Bari

Bari
San Nicola bazilika
Bari címere Bari zászlaja
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Puglia
Megye	Bari (BA)
Polgármester	Michele Emiliano
Védőszent	Szent Miklós
Irányítószám	70121–70131
Körzethívószám	080
Forgalmi rendszám	BA
Testvérvárosok	Lista Monte Sant’Angelo Baalbek Bandung Banja Luka (2007–) Batumi (1987–) Korfu Durrës Kanton Mar del Plata Pátra Sumqayit Szczecin Bologna Celle di San Vito Palma de Mallorca San Giovanni Rotondo San Nicolás de Bari Cardiff Ischia Colletorto Szergijev Poszad Vlagyimir (2013. május 17. – ) Lublin (2020. október 6. – )
Népesség
Teljes népesség	316 015 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	2832 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	1 m
Terület	116 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
é. sz. 41° 07′ 31″, k. h. 16° 52′ 00″41.125277777778, 16.866666666667
Elhelyezkedése Bari térképén
Bari weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bari témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bari (kiejtése: bári) Dél-Olaszország kontinentális részének második legnagyobb városa. Mintegy 116 km² terül el, lakosainak száma 328 458 (2001). Puglia tartomány székhelye, az Adriai-tenger partján fekszik. A város három részből áll: a történelmi óvárosból (Barivecchia), a 19. századi újvárosból (Murattiano) és a kettő körül elterülő modern városrészekből.

Földrajza

Fekvése

Bari városa az Adriai-tenger partján terül el, a hozzátartozó településekkel együtt mintegy 42 km hosszan, . Egy tengerparti síkságon fekszik, mely a szárazföld belseje, a Murge, felé enyhén emelkedik. Szomszédos települései Adelfia, Bitonto, Bitritto, Capurso, Giovinazzo, Gravina in Puglia, Modugno, Mola di Bari, Noicattaro, Triggiano és Valenzano.

A történelmi óváros (Barivecchia) egy kis félszigeten helyezkedik el, mely egy sas fejéhez hasonlít, ezért gyakorta l'aquila barese (bari sas) néven emlegetik. Az óváros melletti öbölben található a város kikötője.

Éghajlata

A városnak jellegzetes mediterrán éghajlata van, hosszú és meleg nyarakkal, valamint enyhe telekkel, kevés csapadékkal. A város mikroklímáját befolyásolják az Adriai-tenger felől érkező szelek is. A Köppen-féle éghajlatosztályozási rendszerben a Csa osztályba tartozik.

Hónap	Jan	Feb	Már	Ápr	Máj	Jún	Júl	Aug	Szept	Okt	Nov	Dec	Év
Maximális átlaghőmérséklet (°C)	12,1	13	14,7	17,7	22	26	28,4	28,5	25,3	20,9	17,1	13,7	19
Minimális átlaghőmérséklet (°C)	5,2	5,5	6,8	9,1	13	16,9	19,2	19,2	16,5	12,7	9,3	6,6	11,6

Történelem

Az ókori Barium

A város az i. e. 1. évezred elején már lakott volt, a peucetiusok egyik települése. A város régi latin neve Barium, a görög Barion volt. Bari a római hódítás előtt nem tartozott az ókor jelentős itáliai települései közé, bár találtak a régészek görög emlékeket, például bronz pénzérméket. Igazi jelentőségre az i. e. 3 században tett szert, amikor római fennhatóság alá került. Stratégiai jelentőségét erősítette, hogy a Tarentumba és Brundisiumba vezető utak találkozásánál feküdt. A rómaiak i. e. 181-ben felépítették kikötőjét, mely nem csak a kereskedelemben, hanem a halászatban is fontos szerepet játszott. Nero császár municipiummá tette. Bari első püspöke Gervasius 347-ben foglalta el székét és a konstantinápolyi pátriárkának volt alárendelve. A bari püspökség egészen a 10. századig Bizánchoz tartozott.

Középkor és újkor

Bari kikötője a 19. században

A Római Birodalom bukása után a keleti gótok, bizánciak, longobárdok és az itáliai Karolingok küzdöttek birtokáért. A langobárdok idején alkották meg a város törvénykönyvét a Consuetudines Barenses-t, amely példáképül szolgált más dél-olaszországi város számára.

847-ben a várost a szaracénok foglalták el, akik dél-itáliai emirátusuk fővárosává tették. Khalfun, Mufarrag és Sawdan emírek uralkodása alatt számos palota és egy [mecset] is épült a városban. A szaracénok folyamatosan hadban álltak a langobárd Beneventói Hercegséggel illetve a Bizánci Birodalommal. Ez utóbbinak 870-ben sikerült visszafoglalni a várost és felszámolni az emírséget.

1071-ben Robert Guiscard normann herceg foglalta el egy hároméves ostrom után és a város ettől kezdve önálló hercegi székhely lett. 1087-ben a kis-ázsiai Myrából Bariba hozták Szent Miklós ereklyéit, aki a város védőszentje lett. 1095-ben a városból indult az első kereszteshadjárat. 1098-ban II. Orbán pápa összehívta a barii zsinatot, egyikét azon zsinatoknak, melyeken a keleti és nyugati egyházak kibékítésével és újraegyesítésével próbálkoztak. Mivel nem sikerült kompromisszumot kötni, a Nagy Egyházszakadás elkerülhetetlenné vált.

1117-ben a város érsekének meggyilkolása következtében a városban egy lázadás tört ki, melynek eredményeként a hatalmat Grimoald, langobárd herceg szerezte meg. Megerősítette Bari kapcsolatait a Bizánci Birodalommal és a Velencei Köztársasággal és hozzájárult Szent Miklós kultuszának terjedéséhez is, saját magát pedig a Gratia Dei et beati Nikolai barensis princeps (Isten és Szent Miklós kegyelméből Bari hercege) címen emlegette. 1132-ben II. Roger szicíliai király megdöntötte hatalmát.

1156-ban II. Frigyes német-római császár és szicíliai király fosztotta ki. A város erődítményét azonban még uralkodása idején helyreállították. A Stauffenek uralkodása alatt Bari a Szicíliai majd a Nápolyi Királyság része lett. Ebben az időszakban élte virágkorát.

A város fejlődésében fordulópontot jelentett a Nápolyi Királyság elfoglalása Napóleon seregei által. Joachim Murat, a Napóleon által kinevezett új király (egyben sógora is) 1808-ban elrendelte a város egyik új negyedének felépítését, melyet napjainkban is Murattiano néven ismernek. Ezáltal kiemelte a várost a több századon keresztül tartó hanyatlási periódusból. Ebben az időben bővítették ki a kikötőjét, ami által a régió egyik legjelentősebb kereskedelmi központja lett. A város 1860-ban a királyásggal együtt az újonnan alapított Olasz Királyság része lett.

Modern Bari

A város életének egyik meghatározó eseménye volt a Bari-Brindisi vasútvonal megnyitása 1865-ben, ami által kereskedelmi potenciálja méginkább nőtt. A 20. század elején két alkalommal is súlyos árvizek pusztították el (1906-ban és 1926-ban). 1925-ben nyitotta meg kapuit a város első egyeteme az Università Adriatica.

A fasizmus és a II. világháború

A fasiszták hatalomra kerülését követően 1929-ben a városban építették fel Olaszország egyik legnagyobb vásárközpontját, a Fiera del Levante-t és Barit "a kelet kapujaként" emlegették Földközi-tenger keleti részében fenntatott kiterjedt kereskedelmi kapcsolatai miatt.

A II. világháború alatt jelentős partizánmozgalom bontakozott ki a németek ellen. A németek támadását az óvárosban egy 14 éves fiú állította meg. 1943-ban a német bombázások nagy pusztítást vittek végbe a bari kikötőben állomásozó szövetséges hadiflottában és sokezer városi polgár életét is kioltották.

A II. világháború egyik tragikus eseményének volt színhelye 1943. december 2-án, amikor a már szövetséges csapatok kezén lévő várost a német Luftwaffe bombázta. Ekkor találat érte a John Harvey nevű szövetséges hadihajót is, amely nagymenyiségű mustárgázt szállított, arra az esetre ha a német csapatok vegyi fegyvereket is bevetnének a háborúban. A kiszabadult mustárgáz számos halálos áldozatot követelt, mivel a helyi hatóságok és orvosok sem tudtak létezéséről, így nem tudtak kellő időben intézkedni. Winston Churchill parancsára az összes aktát és feljegyzést megsemmisítették, így a tragédia oka sok évig ismeretlen maradt. A halálos áldozatok pontos számáról konkrét adatok nincsenek, a különböző feltételezések száztól néhány ezerre teszik számukat.

Népesség

Bari kikötője szürkületben

A lakosság számának alakulása

Bari lakossága nagyon homogén. A 20. század végén több hullámban érkeztek ugyan illegális bevándorlók, így az albánok, (akik Olaszország legdinamikusabban fejlődő kisebbségét képezik), de a lakossága döntő többsége olasz.

Napjainkban a lakosság összetétele a következő:

• Olaszok: 98.1%
• Albánok: 0.4%
• Mauritiusziak: 0.3%
• Görögök: 0.2%
• Kínaiak: 0.1%

Továbbá élnek még a városban arabok (palesztinok, jordánok, egyiptomiak), írek, filippínók, etiópok, eritreaiak, szenegálok, nigériaiak és dél-afrikaiak is. A város egyik érdekes színfoltja a régi Madonella negyed, melyet a több hullámban érkezett afrikai bevándorlók népesítenek be.

A bari dialektus

A bari dialektus (olaszul barese) közel kétmillió ember által használt újlatin (délolasz) nyelvjárás, közelebbről az italo–dalmát nyelvekhez tartozik, szoros rokonságban a nápolyi nyelvváltozatokkal áll.

Közigazgatás

A mai Bari városszerkezete nagyrészt a 20. században alakult ki. Az évszázadok során többször is újjáépítették, a folyamatos fenyegetettség miatt (szaracénok, török kalózok stb.) az ókori városfalakon kívülre nem terjeszkedett.

Első nagy bővítésére 1813-ban került sor, amikor Joachim Murat, nápolyi király rendeletére egy új városnegyedet építettek fel a "borgo nuovo"- (azaz újváros), melyet alapítója után "Murattiano"-nak neveznek. A 20. század első felében további negyedek épültek fel: Liberta, Madonella, Marconi.

1928-ban a környező településeket (Torre a Mare, Carbonara, Ceglie del Campo, Loseto, Palese, Santo Spirito) egyesítették a várossal, így létrejött a "Grande Bari" (azaz Nagy-Bari). Ezek külön frazioneként léteztek Bari község keretén belül. 1970-ben azonban az összes Barihoz tartozó települést negyednek nyilvánítottak, ezzel megszüntek létezni a frazionik.

A II. világháború után épültek fel a Poggiofranco, Picone, Carrassi, San Pasquale, Japigia, San Girolamo és Fesca negyedek.

	Kerület	Területe (km²)	Lakosság (2001)	Népsűrűség (ab/km²)	Alegységek
I	Palese - Santo Spirito	18,62	28.757	1.544	Palese Macchie, Santo Spirito, Catino, San Pio
II	San Paolo - Stanic - Villaggio del Lavoratore	20,14	35.516	1.764	San Paolo, Stanic
III	Picone - Poggiofranco	7,47	43.274	5.853	Picone, Poggiofranco
IV	Carbonara - Ceglie - Loseto	35,03	39.910	1.139	Carbonara, Santa Rita, Ceglie del Campo, Loseto
V	Japigia - Torre a Mare	18,77	35.891	1.912	Japigia, Torre a Mare, San Giorgio
VI	Carrassi - San Pasquale	7,70	60.775	7.893	Carrassi, San Pasquale, Mungivacca
VII	Madonnella	0,95	17.601	18.527	Madonnella
VIII	Libertà - Marconi - San Girolamo - Fesca	6,30	65.317	10.368	Libertà, Marconi, San Girolamo, Fesca
IX	Murat - San Nicola	1,05	16.978	16.170	Murat ("borgo Murattiano"), San Nicola (Città vecchia)
	Összesen:	116,2	344.019	2.961

Látnivalók

San Nicola-bazilika

San Sabino-katedrális

Castello Normanno-Svevo

Fortino Sant'Antonio Abate

Barivecchia

Bari óvárosa (olasz nyelven Citta vecchia), ismertebb nevén Barivecchia a régi és új kikötő közötti félszigeten fekszik, a régi városfalak által határolt területen. Délen a 19. század elején felépített Citta nuova, ismertebb nevén a Murattiano határolja. Az óvárost jellegzetes középkori épületek tarkítják, melyek nagyrészén felfedezhetők az apúlia román stílus jegyei. Itt található a 12. században épült San Nicola-bazilika, valamint a szintén 12. században épült San Sabino-katedrális. További látnivalók az óváros területén a 11-12. században felépült San Gregorio-templom, a San Georgio dei Martiri-templom, Santa Chiara-templom, San Giuseppe-templom, San Marco dei Veneziani-templom, Santa Pelagia-templom, Santa Teresa dei Maschi-templom, Gesù-templom, San Michele-templom. Ugyancsak az óváros területén fekszik a Castello Normanno-Svevo, a normannok uralkodása idején épült vár, amelyet II. Frigyes német-római császár és szicíliai király bővített ki. Az óváros másik híres látnivalója a Fortino di Sant'Antonio Abate, mely a 14. században épült, majd a 16. században újjáépítették szintén it található. Az óváros központi terei a Piazza del Ferrarese és a Piazza Mercantile.

Murattiano

A Murat-negyed, ismertebb nevén Murattiano vagy Citta nuova (jelentése Új város) az óvárostól délre terül el, nevét Joachim Murat nápolyi királyról kapta, aki 1813-ban elrendelte felépítését. A gondosan megtervezett városrész volt az első negyed, mely a középkori városfalakon kívül épült. Főutcája a Corso Vittorio Emanuele, melyet pompás 19. században épült paloták szegélyeznek. Központi terei a Piazza Garibaldi és a Piazza Umberto I, amelyen a Bari Tudományegyetem hatalmas épülettömbje áll.

San Sabino-katedrális

A San Sabino-katedrális a 11. század első felében épült és egyike az apúliai román stílus kiemelkedő alkotásainak. A 12. században Guglielmo il Malo újjáépítette. Bal oldalán az alberobellói trullikhoz hasonló stílusban épült keresztelőkápolna csatlakozik. A háromhajós katedrális belsőjét 12-13. századi freskók díszítik. Itt őrzik Szent Sabinus és Szent Columba ereklyéit valamint egy 1050 körül származó kódexet (Exultet).

Castello Normanno-Svevo

A Castello Normanno-Svevo (Normann-Stauffen vár) 1131-ben épült Roger, szicíliai gróf parancsára. 1156-ban I. Vilmos seregei lerombolták, majd később 1233-1240 között II. Frigyes német-római császár és szicíliai király újjáépítette. A trapéz alakú vár északi oldala a tengerre néz. Déli oldalán még létezik az egykori várárok és felvonóhíd, melyen keresztül négyszögletű, reneszánsz stílusban átépített belső udvarát lehetett megközelíteni. A kastély ma egy szoborgyűjteménynek ad helyet (Gipsoteca).

Fortino di Sant'Antonio Abate

A Fortino di Sant'Antonio Abate (magyar jelentése Szent Antal apát erőd) védelmi célokra épült a 14. század elején. Bari lakosai 1463-ban lerombolták, de a 16. században Aragóniai Izabella újjáépíttette. Az erődítmény területén egy kis kápolna áll Szent Antal tiszteletére.

Kultúra

Oktatás

Bari Tudományegyetem

Teatro Piccinni

Teatro Petruzelli

Teatro Petruzelli nézőtere

A városban három egyetem működik:

• A Bari Tudományegyetem (Università degli Studi di Bari) közel 60 000 diákkal a város legjelentősebb felsőoktatási intézménye. 1925-ben alapították. Székhelye a város központjában lévő Palazzo Ateneo-ban van. Tarantóban kihelyezett karokat működtet.
• A Barii Műszaki Egyetemet (Politecnico di Bari) 1990-ben alapították. A mérnöki és építész karokon közel 11 000 diák tanul. Szintén működtet kihelyett karokat Tarantóban.
• A Mediterrán Szabadegyetem (Libera Università Mediterranea) a város legfiatalabb felsőoktatási intézménye. A magánegyetemet 2000-ben alapították.

További felsőoktatási intézmények a Niccolo Piccinni Konzervatórium (Conservatorio di musica Niccolo Piccini) valamint a Művészeti Akadémia (Academia di Belle Arti). A városban van 1983-óta a Mediterrán Egyetemet Szövetségének a székhelye, mely több mint 160 egyetemet, felsőoktatási intézményt és kutatóintézetet tömörít a Földközi-tenger vidékének különböző országaiból.

Múzeumok

• Museo Archeologico Provinciale (Régészeti Múzeum)
• Pinacoteca Provinciale (Városi Képtár)
• Museo della Gipsoteca (szoborgyűjtemény)
• Museo – Sala del Tesoro di San Nicola (A bazilika kincstára)
• Museo della Cattedrale (székesegyházi múzeum)
• Museo Storico Civico (Várostörténeti Múzeum)
• Museo Etnografico Africa-Mozambico (Afrika-Múzeum)
• Acquario Provinciale (Akvárium)
• Istituto Orto Botanico (Botanikus kert)
• Museo di Zoologia (Zoológiai Múzeum)
• Museo di Scienze della Terra (Természettudományi Múzeum)
• Museo Raccolta di Fisica (Fizikai Múzeum)
• Collezione delle Cartoline (Képeslap-múzeum)
• Museo Sacrario (Egyháztörténeti gyűjtemény)

Tudományos intézetek

A városban több tudományos intézet is működik:

• Mediterrán Mezőgazdasági Intézet
• Automatika Kutatóintézet
• Kristálytani Intézet
• Élelmiszerkutatási Intézet
• Növénygenetikai Kutatóállomás
• Olasz Nemzeti Nukleáris Fizika Kutatóintézet
• Finommechanikai Kutatóintézet
• Tecnopolis - technológiai park
• Biotechnológiai Kutatóállomás

Színházak

A város leghíresebb színháza a Teatro Petruzelli volt, melyet 1896-1903 között építettek fel. Az avató előadásra (Giacomo Meyerbeer: Hugenoták) 1903. február 14-én került sor. 1991. október 27-re virradó az épület leégett. Napjainkban újjáépítés alatt áll, valószínűleg 2008-ban nyitja meg újra kapuit.

A város másik fontos és egyben legrégebbi (1854-ben épült) színháza a Teatro Communale Niccolo Piccinni.

További színházak:

• Teatro Margherita;
• Teatro Team;
• Teatro Abeliano;
• Teatro Kursaal Santalucia;
• Teatro Kismet;
• Teatro Duse;
• Teatro-cinema Royal;
• Teatro Purgatorio;
• Piccolo Teatro;
• Teatro dell'Anonima;
• Casa di Pulcinella;
• Teatro Barium.

Hagyományok

Május 7–9 között tartják a látványos Szent Miklós ünnepet a történelmi óvárosban.

Helyi média

Legfontosabb helyi lapok: La Gazzetta del Mezzogiorno; La Repubblica; Corriere del Mezzogiorno; Quotidiano Puglia; Barisera.

Legfontosabb helyi televízióadók: Rai; Telenorba (TN7 és TN8); Antenna Sud; Tele Bari; Tele Puglia; TeleRegione; RTG Puglia.

Sport

Fájl:San nicola.jpg

San Nicola-stadion

A város egyik érdekes építménye a San Nicola-stadion, vagy ismertebb nevén Astronave (űrhajó) különleges alakja miatt. 1987-1990 között épült fel Renzo Piano olasz építész tervei alapján az 1990-es labdarúgó világbajnokságra. Sportesemények mellett otthont ad atlétikai versenyeknek és könnyűzenei koncerteknek is.

Az Arena della Vittoria a San Nicola-stadion megépítéséig a város legnagyobb sportlétesítménye volt. 1930-1934 között épült fel. Az épület érdekessége az 1972-ben elbontott monumentális bejárata a Torre Maratona volt. 1996-1997 között felújították.

Fontosabb sportegyesületek:

• A.S. Bari, labdarúgócsapat
• A.S. Rugby Bari, rögbicsapat
• Bari Vogatori 1894, evezőscsapat

Gazdaság

Fiera del Levante

Nápoly után Bari a második a gazdaságilag fejlett dél-olaszországi város. A város kereskedelmi életét kikötőinek kedvező földrajzi fekvése lendítette fel, már az ókor során.

Napjainkban Bari gazdaságágának jelentős részét a kereskedelmi szektor adja, de az iparnak is fontos szerepe van. A városban üzemeket működtetnek a Bosch, Magneti Marelli, EDS, Olivetti, IBM, stb.

2003-ban a munkanélküliségi ráta 11%-volt, ami lényegesebben alacsonyabb a dél-olaszországi átlagnál, de jóval elmarad az olaszországi átlaghoz képest.

Fiera del Levante

A Fiera del Levante az egyik legjelentősebb vásár az Adriai-tenger vidékén. Évente, szeptember folyamán rendezik meg a Bari nyugati részében a fasizmus idején felépített hatalmas vásárvárosban. Elsősorban a mezőgazdaságra és iparra összpontosít. Ugyanitt rendezik meg a "Nemzetek Vásárát" és a "Halászati Kiállítást".

Közlekedés

Közúti közlekedés

A város az A14-es autópályán közelíthető meg. A városnak két letérője van: Bari Nord és Bari Sud. A SS 16 (E55) országút észak-dél irányban áthalad a városon tovább Brindisi és Lecce irányába.

Tömegközlekedés

Kikötő

Bari gyorsvasút

A Bari tömegközlekedését (34 buszjárat) az AMTAB Servizio (Azienda Mobilità e Trasporti Bari Servizio) S.p.A. vállalat bonyolítja le. Jelenleg próbaüzemben működik a gyorsvasút, mely a főpályaudvart köti majd össze a San Paolo negyeddel.

Az olasz vasúttársaság (Trenitalia) által üzemeltetett vasútvonalaknak is fontos szerepe van a város tömegközlekedésében. Két vonalat üzemeltet: az egyik észak-dél irányban átszeli a várost, míg a második Modugnoig közlekedik a főpályaudvarról.

A Ferrovie del sud-est társaság két gyorsvasútvonalat üzemeltet a főpályaudvarról Mungivacca és Ceglie-Carbonara negyedekbe.

A főpályaudvart az Enziteto negyeddel összekötő vasútvonalat a Ferrotramviaria társaság üzemelteti. Jelenleg építés alatt van a repülőteret a főpályaudvarral összekötő vonal, melyet várhatóan 2010-ben helyeznek üzembe.

Vasúti közlekedés

A Trenitalia vasúttársaság 18 állomást üzemeltet Bari területén, ezek közül a legjelentősebb a Bari Centrale főpályaudvar. Innen indulnak a többi Bari környéki vasúttársaságok szerelvényei is (Ferrotramviaria, Ferrovia del sud-est, Ferrovie Apullo-Lucane).

A város része az Eurostar Italia, olasz gyorsvasúthálózatnak, ezért jó összeköttetései vannak Olaszország más nagyvárosaival (Nápolytól Milánóig, Rómától Velencéig, stb.).

Légi közlekedés

A Karol Wojtyla repülőtér a várostól északra fekszik a Palese–Macchie negyed területén, ezért korábban Bari–Palese-nek hívták. 2005-ben, az új terminál átadása után nevezték el II. János Pál pápáról. Forgalma 2006-ban közel kétmillió utas volt. Összeköttetésben van a legfontosabb európai repülőterekkel, sőt fapados légitársaságok is igénybe veszik.

Tengeri közlekedés

Bari kikötője az egyik legjelentősebb olasz kikötő és hagyományos Európa-kapujának nevezik, mivel innen indulnak a Balkán-félsziget és Közel-Kelet felé a hajójáratok. 2006-ban 1,6 millió utas fordult meg a kikötőben. A legfontosabb célállomások: Durazzo(Albánia), Bar(Montenegró), Korfu és Patrasz(Görögország).

Híres bariak

Dino Abbrescia Giovanni Alemanno Emanuele Arciuli Argiro Marco Armani Ettore Bassi XIII. Benedek pápa Luciano Canfora Giuseppe Caldarola Vincenzo Cantatore Gianrico Carofiglio Antonio Cassano Gianni Ciardo Salvatore Cognetti de Martiis Nicola Conte Raffaele Costantino Araldo di Crollalanza

Franco Giordano Alfredo Giovine Matteo Renato Imbriani Giovanni Laterza Gaetano Latilla Vito Lattanzio Pietro Lombardi Maione da Bari Antonio Matarrese Vito Maurogiovanni Melo da Bari Aldo Moro Raffaele Nigro Anna Oxa Checco Zalone Armando Perotti Gennaro Picinni

Niccolo Piccinni Gianluca Pozzi Salvatore Rino Formica Sergio Rubini Gaetano Salvemini Lunetta Savino Bona Sforza Emilio Solfrizzi Antonio Stornaiolo Giuseppe Tatarella Domenico Triggiani VI. Orbán pápa Nichi Vendola Nicola Vernola

Testvérvárosai

• Guangzhou 1986 óta
• Mar del Plata 2001 óta
• Korfu 2006 óta
• Banja Luka 2007 óta

Források

• Monos János: Puglia tartomány, Dekameron Könyvkiadó, Budapest, ISBN 963933156-2
• Blanchard, Paul - Southern Italy, Somerset Books Company, London, 2007 ISBN 9781905131181

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Bari témájú médiaállományokat.

• Bari hivatalos honlapja
• Az AMTAB hivatalos oldala
• Bari PR-hivatala