„Zsedényi Béla” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Jegyzetek |
||
34. sor: | 34. sor: | ||
| lábjegyzet = |
| lábjegyzet = |
||
}} |
}} |
||
[[Fájl:ZsedényiBéla VeresPálné14.jpg|bélyegkép|jobbra|200px| |
[[Fájl:ZsedényiBéla VeresPálné14.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|[[Emléktáblák Budapest V. kerületében|Emléktáblája]] egykori lakhelyén (V. ker., Veres Pálné u. 14) |
||
(V. ker., Veres Pálné u. 14) |
|||
]] |
]] |
||
Lőcsei '''Zsedényi Béla''' ([[Aknasugatag]], [[1894]]. [[április 5.]] – [[Budapest]], [[1955]]. [[február 8.]]) [[miskolc]]i jogászprofesszor, az [[Ideiglenes Nemzetgyűlés]] elnöke. |
Lőcsei '''Zsedényi Béla''' ([[Aknasugatag]], [[1894]]. [[április 5.]] – [[Budapest]], [[1955]]. [[február 8.]]) [[miskolc]]i jogászprofesszor, az [[Ideiglenes Nemzetgyűlés]] elnöke. |
||
47. sor: | 45. sor: | ||
1925-től 1944-ig a [[miskolc]]i [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] jogakadémia tanára volt. Magántanári habilitációját a [[pécs]]i egyetemen tette le 1928-ban. A Tiszai Evangélikus Egyházkerület világi főjegyzője és az evangélikus zsinat tagja volt. 1929-ben – a [[Polgári Demokrata Párt (1900)|Független Demokrata Párt]] képviseletében, az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|MSZDP]]-vel közös listán – bekerült Miskolc város törvényhatósági bizottságába, majd a Magyar Külügyi Tanács tagja is volt. Rövid ideig támogatta [[Gömbös Gyula]] politikáját, de 1939-től már az ellenzéki ''Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap'' főszerkesztője volt, míg be nem tiltották az újságot. |
1925-től 1944-ig a [[miskolc]]i [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] jogakadémia tanára volt. Magántanári habilitációját a [[pécs]]i egyetemen tette le 1928-ban. A Tiszai Evangélikus Egyházkerület világi főjegyzője és az evangélikus zsinat tagja volt. 1929-ben – a [[Polgári Demokrata Párt (1900)|Független Demokrata Párt]] képviseletében, az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|MSZDP]]-vel közös listán – bekerült Miskolc város törvényhatósági bizottságába, majd a Magyar Külügyi Tanács tagja is volt. Rövid ideig támogatta [[Gömbös Gyula]] politikáját, de 1939-től már az ellenzéki ''Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap'' főszerkesztője volt, míg be nem tiltották az újságot. |
||
1944-ben [[Budapest]]en nyitott ügyvédi irodát, a [[Margarethe hadművelet|német megszállás]] idején pedig bujkált. A nyilasok 1944. október 17-én mégis elfogták, [[Szilvásvárad]]ra internálták, de megszökött. 1944 decemberében az [[Ideiglenes Nemzetgyűlés]] tagjává, majd az alakuló ülésen, 1944. december 21-én elnökévé választották, és így 1945. január 26-ától december 7-éig a [[Nemzeti Főtanács]] elnöke is volt. 1945. november 4-én, elnöki mandátuma lejártával, az új nemzetgyűlés külön törvény alapján kilenc másik közéleti személyiséggel együtt meghívta képviselőnek. Mérsékelt politikusként részt vett a [[Pfeiffer Zoltán]] vezette [[Magyar Függetlenségi Párt]] megalapításában. Az [[1947-es magyarországi országgyűlési |
1944-ben [[Budapest]]en nyitott ügyvédi irodát, a [[Margarethe hadművelet|német megszállás]] idején pedig bujkált. A nyilasok 1944. október 17-én mégis elfogták, [[Szilvásvárad]]ra internálták, de megszökött. 1944 decemberében az [[Ideiglenes Nemzetgyűlés]] tagjává, majd az alakuló ülésen, 1944. december 21-én elnökévé választották, és így 1945. január 26-ától december 7-éig a [[Nemzeti Főtanács]] elnöke is volt. 1945. november 4-én, elnöki mandátuma lejártával, az új nemzetgyűlés külön törvény alapján kilenc másik közéleti személyiséggel együtt meghívta képviselőnek. Mérsékelt politikusként részt vett a [[Pfeiffer Zoltán]] vezette [[Magyar Függetlenségi Párt]] megalapításában. Az [[1947-es magyarországi országgyűlési választás|1947-es választásokon]] már e párt színeiben jutott be az országgyűlésbe. A pártja elleni [[Kommunizmus|kommunista]] akció keretében parlamenti mandátumát 1947. november 20-án megsemmisítették (a komplett frakcióéval együtt), ettől fogva ügyvédként tevékenykedett. |
||
1950. május 24-én koholt vádak alapján letartóztatták, majd novemberben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Lánya, Lilla, aki addig opera- és hangverseny-énekesnő volt, fizikai munkát kellett, hogy vállaljon. Felesége 1952-ben közlekedési baleset áldozata lett. Zsedényi Béla a gyűjtőfogházban hunyt el 1955-ben, és titokban temették el a [[rákoskeresztúr]]i [[Új köztemető]] [[301-es parcella|301-es parcellájában]]. |
1950. május 24-én koholt vádak alapján letartóztatták, majd novemberben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Lánya, Lilla, aki addig opera- és hangverseny-énekesnő volt, fizikai munkát kellett, hogy vállaljon. Felesége 1952-ben közlekedési baleset áldozata lett. Zsedényi Béla a gyűjtőfogházban hunyt el 1955-ben, és titokban temették el a [[rákoskeresztúr]]i [[Új köztemető]] [[301-es parcella|301-es parcellájában]]. |
||
65. sor: | 63. sor: | ||
*''Új választójogot! Választójogi reformtervek''; Miskolci Ny., Miskolc, 1931 |
*''Új választójogot! Választójogi reformtervek''; Miskolci Ny., Miskolc, 1931 |
||
*''A Felsőház új jogköre''; Fekete Ny., Miskolc, 1938 (''Miskolci Ev. Jogakadémia tudományos értekezéseinek tára'') |
*''A Felsőház új jogköre''; Fekete Ny., Miskolc, 1938 (''Miskolci Ev. Jogakadémia tudományos értekezéseinek tára'') |
||
== Jegyzetek == |
|||
{{Jegyzetek}} |
|||
== Források == |
== Források == |
||
76. sor: | 77. sor: | ||
* Ruszoly József: ''Három borsodi örökhagyó. Palóczy László, Szemere Bertalan, Zsedényi Béla. Tanulmányok és dokumentumok''; Felsőmagyarország, Miskolc, 1992 |
* Ruszoly József: ''Három borsodi örökhagyó. Palóczy László, Szemere Bertalan, Zsedényi Béla. Tanulmányok és dokumentumok''; Felsőmagyarország, Miskolc, 1992 |
||
* ''Tanulmányok Zsedényi Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére''; szerk. Csíki Tamás; Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1995 |
* ''Tanulmányok Zsedényi Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére''; szerk. Csíki Tamás; Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1995 |
||
* Gantner Péter: ''Egy elfelejtett államfő. Zsedényi Béla életpályája''; I.A.T., |
* Gantner Péter: ''Egy elfelejtett államfő. Zsedényi Béla életpályája''; I.A.T., Budapest, 2008 |
||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
{{Nemzetközi katalógusok}} |
||
{{Portál|Jog||Politika}} |
{{Portál|Jog||Politika}} |
||
{{DEFAULTSORT:Zsedenyi Bela}} |
{{DEFAULTSORT:Zsedenyi Bela}} |
||
[[Kategória:Magyar jogászok]] |
[[Kategória:Magyar jogászok]] |
A lap 2021. október 25., 19:52-kori változata
Zsedényi Béla | |
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke | |
Hivatali idő 1944. december 21. – 1945. november 29. | |
Előd | Zsitvay Tibor (1927-ig) |
Utód | Nagy Ferenc |
Született | 1894. április 5.[1] Aknasugatag |
Elhunyt | 1955. február 8. (60 évesen)[1] Budapest |
Sírhely | Új köztemető |
Párt | |
Foglalkozás |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsedényi Béla témájú médiaállományokat. |
Lőcsei Zsedényi Béla (Aknasugatag, 1894. április 5. – Budapest, 1955. február 8.) miskolci jogászprofesszor, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke.
Élete
Apai ágon cipszer származású, egyik őse még német birodalmi nemesként települt át Magyarországra, az egykori Szepes vármegye területére, ahol 1649-ben III. Ferdinánd magyar királytól lőcsei előnévvel kapott magyar nemességet. Családja 1824-ig a Pfannschmidt vezetéknevet viselte, s a megye legtekintélyesebb protestáns családjai közé tartoztak. Egyik rokona, Zsedényi Ede országos hírű politikus, országgyűlési képviselő volt a reformkorban, majd a kiegyezés után Deák-pártiként ismét, haláláig. Béla apja, Ottó, bányamérnök volt az Aknasugatag melletti sóbányában.
Középiskolai tanulmányait Nagyszebenben majd Máramarosszigeten végezte. Jogi tanulmányait is a város jogakadémiáján kezdte, majd Budapesten fejezte be: jogi és államtudományi doktorátust szerzett. Az első világháború idején az olasz fronton szolgált. Számos kitüntetést kapott cselekedeteiért. Leszerelése után – 1919-ben – a közigazgatásban helyezkedett el: Komárom főjegyzője lett, de a csehszlovákok internálták, végül 1924-ben Magyarországra, Tolcsvára települt. Még 1921-ben megnősült, Ferenczfalvi Tavy Olíviát vette el; egy gyermekük született, Lilla (1926).
1925-től 1944-ig a miskolci evangélikus jogakadémia tanára volt. Magántanári habilitációját a pécsi egyetemen tette le 1928-ban. A Tiszai Evangélikus Egyházkerület világi főjegyzője és az evangélikus zsinat tagja volt. 1929-ben – a Független Demokrata Párt képviseletében, az MSZDP-vel közös listán – bekerült Miskolc város törvényhatósági bizottságába, majd a Magyar Külügyi Tanács tagja is volt. Rövid ideig támogatta Gömbös Gyula politikáját, de 1939-től már az ellenzéki Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap főszerkesztője volt, míg be nem tiltották az újságot.
1944-ben Budapesten nyitott ügyvédi irodát, a német megszállás idején pedig bujkált. A nyilasok 1944. október 17-én mégis elfogták, Szilvásváradra internálták, de megszökött. 1944 decemberében az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává, majd az alakuló ülésen, 1944. december 21-én elnökévé választották, és így 1945. január 26-ától december 7-éig a Nemzeti Főtanács elnöke is volt. 1945. november 4-én, elnöki mandátuma lejártával, az új nemzetgyűlés külön törvény alapján kilenc másik közéleti személyiséggel együtt meghívta képviselőnek. Mérsékelt politikusként részt vett a Pfeiffer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi Párt megalapításában. Az 1947-es választásokon már e párt színeiben jutott be az országgyűlésbe. A pártja elleni kommunista akció keretében parlamenti mandátumát 1947. november 20-án megsemmisítették (a komplett frakcióéval együtt), ettől fogva ügyvédként tevékenykedett.
1950. május 24-én koholt vádak alapján letartóztatták, majd novemberben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Lánya, Lilla, aki addig opera- és hangverseny-énekesnő volt, fizikai munkát kellett, hogy vállaljon. Felesége 1952-ben közlekedési baleset áldozata lett. Zsedényi Béla a gyűjtőfogházban hunyt el 1955-ben, és titokban temették el a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájában.
Rehabilitációját 1957-ben indították el, de mivel addigra már elhunyt, a perújításra csak 1963-ban került sor. A korábbi ítéletet nem nyilvános tárgyaláson megsemmisítették, és minden vádpontban felmentették, a családját (és a közvéleményt) azonban csak 1989. július 6-án értesítették. 1990. február 28-án az Országgyűlés is megemlékezett róla, ünnepélyes újratemetése földi maradványainak azonosítása után, 1990. december 20-án volt. A ceremónián részt vett Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök is.
Emlékezete
1991-ben a Miskolci Egyetemen Zsedényi-domborművet helyeztek el az A/6. épületben, Máger Ágnes alkotását, és előadótermet neveztek el róla. 1993-ban egykori budapesti lakóházán (Veres Pálné utca 14.) helyeztek el emléktáblát. Nevét utca [1] őrzi Miskolcon, a Martinkertvárosban.
Főbb művei
- Az alkotmányjogi reformok politikai problémái; Dunántúl Ny., Pécs, 1925 (Miskolci Ev. Jogakadémia tudományos értekezéseinek tára)
- A Csehszlovák Köztársaság alkotmánya; Magyar Jövő Ny., Miskolc, 1925 (Miskolci Jogászélet könyvtára)
- A magyarhoni ág. hitv. ev. egyház főtisztviselőinek részvétele az országgyűlés felsőházában; Magyar Jövő Ny., Miskolc, 1926 (Miskolci Ev. Jogakadémia tudományos értekezéseinek tára)
- A törvényhatóságok képviselete az országgyűlésben; Magyar Jövő Ny., Miskolc, 1927 (Miskolci Ev. Jogakadémia tudományos értekezéseinek tára)
- Miskolc szellemi élete és kultúrája; Magyar Jövő Ny., Miskolc, 1929 (Miskolci Ev. Jogakadémia tudományos értekezéseinek tára)
- Hierarchia és kyriarchia a magyarhoni ág. hitv. ev. egyház alkotmányfejlődésében; Ludvig-Janovits Ny., Miskolc, 1930
- Új választójogot! Választójogi reformtervek; Miskolci Ny., Miskolc, 1931
- A Felsőház új jogköre; Fekete Ny., Miskolc, 1938 (Miskolci Ev. Jogakadémia tudományos értekezéseinek tára)
Jegyzetek
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
Források
- Dobrossy István – Eszenyi Miklós – Zahuczky László: Miskolci életrajzi lexikon. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc megyei jogú város. 2008. 301–302. o. ISBN 9630647354
- Az 1956-os forradalom történetének dokumentációs és kutatóintézete közalapítvány
- Életrajza az 1945–1947-es Országgyűlés Almanachjában[halott link]
- Jónás Károly–Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei 1848-2002, 319-323. oldal. Argumentum Kiadó, 2002
További információk
- Molnár Kálmán: A magyar jogszemlélet néhány alapvonása. Válasz Szontagh Vilmos, Zsedényi Béla, Polner Ödön és Reiner János kritikai megjegyzéseire; Dunántúli Ny., Pécs, 1932 (Magyar Jogi Szemle könyvtára)
- Ruszoly József: Három borsodi örökhagyó. Palóczy László, Szemere Bertalan, Zsedényi Béla. Tanulmányok és dokumentumok; Felsőmagyarország, Miskolc, 1992
- Tanulmányok Zsedényi Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére; szerk. Csíki Tamás; Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1995
- Gantner Péter: Egy elfelejtett államfő. Zsedényi Béla életpályája; I.A.T., Budapest, 2008
- Magyar jogászok
- Magyar egyetemi, főiskolai oktatók
- Miskolciak
- PRP-tagok
- Magyar Függetlenségi Párt-tagok
- A Nemzetgyűlés elnökei
- Országgyűlési képviselők (Polgári Demokrata Párt)
- Országgyűlési képviselők (Magyar Függetlenségi Párt)
- Országgyűlési képviselők (Ideiglenes Nemzetgyűlés)
- Országgyűlési képviselők (1945–1947)
- Országgyűlési képviselők (1947–1949)
- A Nemzeti Főtanács tagjai
- 1894-ben született személyek
- 1955-ben elhunyt személyek