Star Trek IV: A hazatérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Star Trek IV: A hazatérés
(Star Trek IV: The Voyage Home)
1986-os amerikai film

Star trek 4 de.svg
Rendező Leonard Nimoy
Producer Harve Bennett
Műfaj
Forgatókönyvíró Harve Bennett
Steve Meerson
Peter Krikes
Nicholas Meyer
Főszerepben lásd a táblázatot
Zene Leonard Rosenman
Operatőr Donald Peterman
Vágó Peter E. Berger
Gyártás
Gyártó Paramount Pictures
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelv angol
Forgatási helyszín San Francisco
Játékidő 119 perc
Költségvetés 21 000 000$[1]
Forgalmazás
Forgalmazó Paramount Pictures
Bemutató1986. november 26.
Bevétel 133 000 000$[2]
Kronológia
ElőzőStar Trek III: Spock nyomában
KövetkezőStar Trek V: A végső határ
További információk

A Star Trek: Hazatérés (Star Trek IV: The Voyage Home) (Paramount Pictures, 1986) a negyedik azon tudományos-fantasztikus filmek közül, amelyek a Star Trek című televíziós sorozatra épülnek. Befejező része azon cselekménytrilógiának, ami a Star Trek: Khan haragjával kezdődött, és a Spock nyomában című filmmel folytatódott. A filmet a Star Trek rajongók gyakran úgy emlegetik, mint azt a részt, "amelyikben a bálnák vannak".

A szereplők[szerkesztés]

Színész Szerep Magyar hang
William Shatner James T. Kirk kapitány Szersén Gyula
Leonard Nimoy Spock elsőtiszt Kristóf Tibor
DeForest Kelley Dr. Leonard McCoy orvosi tiszt Uri István
James Doohan Montgomery Scott főgépész Láng József
George Takei Hikaru Sulu kormányos Usztics Mátyás
Walter Koenig Pavel Chekov navigátor Kassai Károly
Nichelle Nichols Uhura kommunikációs tiszt Zsolnai Júlia
Majel Barrett Christine Chapel főnővér Magda Gabi
Grace Lee Whitney Janice Rand tiszt Prókai Annamária
Mark Lenard Sarek nagykövet Velenczey István
Jane Wyatt Amanda Grayson Győri Ilona
Catherine Hicks Dr. Gillian Taylor Hűvösvölgyi Ildikó
John Schuck Klingon nagykövet Tolnai Miklós
Robert Ellenstein Föderációs elnök Szabó Ottó
Brock Peters Cartwright admirális Melis Gábor
Robin Curtis Saavik Kiss Erika

A történet[szerkesztés]

Dialog-stop-hand.svg Alább a cselekmény részletei következnek!

Egy óriási idegen szonda érkezik a Földhöz, és különlegesen erős jeleket sugároz a planétára, melynek következtében elszívja a közelben lévő hajók energiáját, és felforralja a tengereket. James T. Kirk admirális és csapata éppen Spockért megy a Vulcanra, amikor értesülnek a flottától a Földnél kialakult helyzetről. Kirk tudja, hogy a flotta nem fogja örömmel fogadni, hiszen a USS Enterprise megsemmisült, ezért az előző kalandból zsákmányolt klingon hajóval indulnak a Föld felé.

Spock, aki szellemileg még mindig regenerálódik, rájön, hogy az idegen szonda a hosszúszárnyú bálnákkal próbál kapcsolatot felvenni. Ezeket az élőlényeket azonban az emberiség három évszázaddal ezelőtt, a vadászatnak köszönhetően kiirtotta, így a szonda számára választ csak úgy biztosíthatnak, ha visszautaznak az időben.

Kirk parancsba adja, hogy kezdjenek az űrhajóval a Nap körül nagy sebességgel keringeni, mert így a csillag nagy gravitációs tere, és a fénysebességnél gyorsabb haladás révén visszautazhatnak az időben. A művelet sikerrel zárul, melynek köszönhetően 1986-ban találják magukat. A legénység a hajót álcázza, és leszállnak a kaliforniai San Franciscóban (a Golden Gate Parkban). Szerencsére a közelben rábukkannak két bálnára, melyek alkalmasak a szondával való kommunikációra, továbbá olyan alapanyagokra, melyekkel megépíthető a bálnák szállítására szolgáló medence.

Kirk és Spock elnyeri dr. Gillian Taylor bálnabiológus támogatását is, aki a bálnákat gondozza a sausalitói Tengerek élővilága aquaparkban.

Miután leküzdötték a legfőbb gondokat (beleértve azt is, hogy meggyőzzék Taylort arról, hogy a jövőből jöttek), az Enterprise legénységének sikerül kimenteni két bálnát a tengerből, akiket közben szabadon engedtek az aquaparkból és bálnavadászok fenyegetik őket. Ezután visszatérnek a jövőbe és a bálnák segítségével megmentik a Földet.

A siker ellenére a legénység hadbíróság elé kerül, mivel több szabályt is súlyosan megszegtek akkor, amikor az előző filmben engedély nélkül indultak el az Enterprise-zal. A vádlottakat hősies tetteik miatt felmentik, kivéve Kirk admirálist, akit „büntetésből” lefokoznak kapitányi rangra, és a USS Enterprise-A-ra vezénylik. Dr. Taylor, aki a legénységgel együtt tért vissza a 23. századba, úgy dönt, hogy belép a csillagflottába, mint tudományos tiszt.

Érdekességek[szerkesztés]

  • Azt a jelenetet, amelyben Chekov és Uhura a járókelőktől kérdezik, hogy merre találják az almedai támaszpontot (és benne egy nukleáris reaktort), rejtve vették fel. Így a rendőr, aki teljes bambultsággal és meglepődéssel tekint rájuk, nem színész, hanem egy igazi rendőr. Reakciója betudható annak is, hogy Chekov nagyon erős orosz akcentussal beszélt, és a film ezen része 1986-ban játszódott. A nő, aki végül szóba áll velük szintén az utca embere volt, nem pedig színész.
  • A buszon hangosan zenét hallgató punkot, akit végül Spock hallgattat el, a film társproducere, Kirk Thatcher játszotta el. Ő írta a rádiójából szóló számot is, továbbá a vulkáni számítógép hangját is ő kölcsönözte.
  • A kórházban a hangosbeszélőn dr. Sandi Zobert keresik. Sandi Zober valójában Leonard Nimoy akkori felesége volt (bár nem orvos, hanem maga is színész).
  • A filmben szerepel a USS Enterprise CVN-65 nevű hajó is, ami igazából a USS Ranger CV-61 volt, mivel az Enterprise épp a tengeren volt a forgatás idején.
  • A filmben feltűnő, Miranda osztályú csillaghajónak, a USS Saratogának (NCC-1867) egy afroamerikai nő a kapitánya, megelőzve a Star Trek: Voyagert az első női parancsnok tekintetében a Star Trekben. Igaz, csak rövid ideig szerepel, ezért nevet sem adtak neki, és az őt játszó színésznő, Madge Sinclair neve sem szerepel a stáblistán. (Később kiadott regényekben végül – nemhivatalosan – Margaret Alexandernek nevezték el. Érdekesség még, hogy sokkal később ugyancsak Miranda osztályú és ugyancsak Saratoga nevű csillaghajó volt az, amelyiken Benjamin Sisko szolgált korábban, mielőtt azt a borg elpusztította volna. A hajó regisztrációs száma viszont értelemszerűen már más, NCC-31911 volt.)
  • Cartwright admirális is feltűnik, csakúgy mint a későbbi Star Trek VI: A nem ismert tartomány című filmben, akit itt is Brock Peters alakít. Ugyanígy ebben a két filmben alakítja John Schuck is a klingon nagykövetet.

Források[szerkesztés]

  1. Pascale, Anthony: "Exclusive: Producer Ralph Winter on Star Trek V: We Almost Killed The Franchise".. TrekMovie, 2010. június 30. (Hozzáférés: 2013. március 10.)
  2. Tiwari, Neha: Star Trek movies: Which is best?. CNET Networks, 2006. október 6. (Hozzáférés: 2013. március 10.)