„Móri-árok” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Bot: <references /> cseréje {{források}}-ra |
a Százalékjel tapadása az előtte álló számjegyhez, szinte automatikusan, bár fél szemmel nézem. Visítsatok, ha hibás a javítás! |
||
40. sor: | 40. sor: | ||
* [[Moha (település)|Moha]] |
* [[Moha (település)|Moha]] |
||
A térséget 22 700-an lakták [[2002]]-ben. Ebből a városi népesség aránya ⅔-os. A kis területű, így magas népsűrűségű tájegység a [[20. század]] során mérsékelt népességfogyás térsége volt, amely <ref>Mórt kivéve</ref> vándorlási veszteségből eredt. A népesedési csúcs az [[1960-as évek]]re esett, azóta lassú, de tartós a népesség csökkenése. A településeken kisszámú [[németek|német]] nemzetiség él a [[roma]] populáció aránya a népességen belül 4-8%. Az egész terület [[Székesfehérvár]] munkaerő vonzáskörzetébe tartozik. A vidék [[ipar]]át a kitermelő ágazatokon kívül ([[bauxit]], barna[[szén]]) az [[1980-as évek]]ben Mór, járműalkatrész üzeme és élelmiszer ipari kisüzemei képviselték (sütőipar, borfeldolgozás) képviselték, amelyek a [[rendszerváltozás]] után magánkézbe kerülve, működnek tovább. A kultúrtáj [[mezőgazdaság]]át a [[kukorica]], a [[búza]] a [[napraforgó]] határozza meg. A sík területeket kb. 50 |
A térséget 22 700-an lakták [[2002]]-ben. Ebből a városi népesség aránya ⅔-os. A kis területű, így magas népsűrűségű tájegység a [[20. század]] során mérsékelt népességfogyás térsége volt, amely <ref>Mórt kivéve</ref> vándorlási veszteségből eredt. A népesedési csúcs az [[1960-as évek]]re esett, azóta lassú, de tartós a népesség csökkenése. A településeken kisszámú [[németek|német]] nemzetiség él a [[roma]] populáció aránya a népességen belül 4-8%. Az egész terület [[Székesfehérvár]] munkaerő vonzáskörzetébe tartozik. A vidék [[ipar]]át a kitermelő ágazatokon kívül ([[bauxit]], barna[[szén]]) az [[1980-as évek]]ben Mór, járműalkatrész üzeme és élelmiszer ipari kisüzemei képviselték (sütőipar, borfeldolgozás) képviselték, amelyek a [[rendszerváltozás]] után magánkézbe kerülve, működnek tovább. A kultúrtáj [[mezőgazdaság]]át a [[kukorica]], a [[búza]] a [[napraforgó]] határozza meg. A sík területeket kb. 50%-ban [[szántó]]k, a [[gyep]] és a legelőterületek 20%-át teszik ki. E mellett a takarmánynövények ([[lucerna]], silókukorica is jelentősek. A [[Vértes]] déli lejtőin kitünteti a [[szőlő]] és a [[csonthéjas gyümölcs]]ök ([[szilva]], [[őszibarack]] és a [[kajszibarack]]). Itt terül el az 1000 ha-s [[Móri borvidék]] is. |
||
==Megjegyzések== |
==Megjegyzések== |
A lap 2009. október 28., 21:03-kori változata
A Móri-árok a Bakony hegységet a Vértes hegységtől elválasztó, északnyugat-délkelet irányú völgy. A Dunántúli-középhegység északi részének kistája.
Geológiája
Területe 100 km². Genetikailag fiatal, a földtörténet pleisztocén időszakában alakult ki. [1] Vetődések által létrehozott árkos süllyedék. Kétoldalt emelkedő peremeinek legmagasabb röge Bodajktól nyugatra emelkedő Kő-hegy (314 m. Belsejét 50-60 méter vastagságú felső-pleisztocén-alsópliocén folyóvízi homok és homokos kavicsréteg tölti ki. Több helyen hordalékkúpokkal tagolva. Területét a szerkezeti mozgások földrengéstől veszélyeztetetté teszik. Az 1910 évi. móri földrengés is erre utalt. Az árkot alkotó anyagok építőanyagként is hasznosíthatók.
Vízrajza
A kistáj éghajlata mérsékelten hűvös és száraz. Az évi középhőmérséklet 9,5 °C. A csapadék évi átlaga 550-600 milliméter.
A Gaja-patak vízrendszeréhez tartozik. V ízeinek közvetlen levezetője a Mór-Bodajki vízfolyás. Hat állóvízének őszkiterjedése 600 ha. A legnagyobb a fehérvárcsurgói tározó (223 ha). Jelentős a talajvíz készlete is 5 l/sec km². Valamennyi településének közműves vízellátása van. 1980-as években a vízkészlet 40%-os kihasználása mellett a kutak terhelése elérte a 100%-ot. Erdőtársulásai a különböző típusú tölgyesekhez (cseres, molyhos, gyertyános és karszttölgyesek) tartoztak, amelyek a 20. század végére csupán maradványai voltak fellelhetők. A terület háromnegyed része mezőgazdaságilag művelt.
Turisztikai értékei
A kistáj északi része Vértesi Tájvédelmi Körzethez tartozik.Emellett jelentős természetvédelmi érték a Gaja-patak Bodajkhoz közeli szurdoka és a fehérvárcsurgói kastélypark. Országszerte keresettermék a mohai Ágnes -forrásból származó gyógyvíz. A Győrt-Székesfehérvárral összekötő 81-es főút révén jelentős idegenforgalmi tranzitszereppel rendelkezik. Fő turisztikai értékét Mór kulturális értékei jelentik.
- Mór:
- Lamberg-kastély,
- Lánczos-kastély
- kapucinus templom,
- Bormúzeum a környékbeli pincékkel
- Károlyi-kastély,
- Várhegy földvára,
- Lamberg-kastély
- községháza
és a vidék borkülönlegességei
Települései
A térség településhálózatát 1 város és 4 község alkotja Fejér megyében.
A térséget 22 700-an lakták 2002-ben. Ebből a városi népesség aránya ⅔-os. A kis területű, így magas népsűrűségű tájegység a 20. század során mérsékelt népességfogyás térsége volt, amely [2] vándorlási veszteségből eredt. A népesedési csúcs az 1960-as évekre esett, azóta lassú, de tartós a népesség csökkenése. A településeken kisszámú német nemzetiség él a roma populáció aránya a népességen belül 4-8%. Az egész terület Székesfehérvár munkaerő vonzáskörzetébe tartozik. A vidék iparát a kitermelő ágazatokon kívül (bauxit, barnaszén) az 1980-as években Mór, járműalkatrész üzeme és élelmiszer ipari kisüzemei képviselték (sütőipar, borfeldolgozás) képviselték, amelyek a rendszerváltozás után magánkézbe kerülve, működnek tovább. A kultúrtáj mezőgazdaságát a kukorica, a búza a napraforgó határozza meg. A sík területeket kb. 50%-ban szántók, a gyep és a legelőterületek 20%-át teszik ki. E mellett a takarmánynövények (lucerna, silókukorica is jelentősek. A Vértes déli lejtőin kitünteti a szőlő és a csonthéjas gyümölcsök (szilva, őszibarack és a kajszibarack). Itt terül el az 1000 ha-s Móri borvidék is.
Megjegyzések
Irodalmak
- Pécsi Márton: Morfológiai adatok a Móri-árok kavicsainak keletkezési körülményeihez. (Földrajzi értesítő, 1955)
- Ádám László: A Móri-árok északi előterének kialakulása és fejlődéstörténete (Földrajzi értesítő, 1959)
Források
- Révai Új Lexikona XIV. kötet (Szekszárd, 2004) 669.o. ISBN 963 9556 16 5