján könnyebb legyen a román állampolgárok ellenőrzése, illetve az országból való kiutasításuk."

A cigányság integrációs problémáira egyelőre nincs általános érvényű megoldás.

Irodalom

• Grönfors, M. (1977): Blood Feuding among Finnish Gypsies. Tutkimuksia, Department of Sociology of Helsinki
• Kaliban, V. – Siskova, T. – Vecerka K. (1979): Pricinny kriminality cikánskych obcanu, sejméne mladistvych, Vyzkumny ústav Kriminologicky pri G. P. CSSR. Prága
• Vecerka, K. (1979): Ke zvysene kriminalite mladistvych cikanu. Prokuratura 4.
• Landovsky, L. – Charlemagne, M. (1970): Étude de la criminalité des gitans en Berry. Annales Internationales De Criminologie, Párizs
• Mezey B. – Tauber I. (1980): A cigányságra vonatkozó jogintézmények fejlődésének egyes kérdései. Acta Facultatis Tomus XXIII.
• Mezey B. – Tauber I. (1986): Magyarországi cigánykérdés dokumentumokban 1422-1985. Kossuth Könyvkiadó, Budapest.
• MTA Szociológiai Kutatóintézet. Beszámoló (1994). A magyarországi roma(cigány) népesség helyzetével foglalkozó 1993 októbere és 1994 februárja között végzett kutatásról. Budapest.
• Tájékoztató (1980, 1983, 1987) a cigánybűnözés egyes kérdéseiről. Legfőbb Ügyészség Titkársága, Budapest.
• Tauber I. – Vég K. (1982): A cigányság bűnözésének néhány összefüggése. A „cigánybűnözés” fogalmával kapcsolatos problémák. Magyar Jog 8. sz.
• Tauber I. (1984): A cigánysággal kapcsolatos előítéletek problémái. Szociálpolitikai Értesítő 2. sz.
• Tauber I. (1986): A hátrányos társadalmi helyzet és a búnözés összefüggései, különös tekintettel egyes kisebbségi csoportokra. ELTE Jogi Továbbképző Intézet – Tankönyvkiadó, Budapest.
• Tauber I. (1988): Cigányság és bűnözés. BM Könyvkiadó, Budapest.
• Lipovszki J. (1973): A cigánybűnözés néhány jellemző sajátossága. (Vígh József: Szakkriminológia. Jegyzet a Rendőrtiszti Főiskola részére. XII. fejezet, 153-178. Budapest)
• Póczik Szilveszter: A roma kisebbség szociológiai problémái, Magyar Tudomány, 2003/1.
• Póczik Szilveszter (1999): Magyar és cigány bűnelkövetők a börtönben. Egy kutatás tapasztalatai. OKRI. Budapest
• Póczik Szilveszter (2001): Roma bűnelkövetők a statisztikák tükrében. A romákkal kapcsolatos kriminológiai kutatás mai állása. Kriminológiai Tanulmányok. XXXVIII. 266-293. OKRI. Budapest
• Póczik Szilveszter (2002): A cigányság a magyar kriminológiai kutatásban 1970-2001. Kriminológiai Tanulmányok XXXIX. 336-359. OKRI. Budapest