Pannonhalmi borvidék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Pannonhalma–Sokoróaljai borvidék szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Pannonhalmi borvidék
Adatok
Minőségbesorolási kategória I. II. osztályú szőlőkataszter, nemzetközi besorolása nincs
Besorolás éve 1980
Ország Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron megye
Borrégió Észak-Dunántúli borrégió
Éghajlat kontinentális
Csapadék 600-650 mm
Talajösszetevők vályog, lösz és barna erdőtalaj
Régió területe 750 hektár
Szőlőfajták olaszrizling, rizlingszilváni, tramini, Irsai Olivér, királyleányka, rajnai rizling és zefír
Érési időszak szeptember vége

A Pannonhalmi borvidék kis magyar borvidék az Észak-Dunántúlon, Győr-Moson-Sopron megyében, Pannonhalma környékén. A borvidéken csaknem száz százalékban fehérborszőlőket termesztenek.

Az ültetvények területe 2016-ban 638 hektár, talajuk középkötött vályog, lösz és barna erdőtalaj, helyenként homokfoltokkal. A borvidék a Pannonhalmi-dombság észak-északnyugat – dél-délkelet irányú vonulatának lejtőin terül el.

Klímája a magyar borvidékek mezőnyében közepes. Évi középhőmérséklete 10°C körüli, az évi 2000 napsütéses óra jó napfénytartamnak számít. Az éves csapadék közepes (600-650 milliméter), de eloszlása jó, aszályra nem kell számítani.

Története[szerkesztés]

A szőlőtermelés hagyománya szorosan kötődik a pannonhalmi apátsághoz. A magyar szőlőművelést írásban először a Pannonhalmi Apátság alapítólevele említi, mint tized alá eső terményt. Szent László 1093-as pannonhalmi birtokösszeíró levele 88 szőlőművest említ.

A bencések valószínűleg jelentősen hozzájárultak, hogy a környéken elterjedt a szőlőművesség. Ennek elismeréseként a 13. században a király fennhatóságuk alá vonta a térség szőlőműveseit. Albeus 1237 körül készült lajstroma szerint az apátsághoz tartozó 90 faluban 256 család volt szőlőtermelő és közülük 173 élt a Pannonhalmi-dombság falvaiban.

A török hódítás idején a környék elnéptelenedett. Erre vonultak keresztül a nyugatra, Bécs irányába törő török hadseregek. A törökök kiűzése után az ültetvények újra felvirágoztak, és a megélhetés fontos forrásává váltak.

A nagy filoxérajárvány a 19. század második felében az ültetvények nyolcvan százalékát kipusztította. A járvány után lett a borvidék fő szőlőfajtája az olaszrizling. A borvidék régi nagyságát sosem érte el újra (a filoxéra előtt mintegy 2000 hektáron termelhettek itt szőlőt).

1980-ban lett önálló borvidék.

2011. novemberében jelent meg a „Teremtett Borvidék” című, magyar-angol nyelvű turisztikai könyv (album), amely közel 300 fotóval, átfogóan mutatja be a Pannonhalmi borvidéket.

A könyvben bemutatkozik a borvidék legfiatalabb borászata is, a Cseri Pincészet.

Települései[szerkesztés]

A borvidékhez tartozó települések:

Jellemző szőlőfajtái[szerkesztés]

Újabban terjed a chardonnay, a szürkebarát, a cserszegi fűszeres, a sauvignon blanc és a zweigelt is. Kis mennyiségben termelnek kékfrankos, cabernet sauvignon, merlot és pinot noir szőlőket is.

Hegyközségei[szerkesztés]

  • Pannonhalmi Hegyközség

Borászatok[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]