Jules Lemaître

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jules Lemaître
Jules Lemaître 1913.jpg
Élete
Születési név François Élie Jules Lemaître
Született 1853. április 27.
Vennecy, Loiret
Elhunyt 1914. augusztus 4. (61 évesen)
Tavers, Loiret
Jellemző műfaj(ok)
Kitüntetései
  • Concours général
  • Vitet Prize (1887)
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztje
A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Lemaître témájú médiaállományokat.

Jules Lemaître (Vennecy, 1853. február 27.Tavers, 1914. augusztus 5.) francia író és kritikus.

Élete[szerkesztés]

Az École normale supérieure (tanárképző intézet) hallgatója volt 1872-től 1875-ig. Tanárként működött Le Havre-ban, Algírban, Besançonban, Grenoble-ban.

1884-ben abbahagyta a tanítást, hogy teljesen az irodalmi, irodalomkritikusi tevékenységnek szentelje magát. Publikált a Revue bleue, a Revue des deux mondes és a Journal des débats politiques et littéraires hasábjain.

1880-ban megjelentette első verskötetét (Les Médaillons), amely a parnasszizmus irányzatához állt közel. Az algíri tartózkodása által inspirált Petites Orientales című második kötetét (1883) Sully Prudhomme-nak ajánlotta, aki nagy hatást gyakorolt rá.

Az impresszionista kritika képviselője volt, amely irányzat nem objektívnek szánt értékeléseket szándékozott adni, hanem szubjektív benyomások nyomán véleményezte a műveket, illetve szerzőiket. Kritikai írásait kötetekbe gyűjtve adta ki, nagyobb lélegzetű tanulmányait önállóan.

Színműveket, elbeszéléseket, meséket és regényt is írt.

1895-ben lett az Académie française tagja. A századforduló környékén közéleti tevékenységet is folytatott, részt vett a Ligue de la patrie française alapításában, és öt éven át elnöke volt.

Megítélése[szerkesztés]

Jules Lemaître (Larousse 1923).jpg

Anatole France megítélése szerint „kétségtelenül a kor legjobb elméinek egyike”[1]. Ady Endre „fölségesnek” nevezi En marge des vieux livres címen kiadott történeteit[2]. Kosztolányi Dezső írásairól azt mondja, hogy „az impresszionista kritika remekművei”[3]. Szerb Antal megállapítja, hogy „kritikái olyanok, mintha novellát írna egy-egy íróról vagy színdarabról. Tudásnak és élénkségnek ez a szerencsés egyesítése nagy népszerűséget és tekintélyt szerzett neki.”[4] Ambrus Zoltán szerint Lemaître „egyformán kiváló mint költő, mint elbeszélő, és mint kritikus”[5]. Birkás Géza azt írja, hogy tanulmányaiban „a korabeli íróknak rajzolta meg nagyon találó, ötletes, ma is elevenen ható arcképeit”[6]. Elek Oszkár Châteaubriand-ról szóló tanulmányát így értékeli: „Lemaître könyvének legragyogóbb sajátságai: írója éleslátása, fejtegetéseinek igazsága, finomsága és mélysége.”[7] Az Encyclopædia Britannica szócikke szerint: „a modern szerzőkről adott jellemzései érdekesek a bennük megnyilvánuló éleslátás, ítéleteinek váratlansága, és kifejezésmódjuk élénksége, valamint eredetisége miatt.”[8] A Larousse által adott tömör jellemzés szerint Lemaître „ragyogó elme, mélyreható lélekismerő, szellemes író”[9].

Verseskötetek[szerkesztés]

  • Les Médaillons (1880)
  • Petites Orientales (1883)

Kritikák, tanulmányok[szerkesztés]

  • Les contemporains. – Paris, 1885–96 (7 kötet)
  • Impressions de théâtre. – Paris, 1888–96 (10 kötet)
  • L'Imagier, études et portraits contemporains (1892)
  • Jean-Jacques Rousseau (1907)
  • Jean Racine (1908)
  • Fénelon (1910)
  • Châteaubriand (1912)

Színművek[szerkesztés]

  • Révoltée (1889)
  • Le Député Leveau (1890)
  • Mariage blanc (1891)
  • Flipote (1893)
  • Le Pardon (1895)
  • L'Âge difficile (1895)
  • La Bonne Hélène (1896)
  • L'Aînée (1898)
  • Bertrade (1905)
  • La Massière (1905)
  • Le Mariage de Télémaque (1910)
  • Un salon (1924, posztumusz)

További könyvei[szerkesztés]

  • Sérénus, histoire d'un martyr. Contes d'autrefois et d'aujourd'hui (1886)
  • Dix contes (1890)
  • Les Rois (1893)
  • La Franc-maçonnerie (1899)
  • Contes blancs: la Cloche; la Chapelle blanche; Mariage blanc (1900)
  • En marge des vieux livres (1905-1907)
  • Lettres à mon ami, 1909 (1910)
  • La Vieillesse d'Hélène. Nouveaux contes en marge (1914)

Magyar nyelven[szerkesztés]

  • A királyok; ford. Schöpflin Aladár, Budapest 1911
  • Tanulmányok; fordította és bevezette Salgó Ernő, Budapest 1928
  • A sirályok, in: Kosztolányi Dezső: Modern költők, Budapest 1914, 199. oldal
  • A Szent Szűz és az angyalkák; ford. Kertész Kálmán, in: Napkelet 5. évf. 13. szám, 1111-1114. oldal
  • A titkos jelvények; ford. Kertész Kálmán, in: Napkelet 9. évf. 12. szám, 1020-1024. oldal
  • La sirène / A szirén; ford. Fónagy Iván, Budapest 1957

Források[szerkesztés]

  • Yann Mortelette: Le Parnasse - Mémoire de la critique, Paris 2006, 403-405. oldal
  • Emile Gassier: Les cinq cents immortels - Histoire de L’Académie française 1634-1906, Paris 1906, 385. oldal
  • Jules Lemaître: Contes extraits de Myrrha; szerk. E. Rivillé-Rensch, Boston 1908, III-IV. oldal

Szakirodalom[szerkesztés]

  • Gyergyai Albert: Lemaître, in: Nyugat 1928. I. 754-757. oldal
  • Kárpáti Aurél: Jules Lemaître, in: Új Idők 1943. I. 193-194. oldal
  • Henry Bordeaux: Jules Lemaître, Paris 1920
  • Yetta Blaze de Bury: French literature of to-day - A study of the principal romancers and essayists, Boston and New York 1898, 183-210. oldal
  • Anna Brunnemann: Jules Lemaître, in: Die Gegenwart, Nr. 24 (1896), 374-376. oldal

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Analyses littéraires - Les candidats à l’Académie: M. Jules Lemaître, in: Les Annales politiques et littéraires 1895. március 10, 156. oldal
  2. Budapesti Hírlap 1905. január 8; Ady Endre összes művei, 5. kötet - Cikkek, tanulmányok, feljegyzések, 1904. február - 1905. január, 85. Vissza a mesékhez, CD-ROM, Arcanum Adatbázis Kft. 1999
  3. Idegen költők anthológiája, I. kötet, Budapest 1937, 121. oldal
  4. A világirodalom története, Budapest 1989, 704. oldal
  5. A tegnap legendái - Tollrajzok, Budapest 1913, 27. oldal
  6. A francia irodalom története a legrégibb időktől napjainkig, Budapest 1927, 300. oldal
  7. Lemaître, Jules: Châteaubriand, in: Egyetemes Philologiai Közlöny 1913. november, 697. oldal
  8. The Encyclopaedia Britannica, eleventh edition, New York 1911, Volume XVI, 408B
  9. Larousse universel en 2 volumes, Paris 1923, Tome second, 42B