Zikonotid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Structural formula of ziconotide.png
Ziconotide 1DW5.png
Zikonotid
IUPAC-név
H-Cys-Lys-Gly-Lys-Gly-Ala-Lys-Cys-Ser-Arg-Leu-Met-Tyr-Asp-Cys-Cys-Thr-Gly-Ser-Cys-Arg-Ser-Gly-Lys-Cys-NH2
Kémiai azonosítók
CAS-szám 107452-89-1
PubChem 16135415
ChemSpider 17291932
KEGG D06363
ATC kód N02BG08
SMILES
C[C@H]1C(=O)N[C@H](C(=O)N[C@H]2CSSC[C@H]3C(=O)N[C@H](C(=O)N[C@H](C(=O)NCC(=O)N[C@H](C(=O)N[C@@H](CSSC[C@@H](C(=O)N[C@@H](CSSC[C@@H](C(=O)N[C@H](C(=O)NCC(=O)N[C@H](C(=O)NCC(=O)N1)CCCCN)CCCCN)N)C(=O)N[C@H](C(=O)NCC(=O)N[C@H](C(=O)N3)CO)[C@@H](C)O)NC(=O)[C@@H](NC(=O)[C@@H](NC(=O)[C@@H](NC(=O)[C@@H](NC(=O)[C@@H](NC(=O)[C@@H](NC2=O)CO)CCCNC(=N)N)CC(C)C)CCSC)CC4=CC=C(C=C4)O)CC(=O)O)C(=O)N)CCCCN)CO)CCCNC(=N)N)CCCCN
StdInChIKey BPKIMPVREBSLAJ-QTBYCLKRSA-N
UNII 7I64C51O16
ChEMBL 1201418
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C102H172N36O32S7
Moláris tömeg 2639 g/mol
Farmakokinetikai adatok
Biohasznosíthatóság 50%
Biológiai
felezési idő
2,9 - 6,5 óra
Kiválasztás <1% vizelettel
Terápiás előírások
Jogi státusz receptköteles
Terhességi kategória C (US)
Alkalmazás Intratekálisan – katéteren keresztül közvetlenül az agy-gerincvelői folyadékba


A zikonotid (SNY-111; Prialt) egy atípusos analgetikus szer súlyos és krónikus fájdalom kezelésére. A vegyület a Conus magus nevű kúpcsiga ω-konotoxin peptidjének származéka.[1] Fájdalomcsillapító hatása a morfinénak ezerszerese.[2]

2004 decemberében az amerikai Food and Drug Administration (FDA) engedélyezte alkalmazását infúzióként, a cerebrospinális folyadékba történő bevitel esetében, intratekális pumparendszert alkalmazva (ez az agy-gerincvelői folyadékkal teli térbe juttatja a hatóanyagot).

Felfedezése[szerkesztés]

A zikonotid a Conus magus nevű kúpcsiga toxinjából származtatott vegyület. Baldomero Olivera 1960-as évek végén folytatott kezdeti vizsgálatai óta érdeklődik a tudomány a tengeri csigákban megtalálható több ezer vegyület hatása iránt. Oliverat, aki most[pontosabban?] az Utahi Egyetemen tanít biológiát, a toxinok halálos hatásáról hallott történetek inspirálták kutatásában. Ezeket a Fülöp-szigeteken töltött gyerekkorában ismerte meg. Magát a zikonotidot az 1980-as évek elején fedezte fel az Utahi Egyetem egyik kutatója, Michael McIntosh,[3] aki épp akkor került ki a főiskoláról és kezdte meg munkáját Oliverával.

A zikonotidot, mint szintetikusan előállított gyógyszert az Elan vállalat fejlesztette ki. Kereskedelmi terjesztését Amerikában 2004. december 28-án engedélyezte az FDA, Prialt név alatt, majd 2005. február 22-én az Európai Bizottság is engedélyezte. Az Azur Pharma 2010-ben szerezte meg a Prialt terjesztésének az egész világra (Európa kivételével) kiterjedt jogait.

Hatásmechanizmus[szerkesztés]

A zikonotid hidrofil molekula, vízben jól oldódik, metil-terc-butil-éterben gyakorlatilag oldhatatlan. A szervezetben szelektív N-típusú feszültségfüggő kalciumcsatorna-blokkoló hatást fejt ki.[4][5] Ez a hatás az agyban és a gerincvelőbengátolja a pro-nociceptív hatású idegrendszeri vegyületek, mint például a glutamát, kalcitoningén-kapcsolt fehérje (CGRP) és P-anyag felszabadulását, így okozva a fájdalom enyhülését.[5]


Terápiás felhasználás[szerkesztés]

A hétköznapibb beviteli utakkal (szájon át vagy intravénásan) történő alkalmazása esetén fellépő jelentős mellékhatások vagy hatáselmaradás miatt a zikonotid bevitelét intratekálisan (azaz közvetlenül a cerebrospinális folyadékba) kell kivitelezni. Mivel ez a legdrágább és leginvazívabb módja a gyógyszerelésnek,[6] a zikonotid alkalmazása csak bizonyos esetekben elfogadott. Az Egyesült Államokban az FDA a következő esetekben engedélyezte alkalmazását: ha a súlyos krónikus fájdalomban szenvedő betegnek intratekális (IT) terápia indokolt, valamint aki intoleráns más kezelésekre, vagy azok hatástalanok a számára (például szisztémás fájdalomcsillapítás, adjuváns terápiák vagy IT alkalmazott morfin).[7]

A döntéshozatal során ugyanakkor számításba kell venni a zikonotid által kiváltott magas fájdalomcsökkentő hatást (annak mértékét és hosszát), valamint a tolerancia[8] és a dependencia[9] jeleinek látszólagos hiányát még hosszabb kezelés esetében is.

Alkalmazása olyan betegek esetében kontraindikált, akik korábban bizonyos mentális rendellenességekben szenvedtek (például pszichózisban), mivel náluk néhány súlyos mellékhatás bizonyítottan nagyobb eséllyel alakulhat ki.[10]

Jelenleg[pontosabban?] kutatás folyik annak kiderítésére, hogy lehetséges-e megfelelő formulálással kevésbé invazív úton is alkalmazni.[11][12]

Egyéb felhasználási lehetőségei között van még a poszttraumás epilepszia kezelése/megelőzése is. Kimutatták, hogy egy antioxidánssal (U-101033E) együtt adva, hozzájárult a trauma által okozott agyi sérülés helyreállításában.[13][14][15]

Mellékhatások[szerkesztés]

A legtöbbször jelentkező mellékhatások a szédülés, hányinger, zavartság, nisztagmus és fejfájás. Jelentkezhet még ezeken felül gyengeség, hipertónia, ataxia, látászavar, anorexia, aluszékonyság, bizonytalan állás, vertigo, vizeletretenció, viszketés, fokozott izzadás, hasmenés, hányás, asztenézia, láz, rángások, szinuszitisz, izomgörcsök, izomfájdalom, kialvatlanság, idegesség, amnézia, tremor, memória kiesés és fokozott pszichiátriai rendellenességek. Más, kevésbé gyakori, de klinikailag még jelentős mellékhatás lehet: látott és hallott hallucinációk, öngyilkossági gondolatok, akut veseleállás, pitvari fibrilláció, kardiovaszkuláris események, szepszis, új vagy rosszabbodó depresszió, paranoia, dezorientáció, meningitis és epilepsziás rohamok. Ennek következtében kontraindikált olyan emberek számára, akiknek kórtörténetben pszichózis, skizofrénia, klinikai depresszió és bipoláris zavar van.

A közelmúltban történt néhány eset következtében felmerült egy kapcsolat az intratekálisan beadott zikonotid és a megnövekedett öngyilkosságok között. Ez szigorúbb és folyamatos pszichiátriai monitorozás igényét vetette fel, annak érdekében, hogy növeljék a veszélyeztetett betegek esélyeit.[16]

Szerkezet[szerkesztés]

A zikonotid egy peptid, aminosav szekvenciája a következő: H-Cys-Lys-Gly-Lys-Gly-Ala-Lys-Cys-Ser-Arg-Leu-Met-Tyr-Asp-Cys-Cys-Thr-Gly-Ser-Cys-Arg-Ser-Gly-Lys-Cys-NH2. A szerkezet tartalmaz még 3 diszulfid kötést is.

Szabadalmak[szerkesztés]

A szert a Neurex Corp. szabadalmaztatta. A cég amerikai alapítású, melyet az ír Élan Corporation vásárolt meg 1998-ban. Az alábbi amerikai szabadalmak jogutódja lett az Élan: 5,859,186, 5,795,864, 5,770,690, 5,587,454, és 5,587,454.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Prialt solution for infusion - Summary of Product Characteristics (SmPC) - (eMC) (angol nyelven). Electronic Medicines Compendium, 2017. január 1. (Hozzáférés: 2018. április 21.)
  2. http://www.chninternational.com/cone_snail_venom_attacking_pain.htm
  3. (1982) „Isolation and structure of a peptide toxin from the marine snail Conus magus”. Arch. Biochem. Biophys. 218 (1), 329–34. o. DOI:10.1016/0003-9861(82)90351-4. PMID 7149738.  
  4. Miljanich GP (2004). „Ziconotide: neuronal calcium channel blocker for treating severe chronic pain.”. Curr Med Chem 11 (23), 3029–40. o. DOI:10.2174/0929867043363884. PMID 15578997.  
  5. a b McGivern JG (2007). „Ziconotide: a review of its pharmacology and use in the treatment of pain.”. Neuropsychiatr Dis Treat 3 (1), 69–85. o. DOI:10.2147/nedt.2007.3.1.69. PMID 19300539.  
  6. Medscape. (Hozzáférés: 2007. december 21.)
  7. U.S. Pharmacist. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 21.)
  8. Prommer E (2006). „Ziconotide: a new option for refractory pain”. Drugs Today 42 (6), 369–78. o. DOI:10.1358/dot.2006.42.6.973534. PMID 16845440.  
  9. Klotz U (2006). „Ziconotide—a novel neuron-specific calcium channel blocker for the intrathecal treatment of severe chronic pain—a short review”. Int J Clin Pharmacol Ther 44 (10), 478–83. o. PMID 17063978.  
  10. prialt.com Archiválva 2006. március 15-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  11. Anand, Prachi (2015. augusztus 3.). „Tailored delivery of analgesic ziconotide across a blood brain barrier model using viral nanocontainers”. Scientific Reports. DOI:10.1038/srep12497.  
  12. Palca, Joe. „Snail Venom Yields Potent Painkiller, But Delivering The Drug Is Tricky”, 2015. augusztus 3. 
  13. Xiong, Y (1998. július 1.). „Mitochondrial dysfunction after experimental traumatic brain injury: combined efficacy of SNX-111 and U-101033E”. J. Neurotrauma., 531-. o. DOI:10.1089/neu.1998.15.531.  
  14. Naeser, M. A. (2011. május 1.). „Improved cognitive function after transcranial, light-emitting diode treatments in chronic, traumatic brain injury: two case reports”. Photomed Laser Surg., 351-. o. DOI:10.1089/pho.2010.2814.  
  15. Berman, R. F. (2000. november 1.). „Neurobehavioral protection by the neuronal calcium channel blocker ziconotide in a model of traumatic diffuse brain injury in rats”. J Neurosurg., 821-. o. DOI:10.3171/jns.2000.93.5.0821.  
  16. (2010. október 1.) „Increased risk of suicide under intrathecal ziconotide treatment? – A warning”. Pain 152 (1), 235–237. o. DOI:10.1016/j.pain.2010.10.007. PMID 21041028.  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Ziconotide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.