Ugrás a tartalomhoz

Római légiók listája

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nero pénze a Legio X Gemina „X” jelével lebélyegezve

Az alábbi lista a római légiókat tartalmazza, elsősorban a principátus (i. e. 27 – i. sz. 284) korából, ahonnan elegendő irodalmi és régészeti információforrás áll rendelkezésre.

Amikor Augustus i. e. 31-ben egyeduralkodóvá vált, feloszlatta az akkor létező mintegy 50 légió felét. A megmaradt 28 képezte a korai császárkor katonai erejének alapját; legtöbbjük legalább 300 éven át fennállt. Augustus és utódai a légiókat állandó egységekké alakították át, amelyekben 25 éves szerződést vállaló legionáriusok szolgáltak.

A dominátus korában (284–476) a légiók továbbra is professzionális, zsoldos katonákból álltak, de viszonyaik a kora császárkorhoz képest kevéssé ismertek. Annyi bizonyos, hogy mind méretükben, felépítésükben, mind taktikai szerepükben jelentősen eltértek a korábbi alakulatoktól, bár sok esetben megtartották azok nevét.

A légiókat római számokkal számozták, de a korabeli írásmód néha eltért a ma ismert változattól. Például a IV helyett írhattak IIII-et, a IX helyett VIIII-et, XVIII helyett XIIX-et, stb.[1]

Késő köztársaságkori légiók

[szerkesztés]

Az i. e. 107-es mariusi reformokig a Római Köztársaság légióit akkor állították fel, amikor szükség volt rájuk és a polgárjogú (és megfelelő vagyonnal bíró) lakosok kötelező katonai szolgálata alapján töltötték fel őket. Felállításukat általában a szenátus rendelte el, majd ha nem volt rájuk szükség, feloszlatták őket.

Caius Marius reformjai során állandó hadtesteket hoztak létre, amelyek több évig, vagy akár évtizedig is azonos formában szolgáltak; erre azért volt szükség, mert a távoli meghódított területek rendjének fenntartására az ideiglenes légiók már nem voltak alkalmasak. A légiósokat önkéntes alapon minimum hat évre toborozták és állandó fizetést biztosítottak a számukra. Marius egyúttal megszüntette a vagyonkorlátot is, így a légiók ettől fogva főleg szegény polgárokból álltak, akiket a biztos jövedelem és a szolgálat után adott földbirtok vonzott a katonasághoz.

A köztársaság utolsó évszázadában a határmenti provinciák proconsuljainak kezében jelentős hatalom koncentrálódott aminek fő forrása a parancsaikat követő állandó légiók voltak. A főhatalomért folytatott vetélkedésük aztán polgárháborúkhoz vezetett.Sulla, Caesar, Pompeius, Crassus, Marcus Antonius és Octavianus (később Augustus) már a szenátus hozzájárulása nélkül, maguk toboroztak új légiókat, sok esetben saját személyes vagyonukat felhasználva. A háborúk veszteseinek légiót feloszlatták. Amikor i. e. 31-ben Augustus véglegesen megszerezte a hatalmat, több mint 50 légió létezett, amelyeknek kb. a felét megszüntette.

Az alábbi légiók ebben a korszakban harcoltak és valamiért hírnevet szereztek maguknak. Többségüket Julius Caesar állította fel és aztán Augustus hadseregében folytatták működésüket; néhányat pedig Marcus Antonius hozott létre.

Kora császárkori légiók

[szerkesztés]
A kora császárkori Róma légiói (i. e. 59 és i. sz 250 között alapított egységek)
Száma és neve Fő tábora Jelvény Alapítás Megszűnés Állomáshelyei[2] Megjegyzés
I Adiutrix Szőny, Magyarország kecskebak 68 Nero 444 70–86 Moguntiacum (Germania Superior); 86 – 5. század közepe Brigetio* (Pannonia) „I. kisegítő légió”. Eredetileg I classica (hajós)
I Germanica Bonn, Németország bika i. e. 48 Caesar 70 i. e. 16-ig Hispania; i. e. 5 – i. sz 70 Bonna (Germania Inferior) a batavus felkelésben mutatott árulása miatt feloszlatták
I Italica Szvistov, Bulgária vadkan 66 Nero 400 után 70 – kora 5. század Novae* (Moesia Inferior) a leállított kaukázusi háború céljaira hozták létre
I Macriana 68 Macer 69 Lucius Clodius Macer africai helytartó állította fel, amikor fellázadt Nero ellen „I. felszabadító légió”. Galba oszlatta fel
I Minervia Bonn, Németország Minerva 82 Domitianus 300 után 82 – 4. század Bonna (Germania Inferior) „1. Minerva-tisztelő légió”
I Parthica Szindzsár, Irak kentaur 197 S. Severus 400 után 197 – kora 5. század Nisibis* (Syria) Severus császár állíttatta fel pártus hadjárata számára
II Adiutrix Budapest, Magyarország kecskebak 70 Vespasianus 269 után 70–87 Britannia; 87–106 Moesia Superior; 106–269 Aquincum (Pannonia) „2. kisegítő légió” korábban hajós légió
II Augusta Caerleon, Wales kecskebak i. e. 9 előtt Augustus 300 után i. sz. 9-ig Hispania; 43–74 Britannia; 74–255 Isca Augusta (Britannia) i. sz. 60-ban a parancs ellenére nem vonult Boudica ellen
II Italica Enns, Ausztria nőstényfarkas 165 M Aurelius 400 után 180 – kb. 400 Lauriacum* (Noricum) jelvénye a nőstényfarkast szopó Romulus és Remus
II Parthica Albano Laziale, Olaszország kentaur 197 S. Severus 350 után 197–218 Castra Albana* (Italia); 218–34 Syria; 238 – kb. 300 Albana a 4. században a syriai Bezabde erődjében
II Traiana Alexandria, Egyiptom Hercules 105 Traianus 400 után 125 – 5. század Nikopolisz)* (Aegyptus) „Traianaus erős 2. légiója”
III Augusta Batna, Algéria pegazus i. e. 43 Augustus 350 után i. sz 20-ig Africa; 20–75 Ammaedara 74 – 350 után Lambaesis (Mauretania) a mauri háborúban tanúsított gyávasága miatt megtizedelték
III Cyrenaica Boszra, Szíria i. e. 36 Marcus Antonius 400 után i. sz. 35-ig Théba 35–125 Alexandria; 125 – 5. század Bostra (Arabia Petreae) „3. kürenaikai”
III Gallica Abila, Jordánia két bika i. e. 49 Caesar 300 után i. e. 31 – 4. század Raphana, (Syria) „3. galliai”
III Italica Regensburg, Németország gólya 165 M. Aurelius 300 után 165 – 4. század Castra Regina (Raetia) a markomann háború céljára alapították
III Parthica Rasz el-Ajn, Szíria bika 197 S. Severus 400 után 197 – 4. század Resaena (Syria) Severus 197-es pártus hadjáratára állították fel
Száma és neve Fő tábora Jelvény Alapítás Megszűnés Állomáshelyei[2] Megjegyzés
IV Flavia Felix Belgrád, Szerbia oroszlán 70 Vespasianus 400 előtt 86 – 4. század Singidunum (Moesia Superior) „Vespasianus szerencsés 4. légiója” a IV Macedonicából átszervezve
IV Macedonica Mainz, Németország bika i. e. 48 Caesar 70 i. sz. 43-ig Hispania; 43–70 Moguntiacum (Germania Superior) a batavi-felkelés megszüntették
IV Scythica Gaziantep, Törökország kecskebak i. e. 42 Marcus Antonius 400 után i. sz. 58-ig Moesia Superior; 68 – 5. század Zeugma (Syria) 4. szkítiai
V Alaudae Xanten, Németország elefánt i. e. 52 Caesar 87 i. e. 19-ig Hispania; kb. i. e. 10–70 Castra Vetera* (Germania Inferior) „pacsirták”. A dákok megsemmisítették
V Macedonica Torda, Románia sas i. e. 43 Augustus 500 után 6–101 Oescus, 107–61 Troesmis (Moesia Inferior); 166–274 Potaissa (Dacia) „5. macedóniai”
VI Ferrata Galilea, Izrael nőstényfarkas i. e. 58 Caesar 250 után 71-ig Raphana (Syria); 135 – 250 után Caparcotna (Iudaea) „6. vasas légió”. A 260-as edesszai csatában megsemmisült
VI Hispana 212 után 250 után ismeretlen csak egy forrás utal rá. A 251-es abritusi csatában megsemmisült
VI Victrix York, Anglia bika i. e. 41 Augustus 400. u. 70-ig León (Hispania); 71–122 Germania Inferior; 122 – kb. 400 Eburacum (Britannia) „győzedelmes 6. légió”, ők építették a Hadrianus-falat
VII Claudia Kostolac, Szerbia bika i. e. 58 Caesar kb. 400 i. sz. 9-ig Galatia; 9–58 Dalmatia; 58 – kb. 400 Viminacium (Moesia Superior) „Claudius 7. légiója”
VII Gemina León, Spanyolország 68 Galba kb. 400 75-kb. 400 Castra Legionis (Hispania) Galba alapította Rómába vonulásakor
VIII Augusta Strasbourg, Franciaország bika i. e. 59 Caesar 371 után i. sz. 45–69 Novae (Moesia Inferior); 69–86 Mirebeau-sur-Bèze Germania Superior; 86 – 371 után Argentorate Germania Superior „Augustus 8. légiója”
IX Hispana York, Anglia bika i. e. 41, Augustus 132? 161? i. e. 13-ig Hispania; 9–43 Pannonia?; 71–121 Eburacum Britannia; 121–130 Nijmegen Germania Inferior? „9. hispániai légió” 120 után eltűnt, talán a zsidó vagy a pártus háborúban semmisült meg
X Fretensis Jeruzsálem vadkan i. e. 40, Augustus 400 után i. e. 25-ig Júdea; i. e. 25 – i. sz. 66 Syria; 73 – 400 után Jeruzsálem „10. tengerszorosi légió”, lásd naulochusi csata
X Gemina Bécs, Ausztria bika i. e. 42 Lepidus 400 után i. e. 30 – i. sz. 63 Petavonium (Hispania); 63–68 Carnuntum (Pannonia); Petavonium 68–71; 71–103 Noviomagus Germania Inferior; 103 – kb. 400 Vindobona (Pannonia) eredetileg Caesar 10. lovaslégiója (Legio X Equestris)
XI Claudia Szilisztra, Bulgária Neptunusz i. e. 42, Augustus 400 után 71-ig Dalmatia; 71–104 Vindonissa (Raetia); 104 – kb. 400 Durostorum (Moesia Inferior) „Claudius 11. légiója”
XII Fulminata Malatya, Törökország villám i. e. 43 Lepidus 400 után i. sz 14-ig Aegyptus; 14–71 Raphana (Syria); 71 – kb. 400 Melitene (Cappadocia) „villámos légió”
Száma és neve Fő tábora Jelvény Alapítás Megszűnés Állomáshelyei[2] Megjegyzés
XIII Gemina Gyulafehérvár, Románia oroszlán i. e. 57 Caesar 400 után 45–106 Poetovio (Pannonia) 106–270 Apulum (Dacia) 270–400 (Moesia Inferior) „13. ikerlégió”. I. e. 49-ben Caesarral együtt kelt át a Rubiconon
XIV Gemina Petronell, Ausztria kecskebak i. e. 57 Caesar 400. után 9–43 Germania Superior; 43–70 Britannia; 70–92 Germania Superior; 106 – kb. 400 Carnuntum (Pannonia) 60-ban legyőzte a Boudica vezette briton felkelőket
XV Apollinaris Saddagh, Törökország Apollo i. e. 41 Augustus 400. u. 14–62 Carnuntum (Pannonia); 62–73 Syria, 71–115 Carnuntum; 115 – kb. 400 Satala (Cappadocia) „Apolló-tisztelő 15. légió”. Harcolt az első zsidó háborúban
XV Primigenia Xanten, Németország Fortuna 39 Caligula 70 39–43 Moguntiacum (Germania Superior); 43–70 Castra Vetera* (Germania Inferior) megsemmisült a batavi-felkelés során
XVI Flavia Firma Samsat, Törökország oroszlán 70 Vespasianus 300 után 70-117 Satala (Cappadocia); 117 – 300 után Samosata (Syria) „Vespasianus szilárd 16. légiója”. A XVI Gallica utódja
XVI Gallica Mainz, Németország oroszlán i. e. 41 Augustus 70 i. sz. 43-ig Moguntiacum (Germania Superior); 43–70 Novaesium (Germania Inferior) a batavus felkelés után árulás miatt feloszlatták
XVII Xanten, Németország i. e. 41, Augustus i. sz. 9 i. e. 15-ig Aquitania?; i. e. 15 – i. sz. 9D Castra Vetera (Germania Inferior) megsemmisült a Teutoburgi erdőben. Sasát elvesztette, nem szervezték újjá
XVIII Xanten, Németország i. e. 41, Augustus i. sz. 9 i. e. 15-ig Aquitania?; i. e. 15 – i. sz. 9D Castra Vetera (Germania Inferior) megsemmisült a Teutoburgi erdőben. Sasát elvesztette, nem szervezték újjá
XIX Xanten, Németország i. e. 41, Augustus i. sz. 9 i. e. 15 – i. sz. 9 (Germania Inferior) megsemmisült a Teutoburgi erdőben. Sasát elvesztette, nem szervezték újjá
XX Valeria Victrix Chester, Anglia vadkan i. e. 31, Augustus 250 után i. sz. 9-ig Dalmatia; 9–43 Oppidum Ubiorum (Germania Inferior); 43–55 Camulodunum* (Britannia); 55–66 Burrium (Britannia); 66–75 Viroconium (Britannia); 75–250+ Deva (Britannia) „Valerius 20. győztes légiója”
XXI Rapax Windisch, Svájc kecskebak i. e. 31, Augustus 92 9–43 Germania Inferior; 43–70 Vindonissa (Raetia); 70–89 Germania Inferior; 89–92 Pannonia „21. ragadozó légió”. A roxolánok megsemmisítették
XXII Deiotariana Alexandria, Egyiptom i. e. 48 132? 161? i. e. 8-ig Gallia; i. e. 8 – 123 után Alexandria (Aegyptus) „Deiotarus (galatiai király) 22. légiója”. Zsidó felkelők vagy pártusok semmisítették meg
XXII Primigenia Mainz, Németország Hercules 39, Caligula 300 után 39 – kb. 300 Moguntiacum (Germania Superior) Caligula germán hadjáratához állították fel
XXX Ulpia Victrix Xanten, Németország Jupiter 105, Traianus 400 után 105–122 Dacia; 122 – kb.400 Castra Vetera (Germania Inferior) „Traianus győztes 30. légiója”
  • Száma és neve

A légiók számozása némileg zavaros, mert ugyanaz a szám több egységhez is tartozhatott. Augustus az általa alapított légiókat I-től számozta, de az elődeitől örökölt számokat nem mindig változtatta meg. Sok – de nem mindegyik – császár szintén I-el kezdve adott számot az általa létrehozott légióknak. Vespasianus viszont megtartotta a régi számokat még abban az esetben amikor a régi egységet feloszlatta és katonáiból újat hozott létre. Traianus a XXX-as számot adta az általa alapított első légiónak (mert akkor 29 másik létezett), de a másodiknak már a II-t. A teutoburgi erdőben megsemmisített XVII., XVIII. és XIX. légiók számát a későbbiekben soha nem használták újra. Ezeknek a neve sem maradt fenn, vagyis feltehetően szándékosan felejtették el őket. A kaotikus számozás miatt a légiókat számuk és nevük alapján azonosították.

A név is változhatott, ha kitüntették magukat, a császár új nevet adhatott nekik: pl a XII Fulminata viselte a paterna (atyai), victrix (győzedelmes), antiqua (ősi), certa constans (bizonyosan megbízható) and Galliena (Gallienusé ') elnevezéseket is. A Pia fidelis (lojális és hűséges), fidelis constans és hasonló, megbízhatóságot sugalló melléknevet több légiónak is adományoztak, volt amelyiknek többször is. A fenti táblázatban a legtöbbet használt, legismertebb elnevezés van feltüntetve.

A földrajzi hivatkozás két dologra utalhatott: (a) a légió származási helyére, pl. Italica = Itáliából
(b) az az ország, ahol a légió kitüntette magát, pl.Parthica = győzött a pártusok ellen

Egyes légiók megkapták az alapító császár nemzetségnevét (Augusta, Flavia), de különleges kegyként is kaphatták az uralkodótól.

  • Fő tábora

Az a tábor (castrum), ahol az egység a legtöbb időt töltötte, sok esetben más légióval közösen.

  • Jelvény

A légióknak sok esetben egynél több jelvényük volt egyszerre, vagy idővel változhatott. Caesar légiói többnyire a bikát választották jelvényül, Augustuséi a kecskebakot

Késő császárkori légiók

[szerkesztés]
A Ioviani seniores palatinus légió pajzsa (a Notitia Dignitatum szerint)

Diocletianus átszervezte a római hadsereget. Mivel a birodalmat északi és keleti határain folyamatosan veszély fenyegette a germán törzsek és a perzsák részéről, létrehozta a gyengébb kiképzésű és felszerelésű határvédő limitanei alakulatokat, amelyek a limest védték a kisebb betörések ellen. A többi, elit légió mobilis maradt, őket ott vetették be, ahol szükség volt rájuk. Utóbbiakat további csoportokra osztották:

  1. Scholae: a császár személyes testőrséget, akikkel I. Constantinus váltotta fel a praetoriánus gárdát
  2. Palatinae: „palotacsapatok”, elit egységek, amiket szintén I. Constantinus hozott létre; ide osztotta be a korábbi testőrséget
  3. Comitatenses: a standard, bárhol bevethető egységek; volt amelyet újonnan hoztak létre, mások a korábbi légióktól származtak
  4. Pseudocomitatenses: olyan limitanei egységek, amelyeket a mobil légiókhoz osztottak be és akár hosszú ideig ott maradtak. A kora császárkori légiók egy részét is ebbe a kategóriába sorolták.

Ezekbe az egységekbe 300–2000 katona tartozott és sok esetben megtartották a korábbi számozási rendszert. A korszak légióinak fő adatforrása a 4. századi Notitia Dignitatum, amely felsorolja a Nyugat- és Keletrómai Birodalom katonai és polgári hivatalait.

  • Legio I
    • I Armeniaca
    • I Flavia Constantia („Flavius megbízható légiója”): comitatensis alakulat, parancsnoka a Magister militum per Orientis
    • I Flavia Gallicana Constantia („Flavius megbízható galliai légiója”): pseudocomitatensis egység, parancsnoka a Magister Peditum per Gallias
    • I Flavia Martis („Flavius Mars-tisztelő légiója”): pseudocomitatensis
    • I Flavia Pacis („Flavius békelégiója”): comitatensis egység, parancsnoka a Magister Peditum
    • I Flavia Theodosiana: comitatensis
    • I Illyricorum („Illíriai”): Palmyrában állomásozott
    • I Iovia („Jupiter-tisztelő”): Diocletianus alapította, Scythia Minorban állomásozott
    • I Isaura Sagittaria („isaurai íjász légió”): pseudocomitatensis, parancsnoka a Magister militum per Orientis
    • I Iulia Alpina: pseudocomitatensis, parancsnoka az itáliai Magister Peditum
    • I Martia, feltehetően a mai Kaiseraugst mellett állomásozott
    • I Maximiana Thaebanorum („Maximianus thébai légiója”): comitatensis, az egyiptomi Théba mellett, feltehetően részt vettek a hadrianopolisi csatában
    • I Noricorum („Noricumi”): Noricumban állomásozott
    • I Pontica
  • Legio II
    • II Armeniaca
    • II Britannica: comitatensis, parancsnoka a Magister Peditum
    • II Flavia Constantia: comitatensis, parancsnoka a Magister Peditum
    • II Flavia Virtutis: comitatensis, parancsnoka a Magister Peditum
    • II Herculia („Hercules-tisztelő”): Diocletianus alapította, Scythia Minorban állomásozott
    • II Isaura
    • II Iulia Alpina: pseudocomitatensis, parancsnoka a Magister Peditum
    • II Felix Valentis Thebaeorum: comitatensis
  • Legio III
    • III Diocletiana
    • III Flavia Salutis: comitatensis, parancsnoka a Magister Peditum
    • III Herculea: comitatensis, parancsnoka a Comes Illyricum
    • III Isaura
    • III Iulia Alpina: comitatensis, parancsnoka az itáliai Magister Peditum
  • Legio IV
  • Legio V
  • Legio VI
    • VI Gemella
    • VI Gallicana
    • VI Herculia
    • VI Hispana
    • VI Parthica
  • Legio XII
    • XII Victrix

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Boyne, William. A manual of Roman coins, 13. o. (1968) 
  2. ↑ a b c http://www.legionaryfortresses.info/index.htm

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a List of Roman legions című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Római_légiók_listája&oldid=27076322”