„Természetfilozófia” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
22. sor: | 22. sor: | ||
{{Filozófia}} |
{{Filozófia}} |
||
{{Portál|Filozófia}} |
{{Portál|Filozófia}} |
||
{{nemzetközi katalógusok}} |
|||
[[Kategória:Filozófiai irányzatok]] |
[[Kategória:Filozófiai irányzatok]] |
A lap 2019. március 4., 17:40-kori változata
A természetfilozófia a régi filozófiai gondolkodás egyik fő területe, melynek tárgya a természet egésze; kísérlet egy eleve spekulatív úton megalkotott filozófiai rendszer alapján a természetről alkotott ismeretek lezárt rendezésére. [1]
Történet
Az ókorban keletkezett, amikor a természettudományok még nem váltak el a filozófiától. Az ókori természetfilozófusok a természet ösztönös dialektikus és materialista szemlélete alapján, sokszor fantasztikus feltételezések mellett, zseniális megsejtésekhez jutottak (pl. ókori atomisztika). [1]
A reneszánsz idején az olasz Bernardino Telesio és Giordano Bruno felfogásában csúcsosodott kiː érdeme a természeti erők anyagi egységének, a világ végtelenségének hangsúlyozása, de egészében még mindig a közvetlen természetszemlélet és a naiv dialektika alapján. [1]
A természettudományban akkor legfejlettebb mechanika filozófiai hatása a 17. században Francis Bacon és René Descartes természetfilozófiájában öltött testet. A német természetfilozófia idealista alapon zseniális dialektikus gondolatokat vetett fel (pl. I. Kant kozmogóniai hipotézise, Hegel elmélete a mozgásformák egymásba való átmeneteléről stb.). [1]
A tudományok specializálódásával, valamint a dialektikus materializmus létrejöttével megszűnt a természetfilozófia létjogosultsága. [1]
A természetfilozófia idealista irányzatai azonban napjainkban is tovább élnekː a kreacionizmus, a preformizmus és az energetizmus elméleteiben. [1]
Jegyzetek
Források
- ↑ Új Magyar Lexikon: Új Magyar Lexikon: S-Z. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1962.