Ugrás a tartalomhoz

Milánó–Chiasso-vasútvonal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Milánó–Chiasso-vasútvonal
A Milánó–Chiasso-vasútvonal útvonala
Hossz:51 km
Nyomtávolság:1435 mm
Feszültség:3 kV =
Üzemeltető:
A Wikimédia Commons tartalmaz Milánó–Chiasso-vasútvonal témájú médiaállományokat.
S 10 S 40 Gotthardbahn aus Immensee
50,765 ChiassoVégállomás 238 m
Svájc/Olaszország határ
Monte Olimpino 2 (7.209 m)
Monte Olimpino 1 (1.925 m)
Hafenbahn Como
46,619 Como San GiovanniVégállomás S 10 S 40 217 m
Como Lago felől (FNM)
Como Camerlata(FNM / FS, seit 2021)
Verbindungsgleis FNM/FS
41,679 P.M. Albate-Camerlata2021-ig állomás 277 m
Lecco felé
40,340 Bivio Rosales
37,334 Cucciago 263 m
Galleria Cucciago
34,171 Cantù-Cermenate2011-ig állomás[1] 249 m
31,764 Carimate 239 m
27,092 Camnago-LentateVégállomás 220 m
Seveso felé (FNM)
Milánó–Asso-vasútvonal (FNM)
von Saronno (FNM)
21,598 Seregno 220 m
Ponte San Pietro felé
18,432 Desio 202 m
16,348 Lissone-Muggiò2003-ig állomás[2] 188 m
Galleria di Monza
Lecco és Molteno felől
11,934 (12,575) Monza 158 m
links: Linea Chiasso; rechts: Linea Lecco
A52
A4E64
7,060 (7,695) Sesto San Giovanniúj állomás (1969-től) 139 m
Sesto San Giovannirégi állomás (1969-ig)
3,351 (3,984) Milano Greco Pirelli 131 m
Milano Lambrate felé (Gürtelbahn)
Domodossola és Torino felől, valamint NSV Torino felől
Milano Certosa felé
Gürtelbahn
(2,087) Bivio/P.C. Mirabello
Per Bivio/P.C. Mirabello (1.854 m)
0,000 Milano Centrale 130 m
Garibaldi-alagút
(0,000) Milano Porta Garibaldi végállomása 126 m
Domodossola és Torino felé a Gürtelbahn-on

A Milánó–Chiasso-vasútvonal egy 51 km hosszúságú, normál nyomtávolságú vasútvonal az olaszországi Milánó és a svájci Chiasso között. A vonal 3000 V egyenárammal villamosított, fenntartója az RFI.

Milánó és Monza között négy vágánya van, és nemcsak a Comóba tartó és onnan induló vonatok használják, hanem a Milánót Bergamóval és Leccóval összekötő teher- és személyszállító vonatok is, közvetlenül vagy Moltenón keresztül. Monzától északra kétvágányú, de a "Bivio Rosales" csomópont és Chiasso között egy párhuzamos kétvágányú vonal van (amelyet főként tehervonatok használnak), beleértve a Monte Olimpino 2 alagutat (7207 m) is.

Története

[szerkesztés]

A vonal első szakasza a Milánó–Monza-vasútvonal, amelyet a Lombard–Velencei Királyság (az Osztrák Császárság része) Imperiale Regia Privilegiata Strada Ferrata da Milano a Monza ("Császári Királyi Kiváltságos Vasút Milánóból Monzába") néven 1840. augusztus 18-án nyílt meg, a Nápoly–Portici-vasútvonal után a második vasútvonal, amelyet Olaszországban megnyitottak.[3] A kormány eredetileg engedélyezni kívánta a vonal Bergamóig történő meghosszabbítását,[4] de külön koncessziót kívánt adni a Milánótól Comóig tartó vonalra. Ehelyett úgy döntött, hogy a projektet lekicsinyíti, és engedélyezi a monzai vonal Comóig való meghosszabbítását.[5] 1849. október 10-én Monzából Camnagóba, Lentate sul Sevesóba nyitották meg a vonalat, amelyet december 6-án Camerlatáig meghosszabbítottak. 1875-ben fejezték be a vonalat Comóig.[5] 1865-től a Società per le strade ferrate dell'Alta Italia (Felső-Itáliai Vasutak), 1885-től a Società per le Strade Ferrate del Mediterraneo (Földközi-tengeri Vasúttársaság), 1905-től pedig a Ferrovie dello Stato (Olasz Államvasutak) része volt.

Szolgáltatások

[szerkesztés]

A Como és Stazione di Milano Porta Garibaldi közötti elővárosi járatokat 2008. december 14. óta a Trenitalia üzemelteti óránként a milánói elővárosi vasúthálózat S11-es vonalaként. A regionális személyszállító vonatokat 2004. december 12-től a TiLo ("Treni Regionali Ticino Lombardia", a Ferrovie dello Stato és a Svájci Szövetségi Vasutak közös vállalata) üzemeltette. 2004. december 12-től az S9-es vonal Seregno és Milano San Cristoforo között közlekedik a körvasúton keresztül. Camnago-Lentate állomás az S4-es vonal északi végállomása, amely a Milánó–Asso-vasútvonal Camnago-Seveso összeköttetését használja, és kapcsolatot biztosít Milano Cadorna állomással és a Ferrovie Nord Milano (FNM) vonalaival. A Brianza és Milánó közötti vasúti közlekedés megkönnyítése érdekében 2006-ban bevezették az integrált jegyértékesítést és bérleteket, amelyek lehetővé teszik az utazást egyetlen jeggyel a LeNord (FNM személyszállító járatai) és a TiLo vonatain.

A vonalat a Bázel és Zürich felé közlekedő EuroCity távolsági vonatok is használják.

A vonalat számos vasúttársaság használja a Svájcba és Észak-Európába irányuló és onnan induló áruszállításra.

Irodalom

[szerkesztés]
  • D'Amia, Giovanna (2004), „Il collegamento ferroviario tra Milano e Como nell'età della restaurazione e le prime stazioni milanesi (The rail link between Milan and Como in the age of the restoration and the first stations in Milan)”, in Godoli, Enzo, Architettura ferroviaria in Italia. Ottocento (Railway architecture in Italy, 19th century), Dario Flaccovio editore, ISBN 88-7758-599-4
  • Kalla-Bishop, P. M. (1971), Italian Railways, Newton Abbott, Devon, England: David & Charles, pp. 208
  • Zaninelli, Sergio (1995), Le ferrovie in Lombardia tra Ottocento e Novecento (The railways of Lombardy in the 19th and 20th centuries), Milan: Edizioni Il Polifilo, ISBN 88-7050-195-7
  • „Trenitialia reduces role in TILO”, Today's Railways (Sheffield, England) (no. 157), January 2009

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Impianti FS. In: I Treni Nr. 335 (März 2011), S. 6.
  2. Impianti FS. In: I Treni Nr. 252 (Oktober 2003), S. 8.
  3. Kalla-Bishop 1971, p. 20
  4. Zaninelli 1995, p. 85
  5. a b Zaninelli 1995, p. 87

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Chiasso–Milan railway
A Wikimédia Commons tartalmaz Milánó–Chiasso-vasútvonal témájú médiaállományokat.