San Nicola
 |
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| San Nicola | |
| itáliai nemzeti emlék | |
 | |
 | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | római katolikus |
| Egyházmegye | Bari-Bitontói főegyházmegye |
| Védőszent | Szent Miklós |
| Építési adatok | |
| Építése | 1087-1197 |
| Stílus | romanika |
| Elérhetőség | |
| Település | Bari |
| Koordináták | é. sz. 41° 08′ 00″, k. h. 16° 52′ 00″41.133400°N 16.866700°E |
| Elhelyezkedése | |
 San Nicola
Pozíció Olaszország térképén
| |
 é. sz. 41° 07′ 49″, k. h. 16° 52′ 13″41.130261°N 16.870281°EKoordináták: é. sz. 41° 07′ 49″, k. h. 16° 52′ 13″41.130261°N 16.870281°E | |
 | |
| A San Nicola weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz San Nicola témájú médiaállományokat. | |
A San Nicola (magyarul Szent Miklós) bazilika Bari és az európai kereszténység egyik legjelentősebb egyházi építménye, jelentős búcsújáró hely, nem csak római katolikusok hanem ortodoxok számára is.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Amikor 1087-ben itáliai tengerészek Myrából, a törökországi szentély szarkofágjából elrabolták Szent Miklós csontjait és Bariba vitték, a város egyike lett Európa legjelentősebb keresztény központjainak. A katolikus és az ortodox keresztények egyaránt szentként tisztelik Miklós püspököt és az ereklyéket.[1] A bazilika 1087-1197 között épült a normannok uralkodása idején, Szent Miklós ereklyéinek megőrzése céljából. A kriptát II. Orbán pápa szentelte fel 1089-ben, a templom felszentelésére 1197-ben került sor Hildesheimi Konrád, császári vikárius jelenlétében. Az első érsek, a közeli bencés kolostor apátja, Illés volt. A 13. században, a 15. században majd a 17. században újították fel. Barokk díszítőelemeit a 20. századi restaurálások során eltávolították.
Leírása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A bazilika négyszögletű alaprajzú és várhoz hasonló. Homlokzatát két masszív, szintén négyszögletes torony fogja közre. Érdekességei közé tartoznak a 12. századi püspöki trón, valamint az I. Anjou Károly által ajándékozott gyertyatartók. Az óváros északkeleti részén áll, a kikötő közelében. Magyar vonatkozása, hogy itt őriznek egy olyan ereklyetartót, amit még Nagy Lajos király adományozott a templomnak, amikor 1350. május 8-án (miután rövid ostrom után elfoglalta a várost) látogatást tett a templomban, hogy Szent Miklós koporsójánál köszönetet mondjon az Adriai-tengeren való sikeres átkelése miatt.[2]
Illés érsek trónja az egyik legjelentősebb román kori faragott emlék. A kripta és a szentély padlóját értékes mozaikok borítják. A kriptában őrzik Szent Miklós ereklyéit.
A bazilika a román kori építészet egyik legszebb példája, az úgynevezett apuliai romanika egyik kiemelkedő alkotása, amelyre a klasszikus, Európa északi területein jellemző román kori stíluselemek elegyednek a bizánci és arab behatásokkal. Otranto, Molfetta, Troia és Bitonto katedrálisaival együtt szerepel azon helyszínek között, amelyeket világörökségnek javasolnak.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Visszakerülnek az oroszokhoz Szent Miklós ereklyéi[halott link]
- ↑ Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 150. oldal
- ↑ "Romanesque Cathedrals in Puglia". Tentative Lists (angolul nyelven). World Heritage Convention. Hozzáférés: 2011. január 16.
{{cite web}}: CS1 karbantartás: ismeretlen nyelvkód (link)
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Rotter, Ekkehart (2007). Apulien. Dumont Reiseverlag, Ostfildern. ISBN 978-3-7701-4314-6.
