Magyar radikális jobboldal

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Magyarországi radikális jobboldal szócikkből átirányítva)

A magyar radikális jobboldal (más néven nemzeti radikálisok) a nemzeti radikalizmus ideológiájának magyar nemzetre vonatkozó változatát valló személyek és politikai szervezetek. Sajátos vonásai miatt, maga az ideológia elkülöníthető mind az ultranacionalizmustól, mind a hungarista-neonáci irányzatoktól, ugyanakkor tagjai szempontjából többnyire átfedést mutatnak.[1] A magyarországi és határon túli magyarok körében egyaránt akadnak támogatói. Az ideológiához a 2000-es évek szubkultúrája is társult.

A Magyar Gárda új tagjainak avatása 2009-ben

Öndefiníciós ambivalencia[szerkesztés]

Az országos politikában részt venni szándékozó, önmagukat "nemzeti radikálisként", ill. "harmadikutasként" definiáló szervezetek, szalonképességük megőrzése érdekében, médianyilatkozataikban gyakran elhatárolják magukat a "szélsőjobboldaltól", miközben tagságuk és vezetőik homofób, antiszemita, rasszista, xenofób, migrációellenes, nacionalista, revizionista és egyéb szélsőséges megnyilvánulásai arra engednek következtetni, hogy személyes világnézetük messze nem ennyire élesen elhatárolható.[2][3]

A nemzeti radikálisok magukat általában jobboldalinak, vagy harmadik utasnak tartják, közös ideológiájuk azonban nincs. Valamennyien erősen nacionalisták és patrióták – sokuktól nem idegen az irredentizmus és/vagy a területi revizionizmus sem. Nagy többségük a nemzetek keresztény Európájában hisz, nézetrendszerében a keresztényszocializmus és egyéb kereszténységből kiinduló világnézeti elemek gyakoriak.

Egy részük különböző, ősmagyar vagy hun, vagy e kettőből kevert motívumokhoz (is) kötődnek, mely többnyire nem jelent valós (új)pogány vallási kötődést (és/vagy a kereszténység megtagadását), csupán a „történelmi folytonosság-tudat” és a magyar nép ősi jellegének hangsúlyozását. Egy részük pedig valóban, a történelmi ismereteket többnyire saját elképzeléseikkel, vagy más vallásokkal (jellemzően a kereszténységgel) keverve különböző, sajátos sámánista vallást, vallásokat kreálnak és/vagy gyakorolnak, mint például a Magyarországon bejegyzett és törvényesen működő Ősmagyar Táltos Egyház.

Definíciós problémák[szerkesztés]

A politikai elit, a fősodratú média általában és – nem kis részben az előbbiek hatására – a közvélekedés jelentős részben[4][5][6][7][8][9] (például Sólyom László volt köztársasági elnök is[10]) a „radikális” és a „szélsőséges” szavakat gyakran szinonimaként használják, ezzel mintegy el nem ismerve a szélsőjobboldal és a radikális jobboldal közötti különbségek létezését, mellyel a nemzeti radikálisok meghatározzák magukat. A „radikálisok” értelemszerűen ezt a felfogást élesen elutasítják, mert szerintük ez egy kalap alá veszi őket a neonáci vagy az újnyilas szervezetekkel. A neonáci, hungarista szervezetek is kinyilvánították elkülönültségüket a nemzeti radikálisoktól.[11] Ugyanakkor, tanulmányok sora tárta fel, hogy ez az éles, önérzetes elkülönülés inkább csak a nyilatkozatok szintjén jellemző és a valóságban a nemzeti radikális és szélsőjobboldali mozgalmak mind ideológiájukat,[12] mind tagságukat, mind akcióikat, továbbá kapcsolati hálózatukat tekintve[1] is jelentős átfedést mutatnak.[3]

A nemzeti radikálisok elutasítják a politika bal- és jobboldal mentén történő felosztását, ehelyett nemzeti - globalista törésvonal mentén szemlélik a politikát, önmagukat nemzeti erőként megnevezve.[13] Megkülönböztetik a fasiszta és neonáci irányzatoktól magukat, melyek nézetrendszere és külsőségeik is markánsan különböznek a nemzeti radikálisokéitól.[6] A „szélsőséges” jelzőt általában magukra nézve sértőnek tekintik.

A politológusok között sincs azonban egyetértés. Lánczi András a MIÉP-et például nem tekinti szélsőjobboldalinak, hanem egyszerűen nacionalistának,[14] Donáth László viszont nemzeti szocialista pártnak tartotta. Kiss Viktor szerint „...a radikális jobboldalról egész másképp kellene gondolkodni, mint eddig, és nem szabadna továbbra is összemosni a neonáci-hungarista irányzatokat az úgynevezett jobboldali vagy nemzeti radikalizmussal...”[15] Stumpf István egy rádióinterjúban radikális, de nem szélsőséges pártként jellemezte a Jobbikot. Török Gábor szerint sem lehet a Jobbikot szélsőséges pártnak tekinteni. Kéri László ugyanakkor 2009-ben megkérdőjelezte, hogy valójában kimeríthető-e a Jobbik jellemzése a nemzeti radikális jelzővel. Ungváry Rudolf már neonyilas pártnak címkézte a Jobbikot. Gerő András 2010-ben erőszakos nemzeti bolsevik pártként jellemezte. Tamás Gáspár Miklós hazugnak (sic!) tartotta a nemzeti bolsevik elnevezést, s a posztfasiszta elnevezés mellett szállt síkra, elvetve mind a radikális, mind a szélsőséges jelzőket.[3]

Nemzeti radikalizmus a múltban[szerkesztés]

A nemzeti radikalizmus a 19. század második felében (tehát a szabadságharc utáni) Magyarországon az 1848-as politikai eszmék, vívmányok újra bevezetését szorgalmazókat jelölte, azaz az ország politikai berendezkedésének teljes, radikális átalakítását a nacionalista eszmerendszer szerint, de általánosságban 48-as alapokon. Közülük is a „49-esek” voltak a legradikálisabbak, vagyis azok, akik a szabadságharc legvégén, azaz 1849-ben, a világosi fegyverletétel előtti utolsó politikai állapotokat (Habsburg trónfosztás, osztrák-magyar perszonálunió felbontása, Magyarország köztársasággá alakítása stb.) kívánták megvalósítani (őket gúnyolták „Kossuth-hívőknek” is). A 48-asok (avagy függetlenségiek) többféle irányzatra bomlottak mindvégig számtalan törésvonal mentén (lásd: 47-es, 48-as, 49-es és 67-es pártok). Közös jellemzőjük volt a magyarosítás politikájának szorgalmazása, a magyar „kultúrfölény” érvényesítése az élet minden területén (tehetségtől függetlenül, származási alapon), akár a nemzetiségek elnyomása, erőszakos magyarosítása árán is, ami gyakran csapott át (pl. Bánffy Dezső és az Új Párt) egyenesen sovinizmusba. Ez akkoriban ritkán párosult zsidógyűlölettel, vagy a manapság csatolt egyéb gondolatokkal, például a tiszaeszlári vérvádban a megvádolt zsidók védőügyvédje, Eötvös Károly maga is ilyen nézeteket vallott, Bánffy Új Pártjának legelső tagjai közt volt. A korban őket a baloldalra sorolták. Az 1848-49-es forradalom utáni legelső ilyen radikális politikai formáció például szélsőbal néven szerveződött meg a mérsékelt Határozati Párt (majd az ebből lett Balközép Párt) platformjaként. A radikális irányzat egyik legemblematikusabb alakja a „legkurucabb magyar”, id. Madarász József volt, aki hosszú élete (1814–1915) során 1848-tól haláláig országgyűlési képviselő volt (előtte meg egy alkalommal országgyűlési követ). Radikalizmusát legjobban talán az a tény fejezi ki, hogy egyike volt annak a mindössze hét képviselőnek a 480-ból, akik 1867-ben nemmel szavaztak Ferenc József magyar királlyá koronázásáról és az eseménytől is távol tartották magukat.

A két világháború között Dr. Bajcsy-Zsilinszky Endre megalapította a Nemzeti Radikális Pártot, és az az Országgyűlésbe is bejutott.[16]

Nézetrendszere[szerkesztés]

A nemzeti radikalizmus nem kizárólag ideológiai alapon építkező csoportosulás, mint inkább ellenkultúra. Bár képviselői néha alapvető elvi kérdésekben is egymásnak ellentmondó álláspontokat vallanak,[17] mégis közösen alkotnak egyfajta ellenkultúrát – írókkal, zenekarokkal, tömegrendezvényekkel, egyéb kulturális eseményekkel. Pártpolitikai szempontból a jelentősége 1998 és 2002 között tetőzött, amikor akkori vezető pártja, (a MIÉP) bejutott az Országgyűlésbe. Míg a MIÉP elsősorban az idősebb korosztályt szólította meg sikeresen, addig a jelenlegi nemzeti radikális mozgalmak leginkább a fiatalok között népszerűek. 2002 óta inkább ellenkultúra-szerepük erősödik.[6]

A magyarországi radikális jobboldal rendkívül tagolt, heterogén, ezért nincs egységes programja. A szervezetek csak egyes, kiemelt kérdésekről fogalmazzák meg álláspontjukat – minden esetben politikai hatalom nélkül - a mindenkori aktuális politikai rendszer tagadásaként.

Egyetértésük alapja, hogy elítélik a Magyar Köztársaság jelenlegi társadalmi berendezkedését (liberális demokrácia), és elengedhetetlennek tartják annak radikális, gyökeres megváltoztatását. A konzervatív jobboldalon egyesek a lassú változásokra építő, fontolva haladás politikáját tartják követendőnek, míg mások egy korábbi korszak értékeihez kívánnak visszatérni. A radikális jobboldalra egyértelműen az utóbbi jellemző. Általában a dualizmus vagy a Horthy-korszak berendezkedését tekintik követendő példának, amihez szerintük vissza kéne térni.

Követeléseik, programjuk felépítése többnyire dichotóm. Általában a jelenlegi rendszer valamely kritikáját tartalmazza, és annak okát, valamint a rá adott nemzeti radikális megoldást.

  • Államrend: A radikálisok szerint alkotmányos rendszerünk „szélsőségesen liberális”, nem biztosítja a haza érdekeinek megfelelő képviseletét. Megoldásként új alkotmányozást, vagy a meglévő alkotmány komolyabb módosítását tartják szükségesnek. Álláspontjuk szerint a szovjet megszállás után Magyarország elvesztette szuverenitását és legitim, történelmi, Szent Korona-tanra épülő alkotmányát, és mivel a jelenlegi az 1949-ben szovjet mintára hozott új alkotmány módosítása, azt sztálini örökségnek tekintik.[18][19] Az alkotmányozás célja egyes csoportjaik szerint a visszatérés a történelmi alkotmányhoz. Egységesen állítják, hogy a rendszerváltás elmaradt vagy legalábbis megrekedt, ezért „valódi rendszerváltásra” van szükség.[20]
  • Sajtószabadság: A radikálisok szerint Magyarországon nincs valódi sajtószabadság, mivel szerintük a balliberális oldalhoz, a jobboldali hatalomközpontosító kormányhoz és a multinacionális tőkéhez köthető üzleti, gazdasági körök pénzügyi erőfölényükkel visszaélve mesterségesen eltorzítják a médiapiacot, így az információk nem áramlanak szabadon. Úgy látják, hogy a média egyes témákat (pl. határon túli magyarok helyzete vagy a cigánybűnözés) elhallgat, tabuként kezel.
  • Közbiztonság: A közbiztonság ma Magyarországon szerintük súlyos probléma. Ennek egyik fő oka a radikálisok szerint a cigány kisebbség nem dolgozó, bűnöző rétege által elkövetett bűncselekményekben keresendő, amire a cigánybűnözés fogalmával hivatkoznak. A megoldás módja szerintük általában a büntetések súlyosbítása és a szociális segélyezés visszafogása, a visszaélések megakadályozása. Úgy vélik, hogy ezzel munkára kényszeríthetnék a munkanélküli cigányságot. Programjukban nagy hangsúlyt fektetnek a civil alapon szerveződő „nemzeti önvédelemre”, mellyel a szerintük leépített és az országot megvédeni képtelen Magyar Honvédség egyes feladatait is szeretnék ellátni.[21] A legismertebb ilyen szervezet a Magyar Gárda.
  • Európai Unió: Egységesen ellenzik a Magyar Köztársaság uniós tagságát, mert úgy tartják, hogy az csorbítja az ország önrendelkezését. Álláspontjuk szerint a schengeni határnyitás nem oldja meg a trianoni békeszerződés és a határon túli magyarok problémáját, látszatmegoldásnak, figyelemelterelésnek érzik.
  • Globalizáció: Harcos antiglobalisták – álláspontjuk szerint azért, mert elsőrendűen fontosnak tartják a hagyományos magyar értékek és a magyar piac védelmét. Súlyos problémának tartják az idegen, különösen a zsidó tőke magyarországi térhódítását.
  • Környezetvédelem: Hasonlóan a társadalom számos más csoportjához a radikális jobboldal is fontosnak tartja a környezetvédelmet, de általában konkrétumok nélkül. Nagy hangot kapott a Verespatak megmentéséért vívott küzdelem. Említendő még a margitszigeti fakivágások elleni tiltakozás vagy a génkezelt áruk kitiltásának követelése.
  • Nemzetpolitika: Ez az, amit mindennél fontosabbnak tartanak. Fontos célkitűzésük a magyarság fogyásának megállítása – egyes szervezeteik abortuszellenesek (pro-life). Hangsúlyozzák szolidaritásukat a határon túl élő magyarsággal, fontosnak tartják az elszakadt nemzettestben élők felkarolását, a magyar érdekek következetes végigvitelét akár más államokkal, különösen Szlovákiával, Romániával, Szerbiával és Ukrajnával szemben. Ideológiájuk fontos pontja a trianoni békeszerződés kérdésköre: jelszavaik közt állandóan szerepel a Magyarországot ért igazságtalanság orvoslása. Támogatják a határon túli magyarok függetlenedését, autonómiatörekvéseiket.[22][23][24] Szervezeteik igyekeznek átnyúlni az országhatárokon, egységként tekinteni a Kárpát-medencei magyarságra.
  • Kultúra: Nagyon fontosnak tartják a nemzeti identitás erősítését, a magyar kultúra ápolását, a magyar nyelv védelmét. Ellenzik a liberális oktatáspolitikát. Sokuk szkeptikusan, lenézően viszonyul a modern művészetekhez, mert úgy tartják, hogy az hanyatlás az azt megelőző korok fennkölt, méltóságteljes művészetéhez képest.

Történelemszemlélet[szerkesztés]

A magyar radikálisok történelemszemlélete alapvetően két fő ponton tér el a „hivatalos” állásponttól: más a véleményük a magyar őstörténetről és máshogy ítélik meg a 20. század eseményeit.

  • Sokan a magyarságra erőltetett nézetnek tartják, ezáltal elvetik a finnugor nyelvrokonság elméletét, sokan úgy vélik, hogy ez „rossz hatással van” a magyarság öntudatára. Számos nemzeti radikális a hun-magyar rokonság vagy azonosság híve. Badiny Jós Ferenc és követői munkássága nyomán népszerű a sumér és a magyar nyelv rokonságának elképzelése, valamint a kettős honfoglalás elmélete is. A kereszténység felvételét különbözőképpen ítélik meg: a többség a magyarságot ezer éven át összetartó erőt látja benne, egyesek azonban az ősi magyar kultúra elpusztítóját – utóbbiak az államalapítás előtti szimbólumrendszerhez kötődnek. Más elméletek szerint a magyarság már Szent István uralkodása előtt kapcsolatba került a kereszténységgel, felvette azt, így az eleve szervesen beépült a magyarság kultúrájába.

A magyar nemzeti radikálisok általában tisztelik Horthy Miklóst, felvállalják szellemi és politikai örökségét.[25][26] Ezen kívül általában pozitív személyként tekintenek például Apponyi Albertre és Tisza Istvánra, de gyakorinak nevezhetőek a Bajcsy-Zsilinszky Endre nacionalista és antifasiszta elméletének követői is.[27] Az 1956-os forradalomra tisztelettel tekintenek, máig érvényes példaként gondolnak rá. Több egykori felkelő most nemzeti radikális szervezetekben politizál. Az '56-ot nem ritkán ellenforradalomnak nevezik, de nem abban a negatív kicsengésű értelemben, ahogy a szocializmus idején használták, hanem úgy tartják, hogy annak célja Magyarország normális társadalmi berendezkedésbe visszaforgatása volt.[28]

Társadalomszemlélet[szerkesztés]

A nemzeti radikálisok – a kereszténydemokrata és jobbközép konzervatív pártokkal egyezően – a családot tartják a társadalom alapegységének,[29] annak védelme különösen fontos helyet foglal ez nézetrendszerükben. (szemben az individualista, liberális felfogással, miszerint a társadalom alapegysége az egyén.[30])

A nemzeti radikálisok az ország nemzetállam jellegét hangsúlyozzák.

A nemzeti radikálisok eszméi közt nem központi elem sem az antiszemitizmus, sem a rasszizmus, bár a külső szemlélők szerint feltűnően sok köztük a rasszista – különösen az antiszemita és a cigánygyűlölő. Egyes szervezetek kampányokkal és rendezvényekkel próbálják javítani a róluk kialakult képet.[31]

Gazdaságszemlélet[szerkesztés]

A nemzeti radikalizmus nézetrendszerébe keveredett számos olyan elem is, amiket közgondolkodás hagyományosan baloldalhoz köthetőnek tart – mint például a „romantikus antikapitalizmus”, vagy a globalizációellenesség. Magát a piacgazdaságot azonban nem tekintik ellenségnek, inkább csak embertelen mellékhatásait kívánják mérsékelni, visszafogni, amelyeket vadkapitalizmusnak neveznek.

A nemzeti radikalizmus gazdasági kérdésekben globalizáció-ellenességet hirdet, a hazai termelők, a kis- és középvállalatok erősítését, védelmét szorgalmazza. Ellenzi a nemzetközi nagyvállalatok túlzott hazai betelepülését.

Megadóztatnák a nagyobb jövedelmeket, kétkulcsos adórendszer helyett progresszívabb szja-rendszert akarnak. Habár a multik „móresre tanításáról” beszélnek, programjuk szerint mindössze esélyegyenlőséget teremtenének a külföldi és hazai vállalkozások közt. Megszüntetnék a külföldiek adómentességét, de átmeneti szabályozással segítenék őket, hogy beilleszkedjenek a hazai adókörnyezetbe, és korlátoznák a külföldiek termőföldvásárlását.[32]

Pártok, szervezetek[szerkesztés]

A rendszerváltás után kialakult belpolitikai palettán a nemzeti radikális pártok főként a Fidesztől jobbra állókat és a Fidesz-tábor radikálisabb szavazóit próbálják megszólítani. Ilyen párt volt az 1993-től 2021-ig létező Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP), majd a tíz évvel később, 2003-ban létrejött Jobbik Magyarországért Mozgalom. (Amely 2018-ban szakított a radikalizmussal.) Egyesek szerint ilyen volt még az 1996–2002 közti (Giczy–Bartók-féle) Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) is.[33] Megemlítendő még a Független Kisgazdapárt (FKgP) is, mivel sokáig összefogtak más radikális pártokkal is. Jelenleg a 2018-ban létrejött, Jobbikból kivált Mi Hazánk Mozgalom sorolja magát ebbe a kategóriába.

Széles körben ismertté vált radikális szervezet még a 2006-os tiltakozások során a legnagyobb, kossuth téri tüntetést szervező Magyar Nemzeti Bizottság 2006 és a szintén az akcióival ismertté vált Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, illetve a Jobbikkal egykor szoros kapcsolatot ápoló Magyar Gárda. A gárdához hasonló szervezetek még az Új Magyar Gárda, a Magyar Nemzeti Gárda, a Nemzeti Őrsereg, az Őrző Magyar Gárda Mozgalom, a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület, a Véderő, a Betyársereg, a Pannon Nemzeti Gárda, és a Toroczkai László által 2018-ban létrehozott Nemzeti Légió.

Magyar nemzeti radikalizmus a határon túl[szerkesztés]

A nemzeti radikális civil mozgalmaknak (pl. a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom) számtalan szervezete van a magyar Szent Korona országainak többségében magyarok lakta területein.[34]

A legismertebb nemzeti rock zenekarok – például a Kárpátia, Ismerős Arcok – rendszeresen szerveznek nagy érdeklődéssel fogadott koncerteket a határon túli magyaroknak.[35]

Ellenkultúra[szerkesztés]

A nemzeti radikális szervezetek sajátos ellenkultúrája szavakban szembehelyezkedik a fogyasztói társadalom alapjaival és a liberális, vagy általa liberálisnak vélt, tartott elvekkel. Az első jelentősebb nemzeti radikális rendezvény a Toroczkai László által életre hívott kulturális és könnyűzenei fesztivál, a Magyar Sziget volt – ezt a Sziget Fesztivál mintájára, annak ellenpárjaként szervezték meg. Az ezredforduló évében megrendezett első fesztiválon mindössze néhány száz fiatal vett részt, napjainkra már tízezer körüli a látogatók száma.[36] Az utóbbi időben több más nemzeti radikális fesztivált is szerveznek (pl. Kárpátfeszt, EMI-tábor), valamint több országos, önmagát nemzeti radikálisnak meghatározó politikai és kulturális folyóirat indult.

Nemzeti radikális média[szerkesztés]

A nemzeti radikális média jórészt az interneten szerveződik, emellett jelentős a nyomtatott sajtó, mely hetilapokból, illetve még ritkábban (kéthetente-havonta) megjelenő kiadványokból áll. Az internetes adókat leszámítva tévé- vagy rádiócsatorna nincs. A nemzeti radikálisok saját médiumaik mellett a fősodratú jobboldali médiát (például Hír TV, Echo TV, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Heti Válasz, Magyar Demokrata, Lánchíd Rádió) is kedvelik. A nemzeti radikális média több szempontból is elüt a média fősodrától. Nincsenek nagy, országos médiumai, aminek fő oka a kezdőtőke hiánya és a hirdetők alacsony száma – ezek rendszerint magyar kisvállalkozások, üzletek. Hangneme, tartalma is más: gyakran közöl olyan híreket, amelyeket a fősodratú média nem kap fel vagy elhallgat. Szóhasználata kemény, szókimondó, provokatív, igyekszik a politikai korrektség elveinek szándékosan minél kevésbé megfelelni.

A legismertebb radikális jobboldali weboldal a kuruc.info. A 2004-ben indult hírportál elsősorban provokatív stílusával, szélsőjobboldali vonásaival és a személyes adatokkal való rendszeres visszaéléseivel tűnik ki a többi közül. Akciói miatt többször került országos figyelem középpontjába, betiltását Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is kezdeményezte, de mivel a szervere nem Magyarországon van, jogi úton nem sikerült eredményesen fellépni ellene, végül a magyar titkosszolgálat közbelépése miatt[37] kényszerültek egy hónapos leállásra 2008 július-augusztusában.

További radikális jobboldali internetes híroldalak voltak a Jobbik-közeli alfahir.hu (korábbi nevén barikád.hu, mely 2009 júniusában nyomtatott magazint indított), a Nemzeti Hírháló, a JobbHírek és a hunhír.hu. Bár nem híroldal, jelentős médium volt a Tomcat nevével fémjelzett, már megszűnt Bombagyár közösségi blog, amely írások mellett Bombagyár Rádió néven hetente 2–2,5 órában blográdiót üzemeltetett, alkalmanként Bombagyár TV néven videó összeállításokat is közölt a egyes eseményekről.

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom saját hetilapja a Magyar Jelen. Jelentős nemzeti radikális magazin a havonta megjelenő, magát gondolkodó magyarok lapjaként aposztrofáló Kárpátia magazin és a Kapu magazin. További hetilapok a Magyar Világ, az önmagát Csurka István lapjaként megnevező Magyar Fórum, illetve a Nemzetőr. Jelentős nemzeti radikális webrádió a Szent Korona Rádió, mely kizárólag magyar zenét játszik, főleg nemzeti rockzenét. A rádió 2008-ban a zene.hu közönségszavazásán elnyerte a legnépszerűbb webrádió címet.[38]

Nemzeti rock[szerkesztés]

Bővebben: Nemzeti rock

A nemzeti radikális értékrendet az ifjúságnak manapság leginkább a nemzeti rock közvetíti. A stílus a 2000-es években indult virágzásnak, zenéjében a népzenei hagyományok keverednek a rockzenével. A vele gyakran összemosott skinhead szubkultúránál jóval tágabb a közönsége, több koncert tömegrendezvénynek számít. Az együttesek gyakran koncerteznek a határon kívül, a történelmi Magyarország különböző pontjain.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Malkovics Tibor (2013). „A magyar jobboldali (nemzeti) radikálisok és a hazai "gárdák" az internetes kapcsolathálózati elemzések tükrében” (PDF). Médiakutató - médiatudományi folyóirat 14 (2), 29-50. o, Kiadó: Médiakutató Alapítvány, a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kara és a Brand Content Kft.. ISSN 8389 1586 8389. (Hozzáférés: 2021. január 22.)  
  2. ↑ Helyét kereső nemzeti radikalizmus: Két pogány közt (magyar nyelven). Magyarnarancs.hu. (Hozzáférés: 2021. január 22.)
  3. ↑ a b c Tóth András – Grajczjár István: A nemzeti radikalizmus. In Van irány? : trendek a magyar politikában. Boda, Zsolt–Körösényi, András. 83. o. ISBN 978-963-287-056-4 Hozzáférés: 2021. január 22.  
  4. ↑ Héjj Dávid – Schultz Gábor: A jelenkori jobboldali radikalizmus dilemmái Archiválva 2009. március 6-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF – Századvég.hu
  5. ↑ Jobboldali radikalizmusok tegnap és ma. Szerk.: Feitl István. Második, bővített kiadás. Napvilág Kiadó, Budapest, 1998.
  6. ↑ a b c Politikai okkultizmus Magyarországon 8.: Ifjú szívekben Archiválva 2011. november 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, Magyar Narancs, XVIII. évf. 1. szám, 2006. január 5.
  7. ↑ Szegregáló programot követel a Jobbik, NOL, 2007. december 10.
  8. ↑ Az ombudsmanok nyilatkozata az Emberi Jogok Napján Archiválva 2008. június 16-i dátummal a Wayback Machine-ben – Kisebbsegiombudsman.hu, 2007. december 10. (utolsó módosítás: 2008. január 18.)
  9. ↑ Sólyom László levele[halott link] PDF
  10. ↑ Sólyom László levele Kállai Ernő kisebbségi ombudsmannak Archiválva 2008. február 13-i dátummal a Wayback Machine-ben – NOL, 2007. december 12.
  11. ↑ Domokos Endre János:„ … sohasem állítottam magamról, hogy „nemzeti radikális” volnék, vagy, hogy a VBKE az volna. Mi ugyanis hungaristák voltunk, vagyunk és leszünk… A „nemzeti radikalizmus” kifejezés számunkra valóban éppolyan semmitmondó melléduma, mint a „polgári”.” Archiválva 2011. július 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (Domokos a betiltott Vér és Becsület vezetője volt.)
  12. ↑ Paksa Rudolf - A magyar szélsőjobb - ketezer.hu | Irodalmi és társadalmi havi lap (hu-HU nyelven). - ketezer.hu, 2012. június 30. (Hozzáférés: 2021. január 22.)
  13. ↑ Vona Gábor: Hazánk két valósága. [2009. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 3.)
  14. ↑ "...én a MIÉP-et nem tekintem szélsőjobboldalinak. A magyar szélsőjobbnak jelenleg nincs pártképviselete, kisebb-nagyobb szélsőjobbos mozgalmi csoportok viszont léteznek. A MIÉP nacionalista párt, amelyet lehet szeretni vagy nem szeretni. Ráadásul a MIÉP eddig elfogadta a demokratikus játékszabályokat, még az EU-s választásokon is elindult. Archiválva 2008. október 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, interjú Lánczi Andrással, antiszemitizmus.hu
  15. ↑ A Jobbik ellen több kell a nácizásnál Archiválva 2015. február 12-i dátummal a Wayback Machine-ben – Hírszerző, 2009. május 29.
  16. ↑ MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSI ALMANACH. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 18.)
  17. ↑ Toroczkai László az építkezésről Youtube.com
  18. ↑ „Magyarország alkotmányos jogállam” (…?) - Hazánkért, 2007. november 5.. [2008. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 27.)
  19. ↑ Szabad ég alatt... - Beszélgetés Dr. Varga Tiborral[halott link]
  20. ↑ Wittner: valódi rendszerváltás kell Archiválva 2008. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben - hírextra.hu
  21. ↑ Vona Gábor: a honvédelemhez nem kell engedély Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (magyargarda.hu)
  22. ↑ A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kiáltványa. [2008. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 27.)
  23. ↑ A Jobbik elkötelezett a székelyföldi autonómia mellett Archiválva 2008. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (jobbik.hu)
  24. ↑ A Jobbik 12 pontja Trianon ledöntéséért Archiválva 2008. május 29-i dátummal a Wayback Machine-ben (jobbik.hu)
  25. ↑ tomcat: „Még mindig vitéz nagybányai Horthy Miklós elkötelezett híve vagyok.”. [2008. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 21.)
  26. ↑ tomcat: „Vitéz nagybányai Horthy Miklós kell, hogy a magyarok eszményképe legyen, nem a zavaros gondolatokkal terhelt Szálasi Ferenc.”. [2008. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 24.)
  27. ↑ „Ha igazi ellenállót keresünk, ott van Bajcsy-Zsilinszky Endre, aki tényleg tudta, mit csinál.”. [2008. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 6.)
  28. ↑ Pozsonyi Ádám: '56 ellenforradalom volt.. [2008. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 27.)
  29. ↑ Van hozzá gusztusuk! Archiválva 2008. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (jobbik.hu)
  30. ↑ Eszmeáramlatok - Liberalizmus (TIT Teleki László Ismeretterjesztő Egyesület honlapja). [2008. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 10.)
  31. ↑ Magyar Gárda karácsonykor az egyik kisebbséghez tartozó gyermekeken segít. [2008. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 20.)
  32. ↑ Varró Szilvia - A Jobbik mint harmadik erő. [2010. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 23.)
  33. ↑ az 1998-as választások – FN, 2006. január 18.
  34. ↑ A HVIM alapszervezetei. [2008. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 27.)
  35. ↑ A Hunhir beszámolója a Kárpátia erdélyi koncertjéről. [2008. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 27.)
  36. ↑ Soha nem voltunk még ennyien a Falanx.hu szerint Archiválva 2008. május 17-i dátummal a Wayback Machine-ben (2006)
  37. ↑ Továbbra is üzemel a kuruc.info – Origo, 2008. augusztus 22.
  38. ↑ Íme a 10 legnépszerűbb webrádió (zene.hu)

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyar_radikális_jobboldal&oldid=26752186”