Victor Eftimiu

Victor Eftimiu
1911-ben megjelent kép
Született	1889. január 24. Boboshticë
Elhunyt	1972. november 27. Bukarest
Álneve	Athanes
Állampolgársága	román
Házastársa	Agepsina Macri
Foglalkozása	drámaíró költő író műfordító
Tisztsége	a bukaresti Nemzeti Színház igazgatója a kolozsvári Nemzeti Színház és Nemzeti Opera igazgatója
Sírhelye	Bellu temető
Írói pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Jellemző műfajok	dráma, vers, próza
Irodalmi irányzat	neoromantika
Alkotói évei	1905–1971
Fontosabb művei	Înșir’te mărgărite! Prometeu
Hatottak rá	Maurice Maeterlinck Edmond Rostand Federico García Lorca
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Victor Eftimiu témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Victor Eftimiu (Boboshticë, 1889. január 24. – Bukarest, 1972. november 27.) albán / aromán / macedoromán származású román drámaíró, költő, író, műfordító, a Román Akadémia tagja; a két világháború közötti időszak egyik legtöbbet játszott színpadi szerzője.

Élete

Az akkoriban az Oszmán Birodalomhoz tartozó Korça környékén született Boboshticë faluban, egy macedoromán kereskedő tizenkét gyermeke közül másodikként. 1895–1897 között a szülőfalujában járt görög nyelvű elemi iskolába. 1897-ben a család Bukarestbe költözött, ahol ismét az első osztályba kellett beíratni, mert nem ismerték el előző tanulmányait. 1900 és 1904 között a Mihai Viteazu líceumban tanult, ahonnan a negyedik osztály során eltávolították, mert könyveket tulajdonított el. Életét az olvasás és színház töltötte ki, és ekkor kezdett el írni. Hogy megszabaduljon apja szemrehányásaitól, különböző újságoknak és folyóiratoknak dolgozott. Első verse 1905-ben jelent meg. 1906-ban utazást tett Görögországban és Konstantinápolyban, és meglátogatta szülőföldjén élő nagyapját. Visszatérve Romániába korrektorként dolgozott az Adevărulnál, éjszakai korrektorként az Epocanál, szerkesztőként a Prezentulnál, és különböző lapokban riportokkal jelentkezett. 1908-ban Nagyszebenbe költözött, ahol Octavian Gogával és Ilarie Chendivel együtt szerkesztette a Țara noastră című folyóiratot. Közreműködött a Luceafărul, Foaia interesantă, Adevărul, Dimineața, Viitorul, România ilustrată, Evenimentul című lapokban.

1909 tavaszán egy rövid budapesti és bécsi tartózkodás után Párizsba utazott, ahonnan több cikket küldött az aradi Tribuna popoarelor című folyóiratnak. 1910-ben tért vissza Romániába, ahol 1911-ben váratlan sikert aratott a Párizsban írt Înşir-te mărgărite című darabjával. 1913-ban a bukaresti Comedia színház igazgatójává nevezték ki. 1914. június 7-én összeházasodott Agepsina Macri színésznővel, akit Párizsban ismert meg. 1915-től aktív tagja lett a Román Írók Társaságának, 1916 és 1919 között feleségével együtt Párizsban élt. 1917-ben tagja volt a lausanne-i román propagandabizottságnak. 1919-ben szerzett román állampolgárságot.

1920-1921-ben a bukaresti Nemzeti Színház igazgatója, egyben a romániai színházak vezérigazgatója volt. (A bukaresti Nemzeti Színház igazgatói tisztségét még kétszer, 1930-ban és 1936-ban is betöltötte; mind a háromszor korrupciós ügyek miatt váltották le.) Több kritika érte amiatt, hogy visszaélt hatalmával, saját darabjait tűzte műsorra, és túl gyakran osztott szerepet feleségének, Agepsina Macrinak. 1921-ben a Román Akadémia tagjává javasolták, de nem kapta meg a szükséges szavazatszámot. 1926-ban belépett a Nemzeti Parasztpártba, amelynek 1945-ig maradt tagja; ő írta a párt himnuszát. 1927. augusztus és december között a kolozsvári Nemzeti Színház és a Nemzeti Opera igazgatója volt; ebben a minőségében próbálta összekapcsolni az avantgárdot és a hagyományos román színház elemeit. Tervezte, hogy az erdélyi városokban Kolozsvárról kiinduló előadássorozatokat szervez, de ez anyagi okok miatt nem valósult meg.

1932-ben országos irodalmi díjat nyert. 1933-ban a romániai PEN Club elnökévé választották; ezt a tisztségét haláláig megtartotta. A Pen Club elnökeként védelmére kelt Daday Lorándnak, akit Zátony című könyve miatt hat hónapi börtönre és 10000 lej pénzbüntetésre ítéltek. 1935-ben elérte a szabadkőművesség 33., utolsó fokozatát.

Ion Antonescu illetve a Vasgárda uralma idején darabjait nem játszották, az állambiztonság megfigyelés alatt tartotta; 1942-ben a zsilvásárhelyi internálótáborba küldték, mert nyilvános helyen kijelentette, hogy a németek elveszítik a háborút. (Feltehetőleg itt ismerkedett meg Gheorghe Gheorghiu-Dejzsel.) 1944-ben a Román Írók Társasága elnökévé választották, 1945-ben és 1948-ban újraválasztották. 1944. szeptembertől 1945-ig a bukaresti Nemzeti Színház és Opera igazgatója volt.

1946 elején az ARLUS küldöttségének tagjaként látogatást tett a Szovjetunióban; élményeit a Dreptatea nouă [Új igazság] című lapban írta le. Ugyanez év májusában a a Romániai Magyar írószövetség dísztagjává választotta Eftimiut („a román-magyar barátság egyik régi harcosa”).

1948-ban a Román Akadémia tagjává választották, röviddel az intézmény megszűnése és újjáalakítása előtt. Az újjáalakított akadémia taglistájáról azonban kihagyták, ezért Gheorghe Gheorghiu-Dejhez fordult, és az ő közbenjárására ismét visszakerült. 1964-ben a Román Népköztársaság Csillagával, 1966-ban Kulturális Érdemrenddel, 1971-ben Sarló és kalapács aranyéremmel tüntették ki, valamint 1971-ben a Szocialista Munka Hőse címet is elnyerte. A kommunista rendszerrel kötött kompromisszumai ellenére műveit betiltották vagy megcsonkították, és a Securitate megfigyelés alatt tartotta.

1971-ben látogatást tett Albániában, ahol Naim Frashëri-díjjal tüntették ki, és az Írók és Művészek Ligája tiszteletbeli tagjává fogadta. 1972-ben a Romániai Írószövetség tiszteletbeli elnökévé választotta. 1972. novemberében ismét Albániába indult, de útközben Szófiában rosszul lett, majd Pristinában szívrohamot szenvedett. Innen repülőgéppel Tiranába, majd Bukarestbe szállították, ahol az Elias kórházban november 27-én elhunyt. Temetésére november 30-án került sor a bukaresti Bellu temetőben.

Kitüntetései

• 1912: Bene merenti érem második osztálya
• 1932: országos irodalmi díj
• 1933: Becsületrend
• 1964: A Román Népköztársaság Csillaga, első osztály
• 1966: Kulturális Érdemrend, első osztály
• 1971: A Szocialista Munka Hőse
• 1971: Sarló és kalapács aranyérem
• 1971: Naim Frashëri-díj, első osztály (Albánia)

Munkássága

Elsősorban drámaíróként ismert. Több mint negyven fantáziadús, akcióban gazdag, jellemzően versekben írt darabját a szerző a következő csoportokba sorolta: 1. román legendák, 2. antik tragédiák, 3. középkori drámák, 4. tragikomédiák, 5. vidéki komédiák, 6. bukaresti szatírák, 7. külföldi témájú darabok. A legértékesebbek az első két csoport darabjai. A mesés történeteket filozófiai szimbólumokkal gazdagította. Eugen Lovinescu 1937-ben megjelent, a kortárs irodalomról szóló munkája szerint az egyenetlen színvonalú darabok váltakozva szereztek sikert és okoztak bukást, váltottak ki csodálatot és szenvedélyes támadásokat, szerzőjük folyamatosan a színházi élet újdonságai között szerepelt.

Versei, prózai művei, útinaplói, színházi beszámolói, emlékezései, aforizmái, műfordításai és különböző cikkei az Acţiunea, Adevărul, Adevărul literar şi artistic, Almanahul literar, Almanahul Societăţii Scriitorilor Români, Cele trei Crişuri, Cetiţi-mă, Comedia, Contimporanul, Convorbiri critice, Cortina, Cosînzeana, Culisele, Cultura poporului, Curentul artelor, Cuvântul liber, Dimineaţa, Dreptatea, Dumineca, Ecoul, Evenimentul zilei, Hiena, Jurnalul literar, Literatorul, Luceafărul, Noua revistă română, Omul liber, Pământul nostru, Propilee literare, Rampa, Rampa nouă ilustrată, Ramuri, Raza literară, Reporter, Revista Fundaţiilor Regale, Revista literară, Revista noastră, Revista pentru toţi, Revista română, Românul, România literară, Sburătorul, Scena, Spectator, Teatrul, Teatrul Naţional, Tempo, Toamna, Tribuna, Tribuna poporului, Ţara noastră, Universul literar, Viaţa literară, Victoria, Vremea, Ziarul meu, Zorile hasábjain jelentek meg.

Számos műfordítást készített, Elsősorban francia nyelvből. 1909-ben különböző folyóiratok számára Baudelaire, Maupassant, Émile Verhaeren, Anatole France, Jules Lemaître, Alfred de Musset, Puskin műveiből fordított. Részleteket fordított Shakespeare Ahogy tetszik című darabjából (1912). 1943-ban Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész tragédiáit tolmácsolta.

Összegyűjtött műveit 1969-től kezdve adta ki az Editura pentru Literatură (Irodalmi Könyvkiadó), az Editura Minerva illetve az Editura Fundația Națională pentru Știință și Artă. 2007-ig húsz kötet jelent meg.

Művei megjelentek francia, angol, magyar, német, albán, cseh, olasz nyelven is.

Művei

(kinyitható doboz)

Eredeti cím Hely Kiadó Év Magyar cím Fordító Hely Kiadó Év Dar de nuntă şi alte schiţe Bucureşti 1911 Fără suflet Bucureşti 1911 Înşir-te mărgărite Bucureşti 1911 Peregjetek ti gyöngyszemek Kádár Imre Rapsozii Bucureşti 1911 Cinematograful Bucureşti 1912 Mireasa roşie Bucureşti 1912 Poemele singurătăţii Orăştie 1912 Strămoşii Bucureşti 1912 Ave, Maria! Bucureşti 1913 Cocoşul negru Bucureşti 1913 În temniţele Stambulului Bucureşti 1913 Războiul (în colaborare cu D. Anghel) Bucureşti 1913 Spovedania unui clown şi alte nuvele Bucureşti 1913 Akim. Tragi-comedie în trei acte Bucureşti Flacăra 1914 Ariciul și șobolul: fabulă modernă Brașov Ciurcu 1914 Crăciunul lui Osman: tragi-comedie Brașov Ciurcu 1914 Două cruci Bucureşti 1914 Napoleon I Bucureşti 1914 Poveste de crăciun Brașov Ciurcu 1914 Vorbe…, vorbe…, vorbe…! Bucureşti 1914 Szavak!… Szavak!… Szavak!… Gyergyai Albert Nyugat 1932 Candele stinse… Bucureşti Flacăra 1915 Poveștile focului Bucureşti Minerva 1915 Ringala Bucureşti 1915 Ca doi străini Bucureşti 1917 Corabia cu pitici Bucureşti 1919 Prometeu Bucureşti 1919 Prometheus: tragédia 5 felvonásban Kádár Imre Kolozsvár Erdélyi Helikon 1920 v. 1921 Prométheusz: drámai költemény Veress Zoltán Bukarest Kriterion 1971 Sfârşitul pământului Bucureşti 1919 Lebedele sacre Craiova 1920 Pe vremea haiducilor Bucureşti 1920 Comorile lui Dragodan Bucureşti 1920 Rasputin Bucureşti 1920 Alina-Linda Bucureşti 1922 Dansul milioanelor Bucureşti 1922 Don Juan sau Tragedia iubirii. Dramă în șapte tablouri în versuri Bucureşti Ancora, Alcalay & Calafateanu 1922 Fantoma celei care va veni Bucureşti 1922 Făt-Frumos din lacrimi Bucureşti 1922 Înșir’te mărgărite!..., Strămoșii, Rapsozii Bucureşti Socec 1922 Katalina Bucureşti 1922 Minunea Sfântului Ilie Bucureşti 1922 Szent Illés csodája K. Gy. Brassói Lapok 1924 Păţania călugărului Gherasim Bucureşti 1922 Pădurea ursitoarelor Bucureşti 1922 Povestiri alese Bucureşti Speranța 1922 Pădurea ursitoarelor Bucureşti 1922 Risto Darda Bucureşti 1922 Şarpele fermecat Bucureşti 1922 Sfârșitul pământului. Inspectorul broaștelor, Crăciunul lui Osman, Ariciul și sobolul, Poveste de Crăciun Bucureşti Socec 1922 Spre ţara cea nouă Bucureşti 1922 Tinereţe fără bătrâneţe şi viaţă fără de moarte Bucureşti 1922 Trei îngeri Bucureşti 1922 Cântecul milei Bucureşti 1923 Comoara Bucureşti Socec 1923 Povestiri din Orient Bucureşti 1923 Vin sărbătorile Bucureşti 1923 Voievodul dreptăţii Bucureşti 1923 Thebaida Bucureşti 1924 Tragedia unui comedian. Roman Bucureşti Ancora 1924 Elfiona Bucureşti 1924 Meșterul Manole Bucureşti Socec 1925 Manole mester Kádár Imre Budapest Révai 1934 Principesa Moruzof Bucureşti 1925 Glafira Bucureşti 1926 Ionică prostul Bucureşti 1927 Nuvele și schițe (1906-1926). Un asasinat patriotic Bucureşti Cugetarea 1927 Oda limbei român Bucureşti 1927 Omul care a vazut moartea Bucureşti n.a. 1928 Isten veled, Eliodor! (az Öt román vígjáték c. kötetben) Méliusz József Bukarest Irodalmi 1964 Aki látta a halált (az Egyszerű véletlenek: modern román drámák c. kötetben) Budapest Európa 1967 A csavargó Méliusz József Rokonunk, a csavargó Szemlér Ferenc Băiatul cel pierdut Bucureşti 1928 Strâmbă-lemne şi Sfarmă-piatră Bucureşti 1928 Omul şi Dracul Bucureşti 1928 Marele duhovnic Bucureşti 1929 Vestitorii Bucureşti 1928 Dragomirna. Roman Bucureşti Renașterea 1930 Le Nain du Theatre Francais Paris 1931 Vulturul de argint Bucureşti 1931 Kimonoul înstelat Bucureşti 1932 Discurs la Mesaj și o Comunicare Bucureşti Monitorul Oficial 1932 Kimonoul înstelat Bucureşti 1932 Noaptea subterană Bucureşti Universul 1933 Theochrys Bucureşti 1933 Arhanghelul cu aripi de ceară Bucureşti 1934 Bécsi szerelem. A viaszszárnyú arkangyal Jékely Zoltán Bukarest Irodalmi 1968 Cântecul mamei şi al copiilor Bucureşti 1935 Jos laba de pe tricolor! Demascarea lui Stelian Popescu Bucureşti szerzői kiadás 1935 Spre sursele tragediei Bucureşti 1935 Rapsozii. Prologuri. Fragmente Bucureşti 1936 Regele munţilor Bucureşti 1936 Teatru în versuri Bucureşti 1936 „Totul pentru ţară”. 1. Tragedia de la Drajna Bucureşti 1936 Omul lui Dumnezeu Bucureşti 1937 Poveste spaniolă cu Don Juan. Don Quijote, bufonul şi moartea Bucureşti 1938 Atrizii Bucureşti 1939 Oglinzile Bucureşti 1939 Focuri pe Bărăgan. Nuvele Bucureşti Cugetarea 1940 Fum de fantome Bucureşti Casa Școalelor 1940 Gânduri Bucureşti Socec 1940 Omul fără nume Bucureşti 1940 Lora Mirandy Bucureşti 1941 Amintiri și polemici Bucureşti Cultura Românească 1942 Magia cuvintelor Bucureşti Cultura Românescă 1942 O dragoste la Viena Bucureşti n.a. 1942 Bécsi szerelem Jékely Zoltán Kolozsvár Józsa Béla Athenaeum 1946 Bécsi szerelem. A viaszszárnyú arkangyal Jékely Zoltán Bukarest Irodalmi 1968 Bécsi szerelem Vistai András János Bukarest Kriterion 1991 Scamatorii Bucureşti 1942 Spovedanii Bucureşti 1942 Priviri peste veacuri Bucureşti Casa Școalelor 1944 Sylvette Bucureşti 1944 Scadenţa Bucureşti 1944 Noi și Sovietele n.a. Bucovina 1945 13 decembrie şi alte poeme Bucureşti 1947 Tragediile eline: Prometeu, Thebaida, Atrizii Bucureşti 1947 Legendele româneşti: Înşir-te mărgărite, Cocoşul negru, Meşterul Manole Bucureşti 1948 Haiducii Bucureşti 1949 O nuntă aristocratică Bucureşti 1952 Păunaşul Codrilor Bucureşti 1952 Az erdő pávácskája Franyó Zoltán Bukarest Ifjúsági 1965 Împăcare Bucureşti 1953 Poveste haiducească Bucureşti 1953 Prichindel Bucureşti 1953 Iepuraşul de turtă dulce Bucureşti 1954 Akademos Bucureşti Literatură și Artă 1955 Basme Bucureşti 1955 Focul. Legenda lui Prometeu Bucureşti 1956 Teatru Bucureşti Literatură și Artă 1956 Doctor Faust, vrăjitor Bucureşti 1957 Oda limbei române (poezii 1906-1956) Bucureşti Literatură și Artă 1957 Pe urmele zimbrului Bucureşti Tineretului 1957 Bölénycsapáson Békési Ágnes Bukarest Stiinta si Tehnica 1968 Inspectorul broaştelor Bucureşti 1958 Halatul alb Bucureşti 1959 Copiii din China Bucureşti 1959 Povestind copiilor Bucureşti 1960 Poveştile lui Moş Cocoş Cocoloş Bucureşti 1960 Parada Bucureşti 1960 Soliile terestre Bucureşti 1961 Un an întreg Bucureşti 1961 Teatru, I-II Bucureşti 1962 Omuleţ Bucureşti 1963 Poezii Bucureşti 1964 Povestea pomului de iarnă Bucureşti 1964 Versuri Bucureşti 1964 Oameni de teatru Bucureşti Meridiane 1965 Portrete și amintiri Bucureşti Literatură 1965 701 sonete Bucureşti 1966 121 szonett (válogatás) Veress Zoltán Bukarest Kriterion 1977 Dreptatea lui Ion Vodă Bucureşti 1966 Omul de piatră Bucureşti 1966 În gloria patriei Bucureşti Militară 1967 Din vremuri voievodale Bucureşti Tineretului 1968 Tengri Cluj Albatros 1970 Cosmos Bucureşti 1971 Neguţătorul de idei Bucureşti 1971 Szent Nepomuk lovagjai: elbeszélések Aradi Nóra Budapest Parnasszus 1947 Kínai gyermekek Veress Zoltán Bukarest Ifjúsági 1959 A kővé vált lovag: mesék n.a. Bukarest Creangă 1970

Műveinek feldolgozásai

• Însir'te margarite (film, 1911)
• Dragoste la manastire (film, 1914)
• Trenul fantoma (film, 1933)
• Paul Constantinescu: Panä Lesnea Rusalim (opera, 1955)
• Doru Popovici: Prométheusz (opera, 1958)
• Inspectorul broastelor (televíziós film, 1979)

Emlékezete

Nevét viseli Bukarestben az a Cişmigiu park melletti utcácska, ahol az író lakott. A lakóházat emléktábla jelöli; kertjében Eftimiu mellszobra áll, amelyet 40. születésnapjára készített Dimitrie Paciurea.

Szüleinek a bukaresti házát, amelyben az író 1897 és 1905 között lakott, (illetve amely a szintén albániai gyökerekkel rendelkező Cezar Ivănescu író lakhelye volt 1986 és 2008 között) 2019-ben műemlékké nyilvánították.

Arcképe egy 1999-ben kiadott albán bélyegen szerepel.

További információk

• Cristian Preda: Robul succesului. Viața politică a lui Victor Eftimiu sub șase Constituții. București: Humanitas. 2022.